A Befogadó, amelynek mozgása süllyedő irányú, helyezkedik el felül, s a Teremtő, amelynek mozgása emelkedő, alul. A kétféle befolyás így találkozik egymással és összhangba kerül, úgyhogy minden létező virágzik és gyarapodik. A jel a kínai naptár első hónapjának (február-március) felel meg, amikor a természet erői az új tavaszra készülődnek.

Ítélet

BÉKE. A kicsi távozik, a nagy jön. Üdv! Siker!

A jel a természetnek arra az időszakára utal, amikor szinte »az ég a földre leszállt«. Az ég a föld alá helyezkedett, úgyhogy erőik bensőséges harmóniában egyesülnek. Ebből béke és áldás fakad valamennyi lény számára.

Az emberi világban ez a társadalmi egyetértés időszakának felel meg. A magas lehajlik az alacsonyhoz, az alacsony és alsóbbrendű pedig baráti érzelmeket táplál a magasabb irányában, úgyhogy minden viszálykodásnak vége szakad.

Belül, a középpontban, mérvadó helyzetben van a világosság; míg a sötét erők kívül helyezkednek el. Így a világosság működése erőteljes, a sötétségé pedig utánaengedő. Ily módon mindkét rész azt kapja, ami az övé. Amikor a társadalomban a jó erők vannak középponti helyzetben és ők tartják a kezükben az uralmat, akkor a rosszak is az ő befolyásuk alá kerülnek, és javulni fognak. Ha az emberben az ég szelleme uralkodik, akkor érzékisége is ennek befolyása alá kerül és elfoglalja az őt megillető helyet.

Az egyes vonalak alulról lépnek be a jelbe, s felül hagyják azt el ismét. A kicsi, gyenge és rossz éppen távozóban, míg a nagy, erős és jó felemelkedőben van. Ez üdvhöz és sikerhez vezet.

Képzet

Ég és föld egyesülnek; ez a BÉKE képe. Így az uralkodó felosztja és beteljesíti az ég és föld pályáját, előmozdítja és elrendezi az ég és föld ajándékait, így támogatja népét.

Az ég és a föld kapcsolatban állnak egymással, és egyesítik működésüket. Ez az általános virágzás és gyarapodás időszakát eredményezi. Az erőknek ezt az áramlását az emberek uralkodójának kell szabályoznia. Ez a felosztáson keresztül történik. Így az idő különbség nélküli áramlását az ember a megjelenési formáknak megfelelően évszakokra osztja, a mindent felölelő teret pedig az ember által meghatározott égtájak tagolják. Ilyen módon határok közé szorítható és megszelídíthető a természeti jelenségek lenyűgöző áradása. Másfelől viszont elő kell segíteni a természet termékenységét. Ez azáltal történik, hogy az ember a termékeket a megfelelő helyhez és időhöz igazítja. Ezzel fokozza a természetes hozamot. Ez a természettel szembeni szelídítő és előmozdító tevékenység az a természeten végzett munka, amely az ember javát szolgálja.

1. változó vonal 46. A felnyomulás

Ha az ember kihúzza a pántlikafüvet, jön vele a pázsit is. Mindegyik a maga módján. A vállalkozások üdvözítenek.

Felvirágzás idején minden derék ember, akit valamely posztra állítanak, rögtön egy sor további, vele egyívású embert húz magával, hasonlóan a pántlikafűhöz, amit ha kihúzunk a földből, az rögtön több, a gyökerüknél összekapaszkodott szárat is magával ránt. Ilyen időszakokban, amikor lehetséges nagy méretekben is hatást kifejteni, a derék ember feladata az, hogy kivonuljon az életbe és ott megpróbáljon valamit teljesíteni.

2. változó vonal [K] 36. A fény elsötétedése

A műveletlent szelíden elviselni, átkelni a folyón eltökélten, nem elhanyagolni a távolit, s a társasággal nem törődni: így kívánhatja az ember véghezvinni, hogy a középúton haladjon.

A virágzás idején mindennél fontosabb, hogy az ember rendelkezzen azzal a belső nagysággal, amely a tökéletleneket is el tudja viselni. A valódi mester ugyanis nem ismer meddő anyagot. Mindenkiből ki tud hozni valamit. Ez a tágkeblűség azonban semmi esetre sem jelent gyengeséget, vagy hanyagságot. Éppen virágzás idején kell készen állnunk arra, hogy ha szükséges, még olyan veszélyes vállalkozásokat is meg merjünk kockáztatni, mint a folyón való átkelés. Ugyanígy a távoli dolgokat sem szabad elhanyagolnunk, hanem mindenről pontosan gondoskodnunk kell. Különösen óvakodnunk kell a pártoskodástól, s attól, hogy klikkekhez kapcsolódjunk. Ugyanis még ha a hasonló gondolkodású emberek közösen lépnek is fel, nem szabad, hogy kölcsönös összetartásuk pártképződés alapjául szolgáljon. Ehelyett mindegyiknek tennie kell a maga kötelességét. Ez a négy dolog szükséges ahhoz, hogy az ember le tudja győzni az általános eltunyulás veszélyét, amely békeidőben mindig ott leselkedik, s ilyen módon tudja megtalálni a helyes középső magatartást.

3. változó vonal 19. A közeledés

Nincs olyan síkság, amelyre ne következne lejtő, nincs olyan távozás, amit ne követne visszatérés. Makulátlan, aki állhatatos a veszélyben is. Ne panaszkodj ezen igazság miatt; élvezd a szerencsét, amíg még részed van abban.

Minden földi dolog alá van vetve a változásnak. A virágzást hanyatlás követi. Ez az örök törvény e földön. A rossz átmenetileg visszahúzódhat, tartósan azonban nem lehet távoltartani. Újra elő fog jönni. Ennek az elvnek a felismerése elkeserítheti az embert, pedig nem kellene. Csupán arra kell ügyelni, hogy a boldog időszakban az ember ne zuhanjon teljes vakságba. Ha tudatában maradunk a veszélynek, akkor állhatatosak maradunk és nem követünk el hibát. Amíg belső jellemünk erősebb és gazdagabb, mint bármi, amit külső szerencse kínálhat, amíg belsőleg fölötte állunk a sors változásainak, addig a szerencse hű marad hozzánk.

4. változó vonal 34. A nagy hatalma

Lefelé verdes, nem hivalkodva a gazdagsággal, együtt felebarátjával, igazul és jámboran.

A kölcsönös bizalom időszakában a magasan lévők egészen egyszerűen együttélnek az alacsony sorsúakkal, anélkül, hogy hivalkodnának gazdagságukkal. Nem a körülmények kényszerítik őket erre, hanem ez megfelel legbelsőbb hajlamaiknak. Az ilyen közeledés akkor nem tűnik erőszakoltnak, amikor belső meggyőződésen alapul.

5. változó vonal [K] 5. A várakozás, A táplálás

A Ji uralkodó férjhez adta lányát. Ennek hatása áldás és magasztos üdv.

A Ji uralkodó nem más, mint Tang, a »Véghezvivő«. Az ő utasítása volt, hogy a császári hercegnők, noha rangban fölötte álltak férjeiknek, akikhez hozzáadták őket, mégis ugyanúgy engedelmeskedni tartoztak házastársuknak, mint más közönséges feleségek. Itt is a magas és az alacsony valódi szerénységgel történő egyesítéséről van szó, ami boldogságot és áldást eredményez.

6. változó vonal 26. A nagy megszelídítő ereje

A fal visszahullik az árokba. Ne használj most sereget. A saját városodban hirdesd ki parancsod. Megszégyenülésre vezet az állhatatosság.

A változás, amelyre már a jel közepén figyelmeztetést kaptunk, kezdetét vette. A városfal visszahullik az árokba, ahonnan vétetett. Betör ismét a végzet. Ilyen esetben engedni kell a sorsnak, s nem szabad erőszakos ellenállással próbálni feltartóztatni a sors erőit. Az egyetlen, ami egyáltalán megmaradt számunkra az, hogy az ember megpróbálja óvni magát, visszahúzódva legszűkebb körébe. Ha a szokott módon állhatatosan szembe kívánnánk szállni a rosszal, akkor csak még súlyosabb összeomlás, még nagyobb megszégyenülés volna a következmény.

Cimkék

A Befogadó háza(4.) Magjele 54.

Cimke	Leírás
Naptári hexagram(1.)	február-március (tavaszi napéjegyenlőség)

A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.