57. A szelíd (Az átható, A szél) (巽, SZUN)

A született szelídség gyakran egészen a határozatlanságig megy. Az ember nem érzi magában az erőt ahhoz, hogy határozottan előrelépjen. Ezer kétség merül fel, ugyanakkor azonban az embernek visszavonulni sincs kedve, hanem csak határozatlanul hányódik ide-oda. Ilyen esetben katonás határozottságra van szükség, hogy az ember elszántan tegye azt, amit a rend megkíván. A határozott fegyelem messze jobb, mint a gyengekezű határozatlanság.

Olykor az embernek rejtett ellenségekkel van dolga, olyan megfoghatatlan befolyásokkal, amelyek megbújnak a legsötétebb zugokban, s onnan fejtik ki az emberekre szuggesztív befolyásukat. Ilyen esetekben elengedhetetlen, hogy ezeket a dolgokat a legtitkosabb szegletekig lemenően kinyomozzuk, hogy meg tudjuk állapítani, milyen fajta befolyásról van szó - ez volna a papok feladata -, majd pedig le kell győzni e befolyásokat, s utóbbi feladathoz kellenek a varázslók. Éppen e fondorlatok névtelensége miatt van szükség különösen fáradhatatlan erőfeszítésre, amely azonban bőven megtérül. Ha ugyanis világosságra hozzák és megbélyegzik az ilyen ellenőrizetlen befolyásokat, akkor azok elveszítik hatalmukat az emberek felett.

Az átható fontolgatást nem szabad túlzásba vinni, mert akkor az akadályává válik a határozatképességnek. Ha egy dolgot már alaposan átgondoltunk, akkor utána dönteni és cselekedni kell. Az ismétlődő átgondolás állandóan újabb és újabb kétségeket vet fel, s végül az ember szégyenben marad, mert cselekvésképtelennek mutatkozik.

Ha az ember veleszületett szerénysége a ráruházott hivatalnál, valamint összegyűjtött élettapasztalatainál fogva erőteljes tevékenykedéssel párosul, akkor bizonyosan nagy sikert ér el. A háromfajta állat közül az első az istenek számára szolgáló áldozat, a második a vendégek jóltartására, a harmadik pedig a hétköznapi felhasználásra szolgál. Ha az embernek mindhárom célra sikerül valamit elejtenie, akkor a vadászat eredménye különösen jónak mondható.

Míg "A ROMLOTTON VALÓ MUNKÁLKODÁS" (18. sz. jel) egy teljesen új kiindulópont megteremtését kívánta meg, itt csupán reformokról van szó. A kezdet nem különösebben jól sikerült, azonban eljutottunk egy olyan pontra, ahol új irányba lehet fordítani a dolgokat. Változtatnunk és javítanunk kell a dolgokon. Ennek során állhatatosnak kell lennünk, szilárd és helyes alapállásból kell a dologhoz közelítenünk, s akkor sikert érünk el és a bánat eloszlik. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy az ilyen jobbító intézkedések alapos megfontolást igényelnek. Ismételt átgondolás szükséges, mielőtt még az ember életbe léptetné a változtatásokat, s miután a változások megtörténtek, még egy ideig alaposan nyomon kell követnünk, hogy hogyan is valósult meg a jobbító szándék a valóságban. Az ilyen alapos munkát üdv kíséri.

Az ember felismerőképessége kellően átható. A legrejtettebb szegletekben is felfedi az ártalmas befolyásokat. Nincs azonban elég ereje már ahhoz, hogy megküzdjön ezekkel. Ebben a helyzetben csak rosszul végződhet minden olyan kísérlet, hogy az ember behatoljon a sötétség személyes birodalmába.