19. A közeledés (臨, LIN)

A kínai Lin szónak számos jelentése van, amit más nyelven egyetlen szó sem tud kimerítően visszaadni. A Változások Könyvéhez írott régi magyarázatok első jelentésként a »naggyá válást« adják meg. Ami naggyá válik, az nem más, mint a két erős vonal, amely alulról nő bele a jelbe. A fényerők terjeszkednek rajtuk keresztül. E gondolatot továbbszőve adódik a közeledés fogalma, történetesen az erős, magasabban álló közelít az alacsonyhoz. A szó jelenti végül egy magasabb személy leereszkedését a néphez, továbbá az ügyek kézbevételét. A jel a tizenkettedik hónaphoz (január-február) rendelődik, amikor a téli napfordulót követően a fényerők ismét emelkedésnek indulnak.

A jel egésze egy ideig boldog, reményteli haladásra utal. Tavasz közeledik. A jókedv és az engedékenység közelebb hozzák egymáshoz a magasat és az alacsonyat. Bizonyos a siker. Elszánt és állhatatos munkálkodásra van szükség, hogy jól ki tudjuk használni a kedvező időszakot. És még egy: a tavaszidő nem tart örökké. A nyolcadik hónapban a viszonyok ismét átfordulnak. Akkorra ismét csak két erős, fényteli vonal marad, ezek azonban már nem kibontakozóban, hanem visszavonuló-félben lesznek (vö. a következő jellel). Erre az átcsapásra jó idejekorán felkészülni. Ha már akkor szembeszállunk a rosszal, amikor az még nem lépett be a megnyilvánulásba, sőt amikor még el sem kezdett mozgolódni, akkor könnyen úrrá lehetünk rajta.

A föld felülről határolja a tavat: ez a közeledés képe, amikor a magasabb leereszkedik az alacsonyabban állókhoz. A kép mindkét összetevője tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy hogyan kell viszonyulnia ezekhez az emberekhez. Ahogy kimeríthetetlen a tó mélysége, ugyanúgy kimeríthetetlen a bölcs készsége is arra, hogy okítsa az embereket. És a föld határtalan tágasságához hasonlóan, mely hordoz és táplál minden teremtményt, a bölcs is elviseli valamennyi embert és gondoskodik róluk anélkül, hogy bármiféle határvonalat húzna az emberiség egy részének kizárására.