1. |
10. A fellépés |
Ez a jel mutatja a jellem alapját. Kiegyensúlyozott és eléri a célt. A jó modor szabályairól szól, melynek betartása a jellemformálás előfeltétele. E jó modor - a Derűs belül lévő jelének megfelelően - kiegyensúlyozott, s ezáltal még nehéz körülmények között is (vö. a tigris farkára lépés) célt ér. Ez hozza létre tehát azokat a harmonikus formákat, amelyek a külső modor előfeltételei. |
2. |
15. A szerénység |
A szerénység a jellem fogódzkodója. Ragyogó, megadja a tiszteletet és rendezi az illemet. A jel azt az érzületet jelöli, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember egyáltalán hozzáfogjon jelleme fejlesztéséhez. A szerénység (hegy a föld alatt) tisztel másokat, s ezáltal maga is tiszteletet vív ki. Olyan módon szabályozza az érintkezést, hogy a kedvesség a másik fél részéről is kedvességet eredményez. Ez adja meg a formának a helyes érzületet, mint annak tartalmát. |
3. |
24. Visszatérés (A fordulópont) |
Ez adja a jellem törzsét. Kicsi, mégis különbözik a külsődleges dolgoktól. Önismeretet ad. A jelet az jellemzi, hogy egy világos vonal alulról visszatér és fölfelé emelkedik. Ez a jellem gyökerét és törzsét jelenti. A jó, amely alul kezd megmutatkozni, eleinte még szinte észrevehetetlen, mégis elég erős ahhoz, hogy a környezet minden ellenállásával szemben is érvényre jusson a maga sajátszerűségében. Mint megtérés, kifejezi önmagunk állandó helyreigazítását az elkövetett hibák után, s az ehhez szükséges önvizsgálatot és önismeretet. |
4. |
32. A tartósság |
Ez a jel hozza létre a jellem időbeli szilárdságát és egységét. Sokrétű tapasztalatokat mutat anélkül, hogy megunná az ember. A szelet és a mennydörgést ábrázolja folytonos együttlétükben. Innen adódik a sokrétű mozgás és tapasztalás, melyek ugyanakkor rögzített szabályokat követnek, úgyhogy egységes jellem lesz az eredményük. |
5. |
41. A csökkenés |
Ez adja a jellem ápolását. A jel az alsóbbrendű késztetések, a féktelen ösztönök csökkenését mutatja a magasabb, szellemi élet javára. Ez jelenti a jellem tulajdonképpeni ápolását. A jel először az ösztönök megszelídítésével kapcsolatos nehézségeket mutatja meg, s csak azután a könnyűt, amikor a jellem már uralt, s így távol tartja a károkat. |
6. |
42. A gyarapodás |
A Gyarapodás adja a jellem gazdagságát, a bőség növekedését műfogások nélkül, gondoskodván a haszonos előmozdításáról. Ez a jel biztosítja a jellem számára nélkülönözhetetlen gazdagságot. A jó jellem számára nem elegendő a puszta aszkézis, hanem nagyságra is szüksége van. A gyarapodás a személyiség szerves növekedését mutatja, amely nem kimódolt, s ezért azt mozdítja elő, ami hasznos. |
7. |
47. A szorultság (A kimerülés) |
Ez jelenti a jellem próbáját. Tanácstalansághoz vezet, s ezáltal ér el sikereket. Általa tanuljuk meg csökkenteni a bennünk lévő haragot. Ez a jel vezeti be a képzett lelket a megmérettetések mezejére. Nehézségek és akadályok lépnek fel, amelyeket le kell győzni, még akkor is, ha gyakran leküzdhetetlennek látszanak. Korlátokkal találja magát szemben az ember, amelyeket nem tud áttörni, s amelyek leküzdése csak azok elismerése által válik lehetségessé. Amennyiben elismeri a dolgokat, amelyek elfogadására a sors kényszeríti, az ember meg tud szabadulni a kellemetlen gyűlöletétől. Hisz' mi értelme volna a sorssal hadakozni? S a harag ilyesfajta csökkenése révén a jellem megtisztul és magasabb szinte emelkedik. |
8. |
48. A kút |
Ez adja a jellem terepét. Saját helyén tartózkodik, mégis befolyással van másokra. Általa különböztetjük azt, hogy mi a helyes. A jel forráskutat ábrázol, melynek messzire nyúló hatása van annak ellenére, hogy maga egy helyben áll. E hatás azon alapul, hogy áldást juttat még a távoli lakóknak is. Ez a jellem térképét jelképezi, ahol az kifejtheti hatását. Az a mély befolyást mutatja, amely a gazdag, adakozó személyiségből indul ki, s amelynek értékét semmivel sem csökkenti, hogy maga az adományozó csendben háttérben marad. A jel bemutatja azt, ami helyes, s ezáltal teszi lehetővé annak kieszközlését. |
9. |
57. A szelíd (Az átható, A szél) |
Ez adja a jellem működését. Képes mérlegelni a dolgokat, tekintetbe venni a sajátos körülményeket és háttérben maradni. A jel a jellem helyes hajlékonyságát ábrázolja. Nem merevségre van szükség, mely mindig az egyszer rögzített elvek alapján cselekszik, ami valójában csak vaskalaposság, hanem mozgékonynak kell lenni, s az embernek mérlegelnie kell a dolgokat, fel kell ismernie az idő követeléseit anélkül, hogy exponálná magát, s így tanulja meg tekintetbe venni a körülményeket, s tudja megőrizni erős belső egységét bármely bölcs alkalmazkodás közepette. |