Az alsó jelnek, a Szunnak a képe a fa, a fölső jel, a Kun pedig a földet jelenti. Ez azzal a gondolattal függ össze, hogy a fa a föld alól nő ki. Ez a "felnyomulás" azonban az
"ELŐREJUTÁSSAL" (35. sz. jel) ellentétben erőfeszítést igényel, mint ahogyan a növénynek is erőre van szüksége ahhoz, hogy áttörve magát a földtakarón, elő tudjon bújni. Ezért a jel - jóllehet sikert ígér -, az akarati erőfeszítéssel áll kapcsolatban. Az
ELŐREJUTÁS inkább a terjeszkedésre utal, a FELNYOMULÁS pedig arra az egyenes vonalú felemelkedésre, ami az ismeretlenségből és alacsony sorból a hatalomhoz és befolyáshoz vezet.
A FELNYOMULÁSNAK magasztos sikere van. Látnunk kell a nagy embert. Ne félj! Üdvös a feltörés déli irányban.
A derék elemek fölfelé nyomulása nem ütközik akadályba, s ezért nagy sikerrel jár. A felnyomulást nem az erőszakosság, hanem a szerény és alkalmazkodó magatartás teszi lehetővé. Mivel az idő kegyeibe fogadja az embert, könnyen jut előre. Az embernek mennie kell és fel kell keresnie a mértékadó személyeket. Nem kell ettől tartania; a siker ugyanis nem maradhat el. Azonban munkához kell fognia; e helyzetben ugyanis üdvös a tevékenység (amit a déli irány jelent).
A föld belsejében fa növekszik: ez a FELNYOMULÁS képe. Így a jellemében odaadó nemes ember kis dolgokat halmoz fel, hogy a nagyot és magasat elérje.
A fa a földben sietség nélkül, de egy pillanatra sem megállva növekszik, miközben rugalmasan félrehajlik az akadályok elől. A nemes ember is ugyanilyen odaadó a jellemében, és egy pillanatra sem áll le, hogy haladását szüneteltesse.
1. változó vonal
[A]
11. A béke
A felnyomulás, mely bizalomra talál, nagy üdvöt eredményez.
Itt a felemelkedés kezdőállapotáról van szó. Mint ahogyan a fa a gyökeréből meríti az erőt a felemelkedéshez, amely maga legalul helyezkedik el, a feljutáshoz szükséges erő is ebből a helyzetből fakad. Még alacsony és ismeretlen, ám lénye belső rokonságban áll a fölső uralkodó réteggel, s e belső közösség teremti meg azt a bizalmat, ami szükséges ahhoz, hogy az ember teljesíteni tudjon valamit.
Ha az ember őszinte, akkor előmozdító ez arra is, hogy egy kis áldozatot hozzunk. Makulátlanság.
Ez a helyzet egy erős embert tételez fel. Nem nagyon illik ugyan a környezetébe, amennyiben túlságosan faragatlan és keveset ad a formaságokra; belsőleg azonban egyenes, ezért előzékenységre talál, s a külső formákat illető gyatrasága nem okoz számára megszégyenülést. Az egyenesség itt a jellem szilárdságának az eredménye, míg az előzőjel megfelelő vonala esetében a belső alázat következménye volt.
Az ember üres városba nyomul fel.
Itt elhárul minden akadály, ami az előrenyomulás útjában egyébként meg szokott húzódni. Figyelemre méltó könnyedséggel jutunk előre. Az ember gyanútlanul követi ezt az utat, hogy a sikert minél jobban kiaknázza. Kívülről úgy néz ki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ugyanakkor nem kíséri a szöveget semmilyen sikert ígérő betoldás. Kérdés, hogy mennyi ideig tarthat az ilyen akadálytalan előrejutás. Igaz ugyanakkor, hogy az embernek nem szabad túlságosan belemerülnie az effajta aggodalmakba, mert ezzel csak önmagát gyengítené, hanem jobb gyorsan, minél teljesebben kihasználni a kedvező időszak kínálta lehetőségeket.
A király a Csi hegynek ajánlja fel őt. Üdv. Makulátlanság.
A Csi hegy Nyugat-Kínában van. Ez Ven király szülőföldje, akinek a fia, Csou hercege fűzte a kötethez az egyes vonalak jelentését. A szöveg a Csou dinasztia felemelkedésének időszakát idézi fel. Abban az időben Ven király a hazai hegységben mutatta be Isten előtt a nagy segítőtársakat, akik az uralkodó oldalán elnyerték helyüket az ősök csarnokában. A vonal arra a helyzetre utal, amikor a felnyomulás elérte célját. Az ember ismertté válik az emberek és istenek előtt, s felvételt nyer azoknak a férfiaknak a körébe, akik a nemzet életét szellemükben kiformálják. Ezáltal tartós, idő feletti jelentőségre tesz szert.
5. változó vonal
[K]
48. A kút
Az állhatatosság üdvözít. Az ember fokozatosan nyomul felfelé.
Ahogy az ember egyre tovább jut előre, fontos, nehogy megrészegítse a siker. Éppen a nagy sikerek közepette kell tartósan józannak maradnia, s nem szabad megpróbálnia átugorni egyetlen fokozatot sem, hanem lassan, mintha húzódozna, lépésről lépésre kell továbbhaladnia. Csak az ilyen nyugodt, folyamatos előrelépés vezet célhoz, amely nem kapkod el semmit.
Felnyomulás homályban. Előmozdító ez szakadatlanul állhatatosnak maradni.
Aki vakon nyomul felfelé, az belsőleg meg van szédülve. Számára csak az előrejutás létezik, a visszavonulás ismeretlen. Ilyenkor hamar kimerül az ember. Ilyen esetekben fontos egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy az embernek lelkiismeretesnek és következetesnek kell maradnia. Csak ebben az esetben tud úrrá lenni a vak ösztönön, ami mindig kártékony.