31. A ráhatás (Az udvarlás) (咸, HSZIEN)

Magyar kiegészítő nevek
"A megindultság", "Az érzékenység", "Összehangolódás"
Taoista nevek
Az Érzékenység
Angol kiegészítő nevek
"conjoining", "feelings"
Leírás
A jel neve olyasmit jelent, hogy "egyetemes", "általános", de átvitt értelemben azt is jelenti, hogy "befolyásolni", "ösztönözni". A fölső jel Tuj, a Derűs, az alsó pedig Ken, a Nyugvás. Az alsó, merev jel kitartó, nyugodt ráhatásával ösztönzi a fölső gyenge jelet, amely derűs és örömteli módon válaszol a bíztatásra. Ken, az alsó jel a legfiatalabb fiú, Tuj, a fölső pedig a legfiatalabb leány. A jel tehát a nemek egymáshoz való egyetemes, kölcsönös vonzalmát ábrázolja. Ennek során a férfiszereplőnek kell magához ragadnia a kezdeményezést, miközben az udvarlás során alámegy a nőszereplőnek.

Ahogy a könyv első része az ég és a föld jeleivel kezdődött, minthogy ezek képezik minden lézető alapját, úgy a második rész az udvarlás és a házasság jeleivel veszi kezdetét, minthogy valamennyi társadalmi viszony ezeken alapul.
Ítélet
A RÁHATÁS. Siker. Előmozdító az állhatatosság. Nőül venni egy leányt üdvözít.
A gyenge fölül van, az erős pedig alul, ezáltal erőik kölcsönös vonzást gyakorolnak egymásra, ami egyesülésükhöz vezet. Ez sikert eredményez, ugyanis minden siker a kölcsönös vonzódás hatásán alapul. A külső örömmel társuló belső nyugalom azzal az eredménnyel jár, hogy az öröm nem lépi túl a mértéket, hanem belül marad a helyes határokon. Ez az értelme annak a hozzáfűzött intésnek, hogy "előmozdító az állhatatosság". Ez különbözteti meg ugyanis az udvarlást a puszta csábítástól; előbbi esetében az erős férfi alámegy a gyenge nőnek, s tekintettel van rá. A rokonlelkűek közötti ilyetén vonzódás egyetemes természeti törvény. Az ég és a föld is kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, s ezáltal keletkezik minden, ami létezik. A bölcs is hasonló vonzalom révén képes hatni az emberek szívére, s ezáltal válik a világ békéssé. A vonzerőből, amit valami kifejt, minden lény természetét megismerhetjük égen és földön.
Képzet
Tó a hegyen: ez a RÁHATÁS képe. Így a nemes ember befogadókészségével közel engedi magához az embereket.
A hegy, amelyen fölül tó van, utóbbi nedvessége révén tesz szert vonzerőre. Azért van meg ez az előnye, mert orma nem egyszerűen csak kimagasodást, hanem elmélyülést is jelent. A képből az a tanács szűrhető le, hogy az ember belül maradjon alázatos és szabad, s ezáltal őrizze meg befogadókészségét a jó tanácsok irányában. Aki mindent jobban akar tudni, annak az emberek rövidesen nem adnak több tanácsot.

1. változó vonal 49. A forradalom (A vedlés)

A nagylábujjban nyilvánul meg a ráhatás.
A mozgás a nagylábujjban már az előtt megmutatkozik, hogy ténylegesen kivitelezésre kerülne. Már jelen van a ráhatás gondolata. Mások számára azonban a dolog egyelőre még nem látható. Mindaddig, amíg a szándéknak nincs látható megnyilvánulása, a külvilág számára édesmindegy, s így nem vezet sem jóra, sem rosszra.

2. változó vonal 28. A nagy túlsúlya

A lábszárban nyilvánul meg a ráhatás. Baj! A maradás üdvözít.
A vádli a lábat követi a mozgásban. Önmagában nem tud előrelépni, de állva sem maradhat egyedül. Olyan mozgásról van tehát szó, amelyben az ember nem önálló, s mivel nem ura magának, a dolog csak vészterhes lehet. Jobb nyugodtan várakozni, amíg az embert valódi ráhatás ösztönzi cselekvésre. Akkor nem szenvedünk kárt.

3. változó vonal 45. Az összegyűlés

A ráhatás a combban mutatkozik. Ahhoz igazodik, ami megy utána. Tovább csinálni megszégyenítő.
A szív minden rezdülése mozgásra ösztönzi az embert. A combok afelé mozognak, amire a szív törekszik, anélkül, hogy ezen különösebben gondolkodnának: a szívhez igazodnak, azt követik. Az emberi életre alkalmazva azonban nem helyes az a magatartás, amely minden röpke szeszély hatására rögtön mozgásba lendül, s ha valaki tartósan így viselkedik, akkor ez előbb-utóbb megszégyenüléshez vezet. Ebből három gondolat szűrhető le: Az első, hogy nem szabad mindenkinek utánaszaladni, akire hatást szeretnénk gyakorolni, hanem adott körülmények között képesnek kell lennünk visszafogni magunkat. Éppily kevéssé szabad minden szeszélyét teljesíteni azoknak, akiknek a szolgálatában állunk. És végül a saját szív rezdüléseivel kapcsolatban sem szabad soha megfeledkezni a fékentartás lehetőségéről, hiszen ezen alapul az emberi szabadság.

4. változó vonal [K] 39. Az akadály

Az állhatatosság üdvözít! Eloszlik a bánat. Ha az ember gondolatai izgágán ide-oda szaladnak, csak azok a barátok követik, akikre tudatosan irányítja gondolatait.
Itt elértük a szív helyét. Az innen kiinduló ösztönzés a legeslegfontosabb. Arra kell különösen ügyelnünk, hogy e befolyás jó és tartós legyen, s akkor nem lesz többé szükség megbánásra, ama veszély ellenére sem, ami az emberi szív rendkívüli mozgékonyságából adódik. Ha az ember saját személyes jellemének nyugodt ereje dolgozik, akkor a kihatások is rendjén valóak, s mindenkire befolyást gyakorolnak, akik fogékonyak egy ilyen szellem rezgéseire. A másokra gyakorolt befolyásnak nem szabad tudatos és akaratlagos agitálásként megnyilvánulnia. Az ilyesfajta tudatos rábeszélés ugyanis csak felizgatja az embereket, akik felőrlődnek az örökös huzavonában. Azonkívül hatásunk ilyenkor kizárólag azokra az emberekre korlátozódik, akikre tudatosan gondolunk.

5. változó vonal [K] 62. A kicsi túlsúlya

A nyakszirtben nyilvánul meg a ráhatás. Semmi megbánás.
A nyakszirt a test legkevésbé mozgékony része. Ha a ráhatás itt nyilvánul meg, akkor az akarat ennek ellenére szilárd marad és a ráhatás nem zavar össze bennünket. Ezért megbánás itt szóbe sem jön. Ami lényünk mélyében, a tudatalattiban történik, azt a tudat sem elő nem idézheti, sem meg nem akadályozhatja. Mindazonáltal persze aki befolyásolhatatlan, az maga sem tud a külvilágra befolyást gyakorolni.

6. változó vonal 33. A visszavonulás

Az állkapocsban, a nyelvben és a pofán nyilvánul meg a ráhatás.
Amikor valaki befolyást akar gyakorolni másokra, ennek a legfelszínesebb módja a puszta fecsegés anélkül, hogy a szavaknak valódi tartalma lenne. Az ilyesfajta ösztönzés, amely kimerül a szájizmok puszta mozgatásában, szükségképpen jelentőség nélkül való marad. Ezért nem kapunk jelzést ebben az esetben sem baj, sem szerencse vonatkozásában.
Cimkék



A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.