Nyár, dél Teremtő (Csien) ég, erős
Derűs (Tuj) tó, vidám		Szelíd (Szun) szél, fa, átható
Tavasz, kelet Kapaszkodó (Li) tűz, világító		Ősz, nyugat Mélység (Kan) víz, veszélyes
Gerjesztő (Csen) mennydörgés, mozgató		Nyugvás (Ken) hegy, nyugvó
	Tél, észak Befogadó (Kun) föld, önátadó

Az ég előtti sorrendiségben a trigramokat olyan elrendezésben láthatjuk, ahol az egymással szemben lévő trigramok egymás "invertáltjai", és alulról fölvelé halada (Kínában a déli égtájat felülre helyezik) egyre több a jang jel a trigramokban. Ez egy teljesen "ideális" elrendezés. A kapcsolódó szövegrészlet is párokban említi az egymással "szemben" elhelyezkedő jeleket (Richard Wilhelm és Pressing Lajos fordításában):

Az ég és a föld határozzák meg az irányt. A hegy és a tó erői kapcsolaba lépnek. A mennydörgés és a szél gerjesztik egymást. A tűz és a víz nem küzdenek egymással. Így vegyíthető egymással a nyolc jel.

	Nyár, dél Kapaszkodó (Li) tűz, világító
Szelíd (Szun) szél, fa, átható		Befogadó (Kun) föld, önátadó
Tavasz, kelet Gerjesztő (Csen) mennydörgés, mozgató		Ősz, nyugat Derűs (Tuj) tó, vidám
Nyugvás (Ken) hegy, nyugvó		Teremtő (Csien) ég, erős
	Tél, észak Mélység (Kan) víz, veszélyes

Ez az elrendezés a világban (és időben) való megjelenéseit írja le a trigrammok által képviselt ideáknak. Azaz az "ideák formája" szerinti elrendezés helyett, ez az elrendezés inkább azok időben/kifejlődésben való ciklusát írja le. Kapcsolódó szövegrészlet (Richard Wilhelm és Pressing Lajos fordításában):

A Gerjesztő jelében Isten előlép, a Szelíd jelében mindent teljessé tesz, a Kapaszkodó (a fény) jelében észreveteti egymással a teremtményeket, a Befogadó jelében arra készteti őket, hogy egymást szolgálják. A Derűs jelében megörvendezteti őket, a Teremtő jelében hadakozik, a Mélység jelében fáradozik, a Nyugvás jelében bevégzi őket.

Minden lény a Gerjesztő jelében lép színre. A Gerjesztő keletre fekszik. A Szelíd jelében válnak teljessé. A Szelíd délkeletre fekszik. A teljesség annyit jelent, hogy minden lény a maga tisztaságában és tökéletességében van jelen. A Kapaszkodó a világosság, amelyben valamennyi lény megpillantja egymást. Ez a dél jele. Hogy a szent bölcsek arccal délnek fordulnak, amikor a világegyetem értelmét kívánták kifülelni, az annyit tesz, hogy működésük során a világosság felé fordultak. Ezt nyilván ebből a jelből merítették. A Befogadó a földet jelenti. Ő gondoskodik valamennyi lény táplálásáról. Ezt jelenti, hogy "a Befogadó jelélben arra késztető őket, hogy egymást szolgálják". A Derűs az ősz derekát jelenti, amely minden lényt megörvendeztet. Erre utal az a mondat, hogy a "Derűs jelében megörvendezteti őket". "A Teremtő jelében hadakozik" - A Teremtő az északnyugat jele. A mondat arra utal, hogy a sötétség és a világosság itt egymásnak feszül. A Mélység a vizet jelenti. E jel pontosan az északi iránynak felel meg. Ez a fáradtság jele, melynek minden lény ki van téve. Ezt jelenti, hogy "a Mélység jelében fáradozik". A Nyugvás az északkelet jele, ahol minden lény kezdete és vége egybeér. Erre utal az, hogy "a Nyugvás jelében bevégzi őket".