Irodalom

Az alábbiakban igyekszünk összegyűjteni a Ji Csingről elérhető irodalmat. Ha valaki a Ji Csinggel szeretne ismerkeni, fontos tudatosítania, hogy a Ji Csing kínaiul íródott, és a kínait különösen nehéz autentikusan átültetni európai nyelvekre. Lényegében a fordítás mélysége megegyezik a fordító megértési szintjével. Emiatt érdemes körülnézni az elérhető Ji Csing fordítások között, mielőtt túlságosan azonosítanánk magát a Ji Csinget egy-egy fordítással.

Mi ehhez egy összeállítással szeretnénk hozzájárulni, hogy ki-ki maga eldönthesse melyik Ji Csing fordítást vagy fordításokat preferálja. Az összeállításban az 59. hexagram szövegeinek fordítását gyűjtöttük össze.

Magyar Ji Csing fordítások:

Kiegészítő írások:

  • Drasny József: A Ji King elfeledett világképe: A Ji Gömb, Szenzár

Ji Csing feldolgozások és átdolgozások:

 

Richard Wilhelm: Ji King (Pressing Lajos fordításában)

59. HUAN / A FELOLDÁS

Trigramok: felül Szun, a Szelíd, a szél alul Kan,a Mélység a víz.

A szél, amely a víz felett fúj, szétszórja azt, s habbá és párává oldja fel. Ez azt a gondolatot rejti magában, hogy ha az élete­nergiák megrekednek az emberben (ami az alsó összetevő jel tulajdonsága értelmében veszélyt jelent), akkor azok a szelíd­ség révén ismét megnyithatók és feloldhatók.

ÍTÉLET

FELOLDÁS. Siker. A király templomához közeledik. Előmozdító ez átkelni a nagy vízen. Előmozdító az állhatatosság.

A jel szövege hasonlóságokat mutat a Cuj, az »ÖSSZEGYŰLÉS« (45. sz.) jelével. Utóbbiban az elkülönült elemek összegyűléséről volt szó, mint ahogyan a föld felszínén a víz összegyűlik a tengerekben. Itt viszont az elkülönülést okozó önközpontúság széttöréséről es feloldásáról van szó. A »FELOLDÁS« jele mutatja mintegy az utat, amely elvezel az össze­gyűléshez. Ez magyarázza a hasonlóságokat a két szövegben. Az embereket elválasztó önközpontúság legyőzéséhez vallási erőre van szükség. Az uralkodók a nagy áldozati szertartások es istentiszteletek közös ünnepét használták eszközként arra, hogy a szent zenén és a szertartás pompáján keresztül, az együttes érzések áradásában ráébresszék a szíveket valamennyi lény közös eredetére. Ezen keresztülgyőzték le az elkülö­nülést, s oldották fel a bemerevedéseket. E szertartások egyszersmind a család és az állam kölcsönös összefüggését és társadalmi tagoltságát is kifejezésre juttatták. Egy másik ilyen eszköz volt a nagy, közös vállalkozásokon történő együtt­működés, amelyek valamilyen nagy célt állítottak az emberek elé, s a közös cél irányába történő törekvés feloldotta mindazt, ami szétválasztotta őket, hasonlóan a súlyos viharba került hajóhoz, ahol valamennyi jelenlévőnek csatlakoznia kell a közös erőfeszítéshez.

Az önzéspáncéljának ilyesfajta feloldására azonban csak az képes, aki saját maga mentes mindenféle önző mellékgondolat­tól, s aki minden körülmények között igazságos és állhatatos marad.

KÉPZET

Szél szalad a víz fölött: ez a FELOLDÁS képe. Így a régi királyok áldoztak az Úrnak, és templomokat emeltek.

Ősszel és télen a víz elkezd megmerevedni, s jéggé keményedik. Amikor megérkeznek a tavasz enyhe léghullámai, a merevség feloldódik, s a jégtáblákká elkülönült elemek ismét egyesülnek. Ugyanígy van ez a nép lelkületével is. A keménység és önzés megmerevíti a szívet, mely e merevségében mindenki mástói elkülönül. Az önzés és a kapzsiság elszigetelik egymástól az embereket. Ezért szükséges, hogy valamilyen vallásos érzület meg tudja ragadni az emberek szívét. Fel kell, hogy oldódjanak az örökkévalóság előtti, félelemmel vegyes szent áhítatban, meg kell, hogy rázkódtassa őket valamennyi lény közös teremtőjének a sejtelme, hogy aztán a közösségérzet hatalma egyesít­hesse őket az istenség imádásának szent ünnepén.

AZ EGYES VONALAK

Hatos az elején azt jelenti: Segítséget hoz egy ló erejével.

Itt arról van szó, hogy az elkülönülés legyőzéséhez már a kezdet kezdetén meg kell tenni a lépéseket, még mielőtt az teljesen végbement volna: a felhőket már azt megelőzően szét kell oszlatni, hogy kitört volna a vihar és az eső. Ilyen időszakokban, amikor titokban elkezd működni az elkülönülő lelkület, s en­nek következtében egyre gyakoribbak a kölcsönös félreértések, az embernek azonnal és erőteljesen kell cselekednie, hogy feloldja e félreértéseket és a kölcsönös bizalmatlanságot.

Kilences a második helyen azt jelenti: A feloldáshoz támaszához szalad. Eloszlik a bánkódás.

Ha az ember felfedezi magában a többiektől való elidegenedés, az embergyűlölet és a kedvetlenség csíráit, azonnal hozzá kell fognia e megrekedés feloldásához. Belsőleg rá kell magát szán­nia, hogy támaszához siessen. Ami, vagy aki az emberek számára támaszul szolgál, az sohasem alapulhat a gyűlöleten, hanem csupán az emberek mértéktartó és igazságos, jóakarat­tal párosuló megítélésén. Ha az ember eléri, hogy ismét felsza­badult módon tudjon tekinteni az emberiségre, s sikerül feloldania kesernyés rosszkedvét, akkor eltűnik minden ok a bánkódásra.

Hatos a harmadik helyen azt jelenti: Feloldja az énjét. Semmi megbánás.

Az embernek adott körülmények között olyan nehéz feladat juthat osztályrészül, hogy önmagára többé már nem is tud gondolni. Az embernek teljesen félre kell tennie a saját szemé­lyét, és szét kell szórnia mindent, amit az én önmagát elválasz­tandó maga köré gyűjtött. Csak egy ilyen nagy lemondás nyomán tehet szert az ember arra az erőre, ami a nagy dolgok teljesítéséhez szükséges. Erre az attitűdre az ember azáltal tehet szert, hogy célját valami önmagán kívül lévő, nagy ügybe helyezi.

Hatos a negyedik helyen azt jelenti: Eloldja magát a csapatától. Magasztos üdv! Csak a felbomlás nyomán lehetséges az összegyűlés. Ez az, amire a közönséges emberek nem gondolnak.

Ha az ember olyan feladaton dolgozik, ami a nagy egészet érinti, akkor félre kell tennie a magánéletét. S csak ha a párt­érdekek fölött áll, lehet képes meghatározó teljesítményre. A távolit csak az nyerheti el, akiben megvan a bátorság ahhoz, hogy lemondjon a közeliről. Ahhoz azonban, hogy e szempon­tot meg tudjuk érteni, olyan szélesebb áttekintéssel kell ren­delkeznünk az élet összefüggéseiről, ami csak a rendkívüli emberek sajátja.

Kilences az ötödik helyen azt jelenti: Hangos szólítása oly feloldó, mint az izzadás. Feloldás! A király makulátlanul időzik.

Az általános feloldódás és szétválás időszakában valamely nagy eszme áll a gyógyulás megszervezésének középpontjában. Ahogy egy betegség a feloldó verejtékezésben éri el krízisét, ugyanúgy az általános pangás időszakában is valamilyen nagy, a tömegre befolyást gyakorló eszme lehet igazán felszabadító. Ez adhat az embereknek valamit, ami köré odagyűlhetnek, s egy olyan uralkodó egyéniséget, aki képes eloszlatni a fél­reértéseket.

Kilences legfölül azt jelenti: Feloldja a vérét. A távozás, távoltartás, kikerülés makulátlan.

A vér feloldása azt jelenti, hogy feloldani mindazt, ami vért és sebesülést okozhatna, vagyis elkerülni a veszélyt. Itt azonban a szöveg nem azt akarja mondani, hogy az ember saját maga számára kerülje a nehézségeket, hanem hogy az övéit mentse meg ezektől — segítsen nekik távozni, mielőtt még a veszély megérkezne, magukat távoltartani, ha a veszély már kézzelfogható, s megtalálni a kiutat az esetleg már bekövetkezett veszélyből. Ilyen módon jár el az ember helyesen.

Liu Ji-Ming: Taoista Ji King (Drasny József fordítása)

59. A SZÉTSZÓRÓDÁS

A Szétszóródásban fejlődés van.
A király templomot építtet.
Előmozdító nagy folyókon átkelni.
Előmozdító hibátlannak lenni.

A Szétszóródás bomlást és zűrzavart jelent. A hexagramban alul van a Víz, amelyben egy jang két jin közé szorult, vagyis a jin csapdába ejtette a jangot; felül pedig a Szél van, amelyben a két jang alá behatolt egy jin, tehát a jin veszélyezteti a jan­got. A jin és a jang nem működik együtt, a lényeg és az érzékelés elkülönül egymás­tól; ezért hívják ezt Szétszóródásnak.

Ez a hexagram azt jelképezi, hogy a jin és a jang zavaros helyzetbe került, de utána a helyzet újrarendeződik. A jel a páratlan sorozatban a Szél után következik. A Szélben az ember fokozatosan eljut az igazi örökkévalóságba, mivel azonban a jin és a jang helyzete rendezetlen, az embernek harmonikusan kell előrehaladnia, hogy egyensúly­ba hozza őket. Mihelyt az emberek jinje és jangja rendezetlenné válik, s eltávolodik egymástól a lényeg és az érzékelés, elhomályosul a Tao tudata, és az emberi mentali­tás lép előtérbe; az egészséges igaz energia megsérül, a természetellenes hamis ener­gia pedig növekedni kezd. Olyan ez, mint a Víz közepén lévő egyetlen jang, ame­lyet a jin energia csapdába ejtett; a tanult kondicionáltságok teljesen elrejtik a pri­mordiálist. Amikor a primordiális ilyen rejtett helyzetbe kerül, a benne lévő mérhetet­len energia gátlás alá helyeződik, és csak a jin energia érvényesül; ez utóbbi arra nem elég, hogy jót tegyen, de bőven elég a rosszra, ami elkerülhetetlenül az eredeti ártat­lanság teljes elvesztéséhez vezet. Olyan ez, mint amikor a Szél egyetlen jinje ár­mányosan felemelkedik a tiszta jang alatt, és lassacskán szétszórja a jangot. Ezért kapta ez a jel a Szétszóródás nevet.

A bölcseknek azonban van egy módszerük a helyzet megoldására, amellyel - még a jang szétszóródása után is - képesek újra rendbe hozni azt, ami szétszóródott. Mi ez a módszer, amellyel a szétszóródást helyre lehet állítani? Ez nem más, mint az en­gedelmesség által történő előrehaladás útja. Ezen belül azonban két lehetőség van: ha az egyik úton megyünk, az előretörő kondicionáltságoknak engedelmeskedve, akkor szétszórjuk a jangot, míg ha a másik utat választjuk, és a primordiális energiának en­gedelmeskedünk, akkor a jangot erősítjük. Ha az engedelmességet vissza tudjuk térí­teni a tanult kondicionáltságoktól a primordiálishoz, fokozatosan haladva előre, siet­ség vagy lemaradás nélkül, megszüntetve a hamisságot és megőrizve az igazságot, uralkodva magunkon és visszatérve a megfelelő rendhez, akkor ami szétszóródott, az összegyűjthetővé válik, és a rendezetlent rendezni lehet. Ilyen módon vissza tudunk térni eredeti lényünkhöz. Az ember előbb szétszóródik, majd innen eljut a szétszóró­dás nélkül befejezésig; így a Szétszóródásban paradox módon fejlődési út rejlik.

Azok szívében, akik követik ezt fejlődési utat, nincs veszély, még ha az események veszélyt rejtenek is; belülről nem fenyegeti őket veszedelem, még ha vannak is külső bajok. A hajlékonyság útját felhasználva haladnak a szilárdság útján, s a pozitív ener­giát használják a negatív energia átalakítására. Olyan ez, mint amikor egy király temp­lomot építtet, az őszinteséget használva a szellem megidézésére; így meg lehet idézni a szellemet. A fához is hasonlítható ez, amint a víz természetét követi: „előmozdító nagy folyókon átkelni", hogy a veszély megoldható legyen.

Amikor az emberek jinje és jangja szétszóródik, ennek mindig az az oka, hogy el­hagyják a Tao tudatát, és az emberi mentalitást követik; ekkor minden tett, minden lépés veszélyes talajon megy végbe. Ha azonban elvetjük az emberi mentalitást, és a Tao tudatát használjuk, akkor meg tudjuk keresni az élet drágakövét a tigris barlang­jában, és fel tudjuk kutatni a világosság igazgyöngyét a sárkány szakadékának mélyén, harmonikusan haladva előre a veszélyben, és leküzdve a veszélyt. Ha az irányítás meg­felelő - vagyis összhangban van az eseményekkel, akár kedvezőek azok, akár kedvezőtlenek —, akkor a Tao tudata mindig jelenvaló lesz, és az emberi mentalitás elhal; összegyűlik az öt elem, és egybekapcsolódik a négy jel — miféle szétszóródás lenne még ott?

A szétszóródás feloldásának útján azonban van egy folyamat, egy munkamenet, amelyben van erősítés és csillapítás, és van leállás az elegendő elérésekor. Elég a leg­csekélyebb elhajlás, és messze letérünk az útról. Ez az egész út csak akkor előremoz­dító, ha hibátlanok vagyunk. Ha az ember hibátlanul hajtja végre a művet, módsze­resen siettet és lassít, a megfelelő időben megy előre, illetve vonul vissza, akkor biz­tos a fejlődés és a jótékony eredmény.

1. Jin az elején: Cselekedj, hogy megmentsd a lovat; az erőfeszítés jó eredményt hoz.

Ha az ember a szétszóródás kezdetén — mielőtt még a Tao tudata túlságosan messzi­re távozott volna, és teljesen erőre kapott volna az emberi mentalitás — hatékony erő­feszítést tud tenni a Tao tudatának megmentésére, akkor a cél közel van, az igazi kincs ott hever előtte; ha ezen az úton megy tovább, jó eredményt tud elérni. Minden at­tól függ, hogy elég gyorsan alkalmazza-e az erőt a mentésre. Ez a szétszóródás meg­szüntetése a szétszóródás kezdetén.

2. Jang a második helyen: Szétszóródás esetén szaladni támogatást nyújtani; eloszlik a bánat.

Amikor a jang két jin közé szorult, és a tevékenységet az emberi mentalitás irányítja, az ember már a szétszóródás állapotában van, és megvan az oka a bánatra; amíg azon­ban az ember erős és kiegyensúlyozott, addig a Tao tudata stabil, még ha elő is tör az emberi mentalitás. Olyan ez, mint „szétszóródás esetén szaladni támogatást nyújtani" — bár van ok a bánatra, azt ki lehet küszöbölni. Ez az, amikor az ember biztonságban marad még szétszóródás esetén is.

3. Jin a harmadik helyen: Szétszórva az ént, nincs bánkódás.

A veszély tetőpontján az ember megbánással telve a szakadék szélén jár; mivel azon­ban a vonal a legfelső janggal van megfelelési kapcsolatban, az ember a Tao tudatát követi, és nem az emberi tudatot — ez olyan, mintha szétszórná az énjét. A bánkódás az emberi mentalitás jelenlétéből ered; ha az emberi mentalitás jelen van, akkor ott van mögötte az éri. Az ént szétszórva az ember én-nélkülivé, önzetlenné, emberi men­talitás nélkülivé válik. Ha megszűnik az emberi mentalitás, akkor a Tao tudata nem homályosul el; az ember nem okoz bánatot, és maga sem bánkódik. Ez az, amikor az ember azáltal tud megmenekülni a szétszóródástól, hogy szembenéz vele.

4. Jin a negyedik helyen: A tömeg szétszórása: magasztos üdv. A szétszórásra összegyűlés következik; a közönséges emberek számára ez felfoghatatlan.

Az ember lágy, de kitart a hibátlanságban, finomítja önmagát és uralja a tudatot, eléri a végső ürességet és az összpontosított nyugalmat, szétszórja a negatív erők tömegét. és várja a pozitív energia visszatérését: ez hasonlíthatatlanul üdvözítő. Az teszi ezt üd­vözítővé, hogy ha az ember szét tudja szórni a hamis jint, akkor utána lehetősége nyí­lik az összegyűjtésre és a helyreállításra, és így ami korábban rendezetlen volt, az új­rarendeződhet. A nagy szétszóródás után nagy integráció következik, mivel a hamis jin szétszóródását a valódi jang összegyűlése követi. Az igazi jin és az igazi jang egye­sül, az öt elem összeolvad, a négy jel egybekapcsolódik; ami korábban szétszóródott, összegyűlik. A közönséges emberek számára ez felfoghatatlan. Ez a sértetlen egészbe történő visszatérés a szétszóródást követően.

5. Jang az ötödik helyen: Az elszennyeződés szétszórása; ez egy magasztos irányelv. A szétszórást végző király makulátlan marad.

A pozitív erő kiegyensúlyozott és hibátlan; az ember érzi, hogy mikor kell sietni és mikor lassítani, megérti, hogy mi az, ami jót jelent, és mi az, ami rosszat, megszaba­dul a hamistól, és helyreállítja az igazit: ezáltal fel tudja oldani a szétszóródást. Ezért „az elszennyeződés szétszórása egy magasztos irányelv; a szétszórást végző király ma­kulátlan marad". Az emberek azzal idézik elő a primordiális pozitív energia szétszóró­dását, és azzal követnek el hibát, hogy helytelen módon a mulandó, formával rendel­kező mesterséges dolgokat fogadják el, és elfordulnak a primordiális, forma nélküli, valódi kincstől. Ha át tudják látni a mulandó dolgok mesterséges voltát, és le tudják vetni a tanult kondicionáltságok terhét, akkor ez olyan, mint az elszennyeződés szét­szórása. Amikor szétszórja az elszennyeződést, az ember egy magasztos irányelvet lép­tet érvénybe: az igazság segítségével eltávolítja a hamisságot, és közvetlenül a szétszó­ródás feloldásához vezető úton halad. Így önmagán uralkodva az ember vissza tud tér­ni a helyeshez, és képes arra, hogy emberi maradjon. A tudatkirály békés és nyugodt, eggyé vált a természeti princípiummal, s a végső jó birodalmában nyugszik, makulát­lanul. Ez az, amikor az ember szétszórja a hamisat, és képes beteljesíteni az igazit.

6. Jang legfölül: A vér szétszórása, messzire távozás; makulátlanság.

A szétszóródás végén az erő és a hajlékonyság összevegyül; ez „a vér szétszórása, messzire távozás". A vér szétszórása azt jelenti, hogy az emberi mentalitás nem tudja megsebezni a Tao tudatát; a messzire való távozás pedig azt jelenti, hogy a Tao tudata

vissza tudja szorítani az emberi mentalitást. Amikor a Tao tudata jelen van, és az em­beri mentalitás eltávozik, az emberi tudat is a Tao tudatává nemesül; az arany elixír kikristályosodik, és a szellemi magzat testet ölt. Kezdetben a jin és a jang darabokra hullott, és ez hiba volt; végül a jin és a jang összevegyül, és ez makulátlan. Ez az egy­ség helyreállítása a szétszóródás végén.

Tehát amikor az emberi mentalitás felbukkan, a Tao tudata távozik; amikor a Tao tu­data jelenik meg, az emberi mentalitás távozik. Az emberi mentalitás csak arra elegen­dő, hogy darabokra törje és szétszórja a jint és a jangot, míg a Tao tudata egyesíteni tudja a jint és a jangot. Képessé válni egyesíteni azt, ami szétszóródott, visszatérni az eredethez, és újra megtapasztalni az alapvető létet — ez a csúcspontja annak az útnak, amely a szétszóródás feloldásához vezet.

Karátson Gábor: Ji King

LIX. huan, A szétszóródás

Szétesni
áldozat

Közeledik a király
az ősök templomához
Imhol a nagy folyó
melyen átkelni jó
Mi szól mi jó mi szó
javunkra-forduló

a maszk szól

Szétszóródni
áldozat

Az erő már megérkezett
se fáradtság se sóhaj
A gyöngeség kívül foglalt helyet
s szövetkezett egy odafelvalóval
Indul már a király az ősök templomába
holott középen áll
Kelj át a nagy vizen
mindannyiunk javára
Hajód egy deszkaszál

a kép szól

Szél siet
a víz felett
Fröcsköl a víz
integet

Így áldoztak
a régi királyok
az Úrnak
Őseiknek
így emeltek
templomokat

kezdő hatos

Megmentőd is lehetne
Erős ló Jószerencse

(Kezdő hatos
szerencséje
csobog a víz
ütemére)

9-2

Szétestében egy szék felé siet
A bűntudat szétfoszlik ellibeg

(Szétestében egy szék felé siet
Amit kívánt épp ott találja meg)

6-3

Szétesik személyisége
Megbánásra semmi ok

(Szétesik a személyiség
Kívül van már a lélek)

6-4

Szétszórja nemzetségeit
A jószerencse így kezdődik el
A szétesésből lesz a Domb
Ésszel a barbár ezt nem éri fel

(Szétszórja nemzetségeit
a jószerencse így kezdődik el
Fölemelkedik
tündöklő fényeivel)

9-5

Mint verejték veri ki testét
nagy üvöltés királyi rendelet
Szétesik minden s az uralkodó
a bűntelenségben foglal helyet

(Bűntelen ül a király
tökéletes trónusán)

felső kilences

Kiontják véredet

Elmenni
távol maradni
abbahagyni

Szégyenfolt nem lehet

(Vérét ontanák
De nem tudják a messzeségen át)

Beőthy Mihály, dr. Hetényi Ernő: Ji Csing, A változások könyve

59. Széthallás (Huan)

Jelentés: Szétszóródás — siker. A király eléri ősi templomét. Előnyös lesz átkelni a nagy vízen. Igazságosság és egyenesség célt ér.

A jelentés kibontása: A szél felbomolja a vizet, és úgy tűnik, séztszórja. Ám valójában láthatatlanul, résenként szippantja fel, és ez az, ami ellen bölcsen kell tenni. A király temploméban: e döntéshozó elme — szellemileg —védett helyen van. Dönteni kell, át kelni a vízen!

A vonalak magyarázata:

1."Lovával segít"

A bölcs nem magával gondol, hanem másoknak segít, másokat menekít, és nem is csak a maga erejével. Az összefogás jót hoz.

2. "Erőért sóhajt"

A széthullás már megindult. Aki szembeszáll vele, először templomban kérjen erőt. He így tesz, utóbb jóra fordul az ügye.

3. "Kifelé tekint"

Ha sikerül az önzés motívumait szétszórnunk a semmibe, szövetségest és segítséget nyerhetünk — int a Bölcs.

4. "Tarisznyáját elvetve"

A bölcs néha szokatlan módon cselekszik. A folyóba veti kenyerét, elküldi követőit. Tudja, hogy a kiürülés nyomában jó az összegyűjtés, a felhalmozás — a siker.

5. "Verítékét hullatja"

A méltó vezér álmutatást — törvényt — is ad, és raktára javait megosztja népével. Maga is betartja a törvényt és egyszerűen él. Így nem éri szégyen.

6. "Vére cseppen"

A bölcs, ha sérülés éri, eltávolodik kissé a baj forrásától. Nem menekül, de elővigyázatos.

Marlies Holitzka: I Ching

59. A Feloldódás

A „feloldódás" itt nem pusztulást jelent, hanem a szétválasztó, önző érzések és indíttatások távozására utal. A kapcsolatok tekintetében pedig egy különösen kedvező időszakot jelent, amikor erősödik az összetartozás érzése, ezt pedig terhelő érzések és tapasztalatok feldolgozása előzte meg. Pozitív célok megvalósulását szolgáló energiák szabadulnak fel. De ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia. Merüljenek végre feledésbe az elszenvedett csalódások, mert csak így nyílik lehetőség az újrakezdésre. A belső elszigetelődés és megrögzött összeférhetetlenség pedig egymás iránti nyíltsággal küzdhető le. Nem az segít, ha kölcsönösen felrójátok egymás hibáit. Nagyszerű lehetőséged nyílik, hogy elengedhetetlen a jószándék.

6. vonal

Társaiddal együtt kerüljetek minden kockázatot! Legjobb, ha mindjárt kitérsz az első felmerülő nehézség elől. Ez nem gyávaság, hanem most az egyetlen járható út.

5. vonal

Amikor régi, elkövesedett rendszerek felbomlanak, lelkesítő eszmék születnek. Az eddig megkötött energiák most felszabadulhatnak. Azt, mit eddig merevség jellemzett, most életre kel - terveid lassan kibontakoznak.

4. vonal

Még függetlenebbé kell válnod, ha meg akarod valósítani nagyszabású terveidet. Különösképpen arra légy tekintettel, hogy mi az, ami valóban szolgálja a nagy célt, és mi az, ami csak önző érdekeid javáért van.

3. vonal

Hallatlan erőket vagy képes mozgósítani egy nagy és nehéz feladat megvalósításához. Magadról megfeledkezve lelkesen dolgozol. Ez ad erőt igazán.

2. vonal

Ha most kizárólag terveidnek élsz, könnyen vádolnak elzárkózottsággal. Ez veszélyezteti belső nyugalmadat. Légy toleráns és türelmes. Ne akarj mindent azonnal és egyszerre. Ha ezt megfogadod, elkerülöd a bajt és a bánkódást.

1. vonal

Most felismered a súlyos félreértéseket. Nézz szembe a problémával, még mielőtt az elhatalmasodik rajtad. Ha határozottan és gyorsan cselekszel, még könnyen megoldhatod a csomót.

Lillian Too: Az új Ji Csing - fedezd fel a Szilvafavirág Jóslás titkait (Haiman Ani fordítása)

59 Huan - A szétszóródást jelképezi

Szél fúj a víz felett,
Felborzolja a felszínt, és az apró vízcseppek
Még a port is drágakővé változtatják.

Ez a hexagram azt a képet írja le, amikor lágy szellő lengedez a víz felett; azt sugallja, hogy „a javadra válik, ha átszeled a nagy vizet". Állhatatosságra és célratörő magatartásra van szükség. Ha ez a két dolog megvan, akkor egészen biztosan siker és előmenetel következik. A hexagram azonban szétválást is je­lez, ami lehet utazás vagy az energia szétszóródása. A jós­könyv határozottan azt tanácsolja, hogy erőteljes bővítésbe, terjeszkedésbe kell kezdened, mégpedig az országhatáron kí­vül. Utazás, áttelepítés, külföldi tartózkodás — üzlet, karrier vagy továbbtanulás miatt — egyaránt kedvező ebben az idő­szakban.

Miközben a munkával kapcsolatos előrejelzések kedvező­ek, balszerencse ér a szerelmi életedben, szerelmi viszonyod­ban. Az áttelepítés a házasságod végét jelentheti, és ha jársz valakivel, akkor komoly feszültség keletkezhet a viszonyo­tokban. Ha még nem kötődsz senkihez, akkor ez a hexagram ezen a téren jelenleg semmi jóval nem biztat.

Az elemek

A felső trigramban a Szun jelentése fa, míg az alsó Kan vizet jelent. Itt a víz teremti a fát, ez tehát tápláló kapcsolat, növe­kedést jelez. A víz erősíti a fa elemet, rendkívül jó nö­vekedési energiával táplálja. A növekvő fa mindig fejlődést jelent. A változó trigramok: Ken (föld) a Csen (fa) felett — ami nem várt balszerencsés helyzetre utal.

A mozgó vonalak

1. vonal (alulról az 1. vonal):

A jel­kép itt a vízen játszi könnyedséggel sikló hajókra utal. Hamarosan megérkezik az a levél, amit annyira vársz, és amiben kedvező választ kapsz egy ál­lásra, vagy egyetemi felvételre vonatkozóan. Elképzeléseid si­keresen megvalósulnak.

2. vonal:

Figyelj a lehetőségekre, azokra is, amiket nem ter­veztél előre, mert számos jó dolog vár rád, de esetleg nem onnan, ahonnan gondolod. Például, ha állás után nézel, ne egyetlen területen keresd. Tágítsd ki a látóhatárt, de lásd tisztán a helyzetet.

3. vonal:

Tartózkodj az elbizakodott, öntelt viselkedésről. Komolytalan barátok vesznek körül, és irigységük könnyen ártalmas féltékenységgé fajulhat. Senkiben se bízz meg túl­ságosan!

4. vonal:

Ha szilárd stratégiád van s azt követed, eléred a ki­tűzött célokat. Most a körülmények és az időzítés a te mal­modra hajtják a vizet. Bízz a megérzéseidben!

5. vonal:

Szerencsés időszaknak nézel elébe. Vállalkozásod révén tekintélyt és megbecsülést szerzel magadnak. Érdemes keményen dolgozni, mert bőséges jutalma lesz.

6. vonal:

Ez igazán kedvező időszak a pozitív tettekre, a határozott előrelépésre. Maradj higgadt, és ne veszítsd el az ellenőrzést a jövőd ala­kítása felett. A siker könnyen a fejedbe szállhat, ezért légy józan és megfontolt, közben tartsd szem előtt az elérendő céljaidat.

Müller Péter: Jóskönyv (Ji Csing feldolgozás)

59. Huan FELOLDÁS (Újraegyesülés)

Képjel: Víz - és a jég feltörése, szétszórása

A jég feloldódik, a köd eloszlik, a túlhaladott struktúrák felbomlanak - leomlanak végre a szétválasztó falak.

Ide tartozik minden gátlásnak, előítéletnek, téveszmének, komplexusnak, görcsnek, megszo­kásnak; a test valamennyi leblokkolt életenergiájának és áramlásának, emberi kapcsolatokban pedig az elválasztó érzelmeknek, befagyott sorshelyzeteknek, elidegenedéseknek, félreértéseknek a felol­dása.

Végső soron itt az ego páncéljáról van szó, amely nemcsak elválaszt, de véd is, s ezért a fel­bomlás egyszerre történhet „fölfelé” és „lefelé”: fölfelé a határtalan szellem, lefelé a kaotikus ösz­tönök felé.

Ezért írja a bölcs: „Feloldódás. Siker. Templomához közeledik a király. Kívánatos átkel­ni a Nagy Vízen. Előnyös jósjel.”

A jelképes magyarázat pedig így szól: „Szél fú a víz fölött. Feloldódás. Az Ősi Királyok ilyenkor templomot emeltek, és áldo­zatot mutattak be az Istennek.”

Feloldódni fölfelé kell! A Szeretet felé! Az Egység felé! Az isteni teljesség felé! Valami ma­gasabb eszmény felé, ami közös! Ha az ego páncélja szétomlik, és a tudat nem fölfelé tágul, de lefe­lé, olyan, mint a részegség: a határait elveszített ember nem szárnyal, hanem a földre ül, és a kavar­gó ösztönvilág erői irányítják.

Végre eljött a pillanat! Ami gátolt s elválasztott most megszűnik - mert megszüntetheted. Egy ősi kommentár azt mondja, hogy amikor végre felolvad a jég, a víz alkalmassá válik a hajózás­ra: eljött a lehetőségek, a vállalkozások, a távoli célok elérésének az ideje.

Ilyenkor oldódik a szív keménysége, a sokat ismételt negatív gondolatok jellemé, életté fa­gyott rendszere (a régi megunt program) rádöbbensz arra, hogy Istennek semmi sem lehetetlen!

Kitágulnak a határaid.

Ehhez azonban ki kell bomlani az érzelmi gubancoknak, és negatív gondolataidat („nem si­kerül”, „mindenből baj lesz”, „vesztes vagyok”, „senki sem szeret” stb.) el kell hogy fújja a szélvi­har: hadd, menjenek - ne is nézz utánuk!

Ne azt keresd, ami másoktól elválaszt, hanem ami összeköt.

Ne csak azt, ami közel van, hanem azt is, ami távoli: nincs lehetetlen!

Gondolatok

Valami oldódik. Benned... Körülötted?... Meglátjuk. Segítsd ezt a folyamatot.

Gőg, félelem, gátlás, előítélet, múltbeli - már-már ösztönné vált - tapasztalatok görcse, tév­hit, önzés, rosszkedv, magány, kudarcélmény, hitetlenség: íme, néhány jégdarab, amelynek föl kell olvadni és folyóvá áradni! Főleg az egoizmus.

A „jég” a szeretet hiánya. „Jég” az a tévhit, hogy magam vagyok, nincs társam, nincs Iste­nem, nincs varázshatalmam sem.

Mi az, ami megfagyott benned, és aminek most föl kell oldódnia? Mi az a ködfüggöny, aminek el kell oszlania? Mondd ki - és győzd le! Taktikád nem lehet kemény, csakis lágy, mint a víz, és szelíd, mint a szél. S persze nemcsak te oldódhatsz - világod is, amelyben élsz. Tágul­hat a horizontod. Amikor a jégcsepp folyóvá olvad, a távoli tenger is az övé lesz..., mert eggyé válik vele. Minden egyesülést megelőz a feloldódás. Ne félj a szabadságtól.

Vonások

1. Robogj lovaddal, segíteni. Erő s lelkesültség eredményt hoz.

Mielőtt még kérdésed tárgya „lefagyna”, mielőtt a csomó görcsössé válna, siess és oldd meg. Most még lehet. A tett időszerű.

De csakis az „éntelen”, erőszakmentes, szeretettel teli tett.

2. Feloldódás. Padját (támasztékát) elsodorja a víz. Múlik a gond és a bánat.

Régi megszokások nem segítenek, sőt akadályoznak már. Hadd menjen a régi, sodorja az ol­dódó jég „árvize” - nézz előre, a jövőd felé. Ez a jövő nem a „külön”, hanem az „együtt” története. Érik a reményed. Amikor valaki eldobja mankóját és járni kezd, újra szeretni kezdi az életét. Talán az embereket is.

3. Feloldja énjét. Nem bánja meg.

A cél távolibb és magasabb, mint egód kicsinyes vágyai. Dobd félre önzésedet, szorongásai­dat - szolgáld a többet, az istenit.

Ne nézd érdekeidet - légy „önfeledt”!

A jósjelnek ez a vonása azt sejteti, hogy van valami célod, amit csak úgy érhetsz el, ha én-görcsödet föloldod. Érdemes!

4. Eloldja magát csapatától (nyájától). Magasztos üdv! Eloldódik lent és fönt. Találko­zás a hegy csúcsán. A vágyott hely nem rejthető el. (Ragyog, valóban!)

A vonásnak sokféle fordítása van.

Szerintem értelme ez: minden olyan közösség, amely nem szereteten alapul: mulandó. El is múlik. Érdekek, futó barátságok, pártszövetségek felbomlanak. De még népnek, fajnak, társadalom­nak is csak akkor van maradandó, megtartó ereje, ha az szeretet-közösség.

Ha nem: „oldd el magad” tőle!

A „hegy”(csiu), ahol áldozatot mutattak be. Vagyis itt fent van a valódi közösség centruma.

„Nem rejthető el a hegyre épített város” - mondja Jézus.

Mindannyian többre vágyunk, mert többre születtünk. S ahogy növekszünk, új és új életkör­be lépünk. A magasabbért mindig ott kell hagyni az alacsonyabbat. Magasabb az, ami szellemibb. Ahol szabadabb vagyok - ahol valódibb a szeretet. Magasabb az, ahol sorsomhoz hűséges maradha­tok. Ahol azt élhetem, aki valóban vagyok! Ahol ezt nem tehetem meg, azokhoz én nem tartozom!

5. Verejtékét ontva, nagy parancsot ad. Minden felbomlik (elönt az ár), csak a király trónusa szilárd. Nem hiba.

A krízis csúcsán kicsapódik a testből a gyógyító verejték. A vonás azt üzeni, hogy minden felbomlásban ott rejlik a maradandó centrum, amely az új egységet (egészséget) megteremti.

A régi múlóban, az új szerveződik - ezt az átmenetet csak szilárdan, éberen lehet lebonyolítani.

Te vagy a király.

Amikor átalakulóban van életed, kell egy szilárd középpont, ahonnan oldás-kötés történik.

6. Vérét (csüe) ontja. Eltávozik, eltávolítja az ártalmast. Nem hiba.

Feloldani mindazt, ami bajt, fájdalmat, sérülést okozhat - ami „rossz vért szülhet”. Mint a többi vonás, ez sem csupán magunkra vonatkozik - azokat is óvni kell, akikkel sorsunk van.

A taktika lehet a görcs feloldása, távoltartása, de az is, hogy az ember nem bocsátkozik felesleges harcba, otthagyja a terepet.

(A „csüe” vért, életerőt, pénzt, tulajdont is jelenthet. Li mester pedig úgy olvassa: „csü”, ami bánatot jelent. Ez esetben a vonás azt jelentheti: oszlik a bánat, múlik a szomorúság.)

Feloldozás, megbocsátás, sérelmek elfelejtése még gondolatban is ez az, ami az embert sza­baddá teszi!

„Bánat és sajgó seb legjobb ellenszere, ha rá se gondolunk!”