A jel a Ken, a Nyugvás, a hegy, valamint a Kun jeléből tevődik össze. A hegy a Teremtő legkisebb fia, az ég földi képviselője. Ő bocsátja alá az ég áldását, a felhőket és az esőt, amelyek csúcsai körül gyülekeznek össze, hogy azután megtisztultan ragyogjon az égi fényben. E kép a szerénységet ábrázolja, s annak működését az erős és kiemelkedő embereknél. Felül a Kun, a föld helyezkedik el. A föld tulajdonsága az, hogy alacsony, azonban e jelben éppen ezért ábrázolják felemelve, a hegy fölé helyezve. Ez fejezi ki ugyanis, hogyan hat a szerénység az alacsony, egyszerű emberek esetében: felemeli, felmagasztosítja őket.
(Kevés olyan jel van a Változások Könyvében, ahol valamennyi vonal jelentése egyértelműen kedvező. Hogy a
SZERÉNYSÉG jele ezek közé tartozik, jelzi, mennyire nagyra becsülte a kínai bölcsesség ezt az erényt.)
A SZERÉNYSÉG sikert terem. A nemes ember véghezvisz.
Az ég törvénye kiüríti a teltséget, s megtölti azt, ami szerény: a Nap, amikor a legmagasabban áll, az ég törvénye szerint hanyatlásnak kell, hogy induljon, s amikor a legmélyebben van a föld alatt, akkor indul újra felemelkedésnek. A telihold ugyanezen törvény miatt kezd elfogyatkozni, s újra növekedni, amikor már teljesen kiürült. Ez az égi törvény az emberi sorsban is megnyilatkozik. A föld törvénye pedig az, hogy a teltet megváltoztassa, ami pedig szerény, ahhoz hozzájáruljon: a magas hegyet lehordja a víz, a völgyeket pedig feltölti. A sors hatalmának törvénye az, hogy a teltnek veszteséget okozzon, a szerényet pedig szerencsével ajándékozza meg. És maguk az emberek is gyűlölik a teltet és szeretik a szerényet.
A sors szilárd törvényeket követ, amelyek szükségszerűen kifejtik hatásukat. Az ember azonban kézbe veheti a saját sorsának alakítását, azzal, hogy viselkedésével kiteszi magát vagy az áldásos, vagy a pusztító erők befolyásának. Ha valaki magasan áll és szerénynek mutatkozik, akkor a bölcsesség fénye sugárzik róla. Ha valaki alacsony helyzetben van és szerénynek mutatkozik, akkor nem lehet mellőzni. Így sikerül a nemesnek a művét véghezvinni, anélkül, hogy dicsekedne azzal, amit elért.
A föld közepében egy hegy: ez a SZERÉNYSÉG képe. Így a nemes ember csökkenti azt, ami túl sok, és növeli azt, ami túl kevés. Mérlegeli a dolgokat és kiegyenlíti őket.
Amikor a föld egy hegyet rejt magában, az ember nem veszi észre annak gazdagságát, mert a hegy magassága a bemélyedés kitöltésére szolgál. Ilyenkor a magasság és a mélység kiegészíti egymást, s eredőjük a síkság. Ez a kép fejezi ki a szerénységet, vagyis azt, hogy ami valójában hosszú működést igényelt, az könnyűként és magától értetődőként jelenik meg. Így jár el a nemes ember is, amikor a földön rendet teremt. Kiegyenlíti a társadalmi ellentéteket, amelyek a békétlenség forrásai, s ezáltal igazságos és egyenes viszonyokat teremt.
Egy érdemgazdagon is szerény nemes ember véghezviszi a dolgokat. Üdv!
Itt van a jel közepe, ahol kimondásra kerül annak titka. Nagy teljesítménye révén az ember maholnap jelentős névre tesz szert. Ha hagyja, hogy a hírnév elvakítsa, akkor nemsokára bírálatok érik, és nehézségei támadnak. Ha viszont az ember érdemei ellenére is szerény marad, akkor továbbra is kedvelik őt a többiek, s meg tudja nyerni magának azokat a segítőtársakat, akikre szüksége van, hogy véghez tudja vinni a művet, amelyre vállalkozott.
Semmi sincs, mi ne volna előmozdító a szerénységre a mozgásban.
Mindennek megvan a mértéke. Még a viselkedés szerénységét is túlzásba lehet vinni. Itt azonban nagyonis helyénvaló, mivel helyzetünk az alattunk lévő kiváló segítőtárs és a fölöttünk álló jóindulatú úr között nagyon nagy felelősséget von magával. Nem szabad visszaélni felettesünk bizalmával, s ugyanakkor nem szabad eltakarni az alattunk lévő érdemeit. Bizony vannak hivatalnokok, akik nem tüntetik ki magukat. Beburkolóznak a rendeletek paragrafusaiba, elutasítanak minden felelősséget, felveszik a fizetségüket anélkül, hogy kellőképpen megszolgálták volna, üres címeket viselnek, amelyeknek nincs semmilyen valódi tartalma. Az itt jelzett szerénység ennek éppen az ellentéte. Egy ilyen állásban pontosan abban mutatkozik meg a szerénység, hogy az ember komolyan veszi a munkáját.
Nem hivalkodni a bőségünkkel felebarátunk előtt. Előmozdító ez az erőszakos támadásra. Semmi sincs, mi előmozdító ne volna.
A szerénység nem tévesztendő összeg a gyenge jólelkűséggel, mely mindent megenged. Ha az ember felelősségteljes poszton áll, akkor adott esetben olykor erélyesen kell fellépnie. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne a fölényével való személyes hivalkodáson keresztül próbáljon hatni, hanem mindig bizonyosodjon meg a körülményekről. A fellépésnek tisztán tényszerűnek kell lennie, s nem szabad, hogy abban bármilyen személyes bántás legyen. Ezen keresztül mutatkozhat meg a szerénység még a keménységben is.
Megnyilatkozó szerénység. Előmozdító ez a seregeket a saját ország és a saját város megfenyítésére masíroztatni.
Akiben valóban komoly a szerénység, annak gondoskodnia kell arról, hogy ez a valóságban is megmutatkozzék. Ebben nagy erőfeszítéssel kell eljárnia. Amikor ellenségeskedés üti fel a fejét, mi sem könnyebb, mint másokat hibáztatni. Egy gyenge ember ilyenkor esetleg megbántottan visszahúzódik magába, önsajnálat tölti el, s szerénységnek tartja, hogy nem védekezik. A valódi szerénység azonban abban mutatkozik meg, hogy erőteljesen fellép rendet teremteni, úgy, hogy a fegyelmezést a saját énen s annak legszűkebb körén kezdi el. Valóban erőteljes teljesítményt csak akkor lehet elérni, ha az emberben megvan a bátorság, hogy seregeit önmaga ellen masíroztassa.