A jelet fölül, illetve kívül a Szun (fa, áthatás), alul, illetve belül pedig a Ken (hegy, nyugalom) alkotják. A fa a hegyen lassan és szabályosan fejlődik, ennek következtében tud szilárdan gyökerezni. Ebből adódik a fejlődés eszméje, mely a lépésről lépésre történő, fokozatos továbblépésnek felel meg. Az összetevő jelek tulajdonságai is erre utalnak: belül nyugalom, mely megóv a meggondolatlanságtól, kívül pedig áthatás, ami lehetővé teszi a fejlődést és az előrelépést.
FEJLŐDÉS. A leányzó megházasodik. Üdv! Előmozdító az állhatatosság.
A fejlődés, amely oda vezet, hogy a leányzó követi a férjét annak otthonába, késleltetett. Mielőtt még a házasság létrejöhetne, el kell intézni a különböző formaságokat. A fejlődés e fokozatossága másfajta viszonyok esetében is megfigyelhető, valahányszor együttműködést igénylő, helyes kapcsolatok kialakításáról van szó - például egy hivatali tisztség elfoglalásáról. Ilyenkor mindig ki kell várni a megfelelő fejlődést. Az elhamarkodott előresietés nem tenne jót. Végül ugyanígy van ez abban az esetben is, amikor az embernek befolyást kell gyakorolnia másokra. Ilyenkor is be kell járni a helyes fejlődés útját a saját személyiség művelésén keresztül. Semmilyen agitálás jellegű befolyásolás sem képes tartós hatást kifejteni.
Ha az ember tartós eredményt akar elérni, akkor neki magának, belül is végig kell mennie ugyanazon a fejlődési úton.
Ami kívül van, az szelíd, alkalmazkodó, mégis mindenhová behatoló, aminek a belső nyugalomból. kell származnia.
Éppen a fejlődés fokozatossága teszi nélkülözhetetlenné a kitartást. Az állhatatosság biztosítja ugyanis, hogy a lassú előrelépés ellenére se sikkadjon el a dolog.
Fa a hegyen: ez a FEJLŐDÉS képe. Így a nemes ember méltóságot és erényt gyakorol, hogy javítsa az illemtudást.
A fa a hegyen messzire látszik, s fejlődése az egész környék tájképére befolyással van. Nem szökken szárba, mint a mocsári fű, hanem fejlődése fokozatosan halad előre. Az emberekre gyakorolt hatás is csak fokozatos lehet. Semmilyen hirtelen ráhatás, vagy felrázás sem gyakorol tartós befolyást. Az előrelépésnek itt is nagyon fokozatosnak kell lennie. S hogy az ember meg tudjon valósítani egy ilyen előrelépést a közvélemény és a közmorál területén, ahhoz arra van szükség, hogy személyisége befolyásra és súlyra tegyen szert. Ez pedig a saját erkölcsi fejlődésünkön végzett kitartó és alapos munkálkodásnak lehet az eredménye.
A vadlúd fokozatosan a parthoz húz. Veszélyben van a fiatal fiú. Szóbeszéd járja. Makulátlanság.
Az egyes vonalak mindegyike tartalmazza a fokozatosan húzó vadlúd képét. A vadlúd a házastársi hűség jelképe. Azt mesélik róla, hogy még a párja halála után sem párosodik többé mással.
Az első vonal a vízimadarak vonulásának első állomására utal a vízből a magasba ívelő útjukon. Partot érnek. A helyzet egy magányos ifjú helyzetére emlékeztet, aki most veselkedik neki ahhoz, hogy érvényesüljön az életben. Mivel senki sem siet elébe, az első lépései tétovák és lassúak, s veszélyek veszik körül. Természetesen minden oldalról kritizálják. Azonban éppen a nehézségek érik el, hogy nem bízza túlságosan el magát és előrejutása sikeres lesz.
A vadlúd fokozatosan a sziklához húz. Evés-ivás békében és egyetértésben. Üdv!
A szikla egy viszonylag biztos hely a parton. A fejlődés egy lépéssel tovább haladt. Az ember túljutott a kezdeti bizonytalanságon, s biztos állást talált magának, amelynek jövedelme biztosítja megélhetését. Ez az első siker, mely megnyitja az érvényesülés lehetőségének az útját, egyfajta jókedvet kölcsönöz az embernek, s nyugodtabban néz a jövő elébe.
A vadludakról az járja, hogy ha egyikük eledelre talál, akkor odahívja a társait is. Ez a béke és egyetértés képe a szerencsében. Az ember nem akarja a szerencséjét kisajátítani, hanem kész azt megosztani a többiekkel.
Kilences a harmadik helyen azt jelenti: A vadlúd fokozatosan a fennsíkra húz. A férfi kivonul és nem tér többé vissza. Az asszony gyermeket hord, de nem hozza világra. Baj! Előmozdító ez a rablókat kivédeni.
A száraz fennsík nem való a vadludaknak. Ha mégis ott kötnek ki, akkor ez azt jelenti, hogy elvesztették az utat és túlságosan messzire mentek. Ez ellentmond a fejlődés törvényének.
Így megy ez az emberi életben is. Ha nem hagyjuk a dolgokat nyugodtan kibontakozni, hanem megyünk a saját fejünk után és meggondolatlanul belevetjük magunkat a küzdelembe, akkor az csak bajt eredményezhet. Az ember a saját életét viszi a vásárra, s ebben tönkremegy a család. Ez azonban egyáltalán nem szükségszerű, hanem csupán annak a következménye, hogy az ember áthágja a természetes fejlődés törvényeit. Ha az ember nem keresi magának a harcot, hanem arra korlátozódik, hogy a saját helyén helytálljon és megvédje magát a jogtalan támadásoktól, akkor minden jóra fordul.
A vadlúd fokozatosan a fához húz. Talán talál magának egy sima ágat. Makulátlanság.
A fa nem olyan hely, ami alkalmas volna egy vadlúd számára. Ha azonban a madár elég okos, akkor találhat magának egy sima ágat, amelyen megülhet. Az életben az ember gyakran kerül fejlődése során olyan helyzetekbe, amelyek nem felelnek meg a számára, s ahol csak nehezen tud megmaradni úgy, hogy ne tegye ki magát veszélynek. Ilyenkor fontos, hogy az ember okos és rugalmas legyen. Akkor a veszélyek közepette is fel tud fedezni magának egy olyan biztos helyet, ahol az élet továbbmehet.
A vadlúd fokozatosan a csúcshoz közelít. Az asszonynak három évig nem lesz gyermeke. Végül azonban már semmi sem képes megakadályozni őt. Üdv!
A csúcs egy magas hely. Magas helyzetben az ember könnyen elszigetelődik. Az embert félreismeri az, akire rá van utalva: az asszonyt félreismeri ura, a hivatalnokot félreismeri felettese. Ennek az az oka, hogy hamis emberek férkőztek közéjük. A következmény pedig az, hogy a kapcsolat terméketlen marad, s semmit sem sikerül teljesíteni. A fejlődés során azonban az ilyen félreértések előbb-utóbb megoldódnak, s az egyesülés végül létrejön.
A vadlúd fokozatosan a felhők magasságába emelkedik. Tollai felhasználhatók a szent tánchoz. Üdv!
Itt az élet lezárul. A mű elvégeztetett. Az ember útja felemelkedik az égbe, hasonlóan a vadludak szárnyalásához, miután a földi talajt már teljesen maguk mögött hagyták. Fenn repülnek az égben, szigorú rendet tartva, formájukkal szabályos alakzatot képezve.
S ha lehullajtják egy-egy tollukat, azok díszként felhasználhatók a templomi tánc szent némajátékában.
Ugyanígy a beteljesedett ember világító fényként szolgálhat a földi emberek számára, akik mint példaképre nézhetnek fel reá.