Az erős Csen jel van felül, a gyenge Szun pedig alul. A jel éppen az ellenpárja az előzőnek: ott az egymásra hatás volta jellemző, itt pedig az egyesülés, mint tartós állapot. A kép a mennydörgést és a szelet ábrázolja, amelyek ugyancsak tartósan együttjáró jelenségek. Az alsó jel a belső szelídségre utal, a fölső pedig a kívül megnyilvánuló mozgásra.
A társadalmi viszonyokra alkalmazva itt a házasság intézményéről van szó, mint a nemek közötti tartós kapcsolatról. Míg az udvarlás során a fiatalember alárendeli magát a hölgynek, addig a házasságban, amely a legidősebb fiúnak és a legidősebb leánynak az együttléte, kifelé a férfi játszik mozgató és vezető szerepet, belül az asszonyt pedig szófogadás és gyengédség jellemzi.
Siker. Makulátlanság. Előmozdító az állhatatosság. Előmozdító ez, hogy az embernek legyen, hová mennie.
A tartósság olyan állapot, amelynek a mozgása nem morzsolódik fel az akadályokon. Nem nyugalmi állapotról van tehát szó, hiszen a puszta mozdulatlanság magában visszaesés volna. Sokkal inkább egy szerves, önmagában zárt egész önmagán belül lezajló, s ezért önmagát állandóan, megújító mozgásáról van itt szó, mely szilárd törvények szerint megy végbe, s melyben minden lezárulást egy új kezdet követ. A végállapot elérése a befelé irányuló mozgáson - belégzésen, szisztolén, összpontosuláson - keresztül történik. E mozgás azonban mindig átfordul egy új kezdetbe, ahol a mozgás kifelé fordul, mint a kilégzés, diasztolé, kitágulás esetében. Így járják az égitestek is pályájukat az égen, s tudnak ezáltal tartósan világítani. Az évszakok váltakozása és átalakulása is ilyen rögzített törvények szerint zajlik, s ezért tud tartósan megnyilvánulni.
Ugyanígy az elhivatott egyéniség is rendelkezik életútján valamiféle tartós értelemmel, s ezen keresztül képes készre formálni a világot. Abból, ami tartóssá teszi a dolgokat, minden létező természetét megismerhetjük égen és földön.
Mennydörgés és szél: ez a TARTÓSSÁG képe. A nemes ember így szilárdan áll, és irányultságát nem változtatja meg.
A mennydörgés dübörög, a szél fúj. Kifelé mindkettő igen mozgékony, úgyhogy látszólag éppen ellentétei a tartósságnak. Felbukkanásuk és visszahúzódásuk, jövés-menésük azonban tartós törvényeket követ. Ugyanígy a nemes ember függetlensége sem azon alapul, hogy merev és mozdíthatatlan, hanem hogy mindig együtt halad az idővel, s annak megfelelően változik. Tartósságot szilárd irányultsága, lényének belső törvénye kölcsönöz neki, amely minden cselekedetét meghatározza.
Állhatatossága révén kölcsönözni tartósságot jellemének - az asszony számára ez üdvözítő, ám rossz a férfinak.
Az asszonynak egész életében egy férfit kell követnie, a férfinak azonban ahhoz kell igazodnia, ami a mindenkori kötelessége. Ha egy férfi tartósan a nőhöz kívánna igazodni, akkor ez hiba volna a részéről.
Ugyanígy a nő számára teljesen megfelelő a hagyományokhoz és szokásokhoz való konzervatív ragaszkodás. A férfinak ezzel szemben mozgékonynak és alkalmazkodóképesnek kell maradnia, s csak annak szabad engednie, amit a mindenkori kötelessége kíván tőle.