A jel a hegyet, az ég és a föld legfiatalabb fiát ábrázolja. A férvielv fölül helyezkedik el, ahová természete szerint is törekszik, a női pedig alul található, ahová saját mozgásiránya vezeti. Ezzel nyugalom állt elő, hiszen mindkét mozgás elérte a maga természetes célját.

Az emberre alkalmazva a jel azt a problémát érinti, hogy hogyan nyerhetjük el a szív nyugalmát. A szívet nagyon nehéz nyugalomba hozni. Miközben a buddhizmus a nyugalmat úgy próbálja elérni, hogy nirvánájában mindenféle mozgást elcsitít, a Változások Könyvének az álláspontja az, hogy a nyugalom csak egy szélső állapot, melynek kiegészítőjeként állandóan ott van a mozgás is. A szöveg szavai valószínűleg jóga-gyakorlatokra vonatkozó utalásokat is tartalmaznak.

Ítélet

Hátát nyugalomban tartani, úgy, hogy nem érzi többé a testét. Bemegy az udvarába, és nem látja többé az embereit. Makulátlanság.

A valódi nyugalom az, ha az ember nyugton marad, amikor az idő nyugvást kíván, s cselekszik, amikor eljön a cselekvés ideje. Ilyen módon a nyugalom és a mozgás összhangba kerül az idő kívánalmaival, s ez az életnek világosságot kölcsönöz.

A jel a kezdetét és a végét jelenti minden mozgásnak. A hátat a szöveg azért említi, mert a hátgerincben található az összes mozgást közvetítő idegfonat. Ha az ember e gerincvelői idegek mozgását nyugalomba hozza, akkor mintegy szertefoszlik az én-je, annak minden nyugtalanságával együtt. Ha azután az ember belsőleg már ennyire nyugodttá vált, akkor rászánhatja magát, hogy a külvilág felé forduljon. Ekkor azonban többé már nem az elkülönült lények nyüzsgését és harcát látja abban, s ezért szert tud tenni arra a nyugalomra, ami a világtörténet nagy összefüggéseinek megértéséhez és az azzal összhangban történő cselekvéshez szükséges. Aki e mély rétegekből kiindulva cselekszik, az nem követ el hibát.

Képzet

Összeálló hegyek: ez a NYUGVÁS képe. Így a nemes ember gondolataival nem megy túl a jelenlegi helyzetén.

A szív állandóan gondolkodik. Ezen nem lehet változtatni. A szív mozgását, vagyis a gondolatokat azonban a jelenlegi élethelyzetre kell korlátozni. Minden gondolat, amely túlmegy ezen, csak fájdalmat okozhat a szívnek.

1. változó vonal 22. A kellem

Nyugalomban tartani a lábujjait. Makulátlanság. Előmozdító a tartós állhatatosság.

A lábujjak nyugalomban tartása azt jelenti, hogy az ember megáll, mielőtt még elkezdene mozogni. A kezdet az az időszak, amikor az ember még kevés hibát vét. Ilyenkor még összhangban van az eredeti ártatlansággal. Intuitív módon képes olyannak látni a dolgokat, ahogy azok vannak, mert látását még nem homályosítják el mohósága és érdekei. Aki kezdetben nyugton marad, az mindaddig megtalálja a helyes utat, amíg nem veszíti el kapcsolatát az igazsággal. Csupán állandó, szilárd belső tartásra van szükség, nehogy akaratlanul is belesodródjék valamibe.

2. változó vonal 18. A romlotton való munkálkodás

Nyugalomban tartani a lába szárát. Nem tudja megmenteni azt, akinek a követője. Nem vidám a szíve.

A láb nem tud önállóan mozogni, hanem mozgása a test mozgásától függ. Ha a test erős mozgásban van, s a láb hirtelen megáll, akkor a test továbbhaladó mozgása oda vezet, hogy az ember elesik.

Ugyanez a helyzet azzal a személlyel is, aki követőjévé válik egy erősebb egyéniségnek. Utóbbi magával ragadja őt. Még ha maga vissza is riadna a jogtalanságoktól, a másik mozgása már annyira erős, hogy őt már nem tudja feltartóztatni. Ahol az úr előretör, ott szolgálója nem képes többé őt visszatartani, legyen bármily jószándékú is.

3. változó vonal 23. A repedezés

Csípője nyugalomban tartása. A keresztcsontja megmerevítése. Veszélyes. Elfullad a szív.

Itt erőltetett nyugalomról van szó. A szívet, amely nyugtalan, erőszakkal kell megfékezni. Az erőszakkal visszafojtott tűz azonban maró füstté változik át, amely fojtogatva terjed szét. A meditációs és összpontosítási gyakorlatokban ezért nem szabad erőszakosan próbálkozni az előrejutással. A nyugalomnak magától értetődő természetességgel kell kibontakoznia a belső összeszedettség állapotából. Ha valaki erőszakkal, magát mesterségesen megmerevítve kényszeríti ki a nyugalmat, akkor a meditáció súlyos ártalmakhoz vezethet.

4. változó vonal 56. A vándor

Törzsének nyugalomban tartása. Makulátlanság.

A hát nyugalomban tartása, amint azt már a jel egészének az értelmezése kapcsán említettük, annyit jelent, mint megfeledkezni az énünkről. Ez a nyugalom legmagasabb szintje. Itt még nem érte el az ember a nyugalomnak ezt a fokozatát. Arra ugyan már képes, hogy énjét annak gondolataival és ösztönzéseivel nyugalomban tartsa, azonban még nem szabadult meg tőle egészen. Mindazonáltal a szív nyugalomban tartása fontos művelet, amely idővel elvezet az önközpontú késztetések teljes kikapcsolásához. Ha az ember ezen a ponton még nem is vált szabaddá a kétség és nyugtalanság minden veszélyétől, e lelki attitűd gyakorlása semmiképpen sem hiba, hiszen ez jelenti az utat ama másik, magasabb szintű nyugalom megvalósításához,

5. változó vonal 53. A fejlődés (Fokozatos előrelépés)

Állkapcsa nyugalomban tartása. A szavaknak megvan a maguk rendje. Eloszlik a bánkódás.

Veszélyes helyzetekben, különösen amikor valaki még nem érett meg a helyzethez, nagyon könnyen bocsátkozik az ember fecsegésbe, hangos viccelődésbe. A meggondolatlan beszéd azonban könnyen olyan helyzetbe hozza az embert, amit aztán később megbán. Csak ha a beszédünk visszafogott, akkor öltenek a szavaink egyre inkább határozott alakot, s akkor szűnik meg bármiféle ok a megbánásra.

6. változó vonal [K] 15. A szerénység

Nagyszabású nyugalom. Üdv!

Itt a nyugalom megszerzésére irányuló erőfeszítés teljesen elérte célját. Immár nemcsak aprócska, körülhatárolt területeken képes az ember nyugalmat gyakorolni, hanem az élet egészébe való általános belenyugvás hatja át üdvözült nyugalommal valamennyi részterületet.

Cimkék

A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.