Megelőző ég sorrendisége

Az ég előtti sorrendiségben a trigramokat olyan elrendezésben láthatjuk, ahol az egymással szemben lévő trigramok egymás "invertáltjai", és alulról fölvelé halada (Kínában a déli égtájat felülre helyezik) egyre több a jang jel a trigramokban. Ez egy teljesen "ideális" elrendezés. A kapcsolódó szövegrészlet is párokban említi az egymással "szemben" elhelyezkedő jeleket (Richard Wilhelm és Pressing Lajos fordításában):

Az ég és a föld határozzák meg az irányt. A hegy és a tó erői kapcsolaba lépnek. A mennydörgés és a szél gerjesztik egymást. A tűz és a víz nem küzdenek egymással. Így vegyíthető egymással a nyolc jel.

A későbbi ég sorrendje, avagy a világon belüli elrendezés

Ez az elrendezés a világban (és időben) való megjelenéseit írja le a trigrammok által képviselt ideáknak. Azaz az "ideák formája" szerinti elrendezés helyett, ez az elrendezés inkább azok időben/kifejlődésben való ciklusát írja le. Kapcsolódó szövegrészlet (Richard Wilhelm és Pressing Lajos fordításában):

A Gerjesztő jelében Isten előlép, a Szelíd jelében mindent teljessé tesz, a Kapaszkodó (a fény) jelében észreveteti egymással a teremtményeket, a Befogadó jelében arra készteti őket, hogy egymást szolgálják. A Derűs jelében megörvendezteti őket, a Teremtő jelében hadakozik, a Mélység jelében fáradozik, a Nyugvás jelében bevégzi őket.
Minden lény a Gerjesztő jelében lép színre. A Gerjesztő keletre fekszik. A Szelíd jelében válnak teljessé. A Szelíd délkeletre fekszik. A teljesség annyit jelent, hogy minden lény a maga tisztaságában és tökéletességében van jelen. A Kapaszkodó a világosság, amelyben valamennyi lény megpillantja egymást. Ez a dél jele. Hogy a szent bölcsek arccal délnek fordulnak, amikor a világegyetem értelmét kívánták kifülelni, az annyit tesz, hogy működésük során a világosság felé fordultak. Ezt nyilván ebből a jelből merítették. A Befogadó a földet jelenti. Ő gondoskodik valamennyi lény táplálásáról. Ezt jelenti, hogy "a Befogadó jelélben arra késztető őket, hogy egymást szolgálják". A Derűs az ősz derekát jelenti, amely minden lényt megörvendeztet. Erre utal az a mondat, hogy a "Derűs jelében megörvendezteti őket". "A Teremtő jelében hadakozik" - A Teremtő az északnyugat jele. A mondat arra utal, hogy a sötétség és a világosság itt egymásnak feszül. A Mélység a vizet jelenti. E jel pontosan az északi iránynak felel meg. Ez a fáradtság jele, melynek minden lény ki van téve. Ezt jelenti, hogy "a Mélység jelében fáradozik". A Nyugvás az északkelet jele, ahol minden lény kezdete és vége egybeér. Erre utal az, hogy "a Nyugvás jelében bevégzi őket".