Felül van Csen, a legidősebb fiú, alul pedig Tuj, a legfiatalabb leány. A férfi megy elöl, s a leány örömmel követi őt. Ez a leánynak a férfi házába történő belépését ábrázolja. Összességében négy olyan jel van, amely a házastársak kapcsolatát ábrázolja. A
31. jel, a Hszien, vagy mindenoldalú
RÁHATÁS azt a vonzalmat mutatja be, amit a fiatal pár tagjai gyakorolnak egymásra. A
32. sz. jel, a Hang, vagy
TARTÓSSÁG a házastársak tartós kapcsolatát írja le. Az
53. sz. jel, a Csien, vagy
FEJLŐDÉS a házasság helyes megkötésének késleltetett, szertartásos folyamatait mutatja be. Végül a Kuaj Mej, a HÁZASODÓ LEÁNY egy olyan idősebb férfiről szól, aki fiatal leányt vesz feleségül.
HÁZASODÓ LEÁNY. A vállalkozások bajt hoznak magukkal. Semmi sincs, ami előmozdító volna.
Annak a leánynak, aki nem főfeleségként lép be egy családba, rendkívül óvatosan és visszafogottan kell viselkednie. Saját magának nem szabad arra törekednie, hogy a háziasszonyt kiszorítsa a helyéről, mert ez a rend felborulását jelentené, aminek következtében tarthatatlan viszonyok alakulnának ki. Ez az emberek közötti bármilyen szabad kapcsolatra is érvényes. Míg a törvényesen elrendezett kapcsolatok a jogok és kötelességek szilárd összefüggésrendszerére épülnek, addig az egyéni vonzalmak alapján kötött viszonyok tartóssága kizárólag a felek tapintatos visszafogottságán múlik.
A világ valamennyi viszonya szempontjából nagy jelentősége van a vonzalomnak, mint a kapcsolatképződés alapjának, hiszen az ég és a föld egyesülése tartja fenn az egész természetet, s ugyanígy az emberek között is a szabad vonzalom az alapja az egyesülés mindent átfogó elvének.
(Megjegyzés: Kínában jogilag az egynejűség dívik, s hivatalosan minden férfinak csak egy felesége lehet. E kapcsolatot, mely nem is annyira a két résztvevő felet, mint inkább az érdekélt családokat érinti, a szabályok szigorú betartásával kötik meg. A férfit azonban megilleti a jog, hogy személyesebb gyengédségi igényeit is kiélje. Sőt, az igazán jó feleség legszebb kötelességei közé tartozik, hogy ebben a segítségére legyen. Ilyen módon a kapcsolatuk szép és nyitott marad. A leány, aki a férj választása alapján lép be a családba, fiatalabb nővérként szerényen alárendeli magát a feleségnek. Természetesen nagyon kényes és finom kérdésről van itt szó, amely minden résztvevőtől a legnagyobb tapintatot igényli. Kedvező körülmények között azonban sikeres megoldást nyerhet ezzel egy olyan probléma, amellyel az európai kultúra sohasem tudott megküzdeni. Magától értetődően a nők helyzete Kínában éppoly kevéssé közelíti meg az ideálist, mint amilyen kevéssé van összhangban az átlagos európai házasság az európai házasságeszménnyel.)
A tó fölött mennydörgés: ez a HÁZASODÓ LEÁNY képe. Így a nemes ember a végső örökkévalóság fényében felismeri a mulandót.
A mennydörgés felkavarja a tóvizét, mely felcsillanó hullámokban követi azt. A kép a leányt ábrázolja, aki követi szíve választottját. Azonban az emberek minden egymás közötti kapcsolata magában hordja a veszélyt, hogy tévútra csúsznak, amelyek aztán vég nélküli félreértésekhez és bonyodalmakhoz vezetnek. Ezért fontos, hogy az ember állandóan szeme előtt tartsa a végső célt. Ha az ember hagyja magát sodortatni, akkor összejön a másikkal, s aztán ismét elválik, ahogyan a nap hozza magával. Ha azonban az ember tekintetét tartós célokra függeszti, akkor sikerülni fog elkerülnie azokat a zátonyokat, amelyeken az emberek közötti közeli kapcsolatok gyakran megfeneklenek.
A házasodó leány, mint másodfeleség. Egy sánta ember, aki lépni képes. A vállalkozások üdvözítenek.
A régi idők hercegei rögzített rangsort állítottak fel palotahölgyeik között, akik valamennyien alá voltak rendelve a királynénak, mint fiatalabb nővérek az idősebbnek. Sokszor maguk is a királyné családjából származtak, aki maga vezette őket ura elé.
Ennek az volt az értelme, hogy ha a fiatal leány a feleség egyetértésével lépett be a családba, akkor kifelé nem tekintették azzal egyenrangúnak, hanem szerényen vissza kellett húzódnia a háttérbe. Ha azonban megértette, hogyan kell beilleszkednie ezekbe a viszonyokba, akkor teljesen kielégítő helyzetbe kerülhetett, s még védve is érezhette magát a férj szerelme révén, akinek gyermekeket szült.
Hasonló jelentés szűrhető le a tisztviselők vonatkozásában is. A herceg esetleg személyesen kedvét leli egy férfiban, akit a bizalmába von. E férfinak azonban kifelé tapintatosan a háttérben kell maradnia a hivatalos államminiszter mögött. Noha ebben a helyzetben bizonyos fokig akadályoztatva van, hasonlóan a sánta emberhez, lényének kedves volta folytán azonban mégis sokmindent el tud intézni.
A házasodó leány mint rabszolganő. Másodfeleségként házasodik.
Egy alacsony sorban lévő leány, akinek nem kerül férj, bizonyos körülmények között másodfeleségként még fedél alá kerülhet. A helyzet az, hogy az ember túlságosan is sóvárog olyan örömök után, amelyeket a szokásos módon nem szerezhet meg magának. Ezért aztán belemegy olyan helyzetbe is, amely nincs teljesen összhangban a saját önbecsülésével. A szöveg sem megítélést, sem figyelmeztetést nem tartalmaz, hanem egyszerűen csak felvázolja a helyzetet, mint olyat, úgyhogy mindenkinek magának kell levonnia belőle a tanulságokat.
Az asszony kosarat tart, ám nincsen gyümölcs benne. A férfi levágja a birkát, ám nem folyik vér. Semmi sincs, ami előmozdító volna.
Az ősöknek történő áldozás alkalmával az asszonynak kellett egy kosárban odahoznia a gyümölcsöt, s a férjnek személyesen kellett levágnia az áldozati állatot. Itt a szertartást csak felszínesen hajtják végre. Az asszony üres kosarat fog, a férfi pedig egy már korábban megölt állatot »vág le«, éppen csak hogy betartsák a formaságokat. Az ilyen vallástalan, tiszteletlen lelkület azonban nem ígér sok boldogságot a házasságban.