A jelet a nagy, vagyis a fényes, erős vonalak uralják. Négy fényteli vonal lépett be alulról a jelbe, s arra készülnek, hogy tovább emelkedjenek. A jel fölső része Csen, a Gerjesztő, az alsó pedig Csien, a Teremtő. A Teremtő erős, a Gerjesztő pedig mozgató hatású. A mozgás és az erő egyesüléséből adódik az a jelentés, hogy A NAGY HATALMA. A jel a második hónaphoz (március-április) rendelődik.
A NAGY HATALMA. Előmozdító az állhatatosság.
A jel olyan időszakra utal, amikor a belső érték erőteljesen felemelkedik és hatalomra jut. Erői azonban már túllépték a középvonalat. Ezért fennáll a veszély, hogy az ember kizárólag a hatalmára hagyatkozik, s elfelejti feltenni a mindenkori kérdést, hogy mi is a helyénvaló; vagy annyira erős benne a mozgásra való késztetés, hogy nem képes kivárni a megfelelő pillanatot. Ezért fűzték hozzá az ítélethez azt a mondatot, hogy előmozdító az állhatatosság. Ugyanis éppen az a hatalom a valóban nagy, amely nem korcsosul puszta erőszakká, hanem belsőleg elkötelezett marad a jog és az igazságosság alapelvei mellett. Ha valaki megérti, miért szükségszerű a nagyság és az igazságosság közötti szétválaszthatatlan kötelék, akkor egyszersmind megérti a világ valamennyi történésének igazi értelmét égen és földön.
Mennydörgés fönn az égben: ez a NAGY HATALMÁNAK képe. A nemes ember így nem lép olyan útra, mely nincs összhangban a világrenddel.
A mennydörgés elektromos ereje tavasszal fölfelé emelkedik. Ez a mozgás egybecseng az ég mozgásirányával. Tehát egy, az éggel összhangban történő mozgás az, ami nagy hatalmat eredményez. Az igazi nagyság azonban azon alapul, hogy egybecseng azzal, ami a helyes. Ezért óvakodik a nemes ember a nagy hatalom idején attól, hogy olyasmit tegyen, ami nincs összhangban a világrenddel.
Az állhatatosság üdvözít.
A helyzet alapfeltevése az, hogy kezdenek megnyílni a siker kapui. Az ellenállás gyengül. Erőteljesen törünk előre. Ez az a pont, ahol túlságosan is könnyen alakul ki féktelen elbizakodottság. Ezért figyelmeztet a jóslat, hogy az állhatatosság - nevezetesen a belső kiegyensúlyozottság fenntartása, a túlhajtott hatalmi megnyilvánulások kerülése - az, ami üdvözít.
A közönséges ember hatalmon keresztül működik, a nemes ember nem működik így. A továbbfolytatás veszélyes. Egy kecskebaksövénybe döf, s beleakadnak a szarvai.
A hatalommal való hivalkodás bonyodalmakhoz vezet, mint a sövénybe döfő bak esetében, akinek beleakadnak a szarvai. Míg a közönséges emberek a hatalom birtokába jutva kéjelegnek abban, a nemes ember nem tesz így. Tudatában van, mennyire veszélyes, ha az ember minden körülmények között tovább akarja csinálni, és ezért idejekorán lemond a puszta hatalomfitogtatásról.
4. változó vonal
[K]
11. A béke
Az állhatatosság üdvözít. Vége a bánkódásnak. A sövény megnyílik, nincs semmi fennakadás. Egy nagy kocsi tengelyén nyugszik a hatalom.
Ha az ember csendesen és állhatatosan munkálkodik az ellenállás leküzdésén, akkor erőfeszítéseit végül siker koronázza. Az akadályok enyhülnek, s a megbánáshoz vezető okok, amelyek a hatalom túlhajtott alkalmazásával függtek össze, aktualitásukat vesztik.
A hatalom kifelé nem mutatkozik meg, mégis működik, s még súlyos terhek mozgatására is képes, hasonlóan egy nagy kocsihoz, amelynek ereje a tengelyeken nyugszik. Minél kevésbé alkalmazza az ember kifelé a hatalmat, annál nagyobb annak hatása.
Egy bak a sövénybe döf. Se előre, se hátra. Semmi sem előmozdító. Üdvözít, ha az ember ügyel a nehézségekre.
Ha az ember túlságosan messzire merészkedik, akkor előbb-utóbb eljut egy holtpontra, ahonnan nem tud mozdulni se előre, se hátra. Ilyenkor bármit tesz, azzal csak még jobban összekuszálja az ügyeket. Az ilyen önfejűség leküzdhetetlen nehézségek közé sodorja az embert. Ha azonban felismeri a helyzetet és nem törekszik mindenáron továbbmenni, hanem lehiggad, akkor idővel ismét minden jóra fordul.