A jel olyan helyzetet ábrázol, amikor a sötét elv titokban és váratlanul, belülről és alulról terjeszkedve ismét előjön, miután egyszer már legyőzték. A női magától elébe megy a férfiaknak. Ez veszélyes és nem kimondottan kedvező helyzet a lehetséges következményei miatt, amelyeket idejében fel kell ismerni és meg kell akadályozni.
A jelet az ötödik hónaphoz (június-július) kapcsolják, a nyári napforduló idején veszi ugyanis ismét kezdetét a sötét elv fokozatos felemelkedése.
ELÉBE MENÉS. A leányzó hatalmas. Nem kéne feleségül venni egy ilyen leányzót.
A közönséges emberek feltörekvését az arcátlan nőszemély képe fejezi ki, aki könnyedén odaadja magát, s ezen keresztül magához ragadja az uralmat. Nem volna ez lehetséges, ha az erős és világos nem menne maga is elébe a helyzetnek. A közönséges oly ártalmatlannak látszik és annyira hízeleg, hogy az ember örömét leli benne. Annyira gyengének és jelentéktelennek látszik, hogy azt hisszük, gond nélkül évődhetünk vele. A közönséges tehát csak azáltal kerülhet a magasba, hogy a nemes ember veszélytelennek tartja őt, s hatalmat kölcsönöz a számára. Ha az ember már az első pillanattól fogva szembeszállna vele, akkor sohasem volna esélye arra, hogy befolyáshoz jusson.
Az elébe menés időszakának azonban van egy másik oldala is, ami említésre érdemes. Ha nem is szabad rendszert csinálni abból, hogy a gyenge elébe menjen az erősnek, bizonyos időszakokban ennek mégis nagy jelentősége van. Amikor az ég és a föld mennek egymás elébe, ez az összes teremtmény gyarapodását szolgálja. Ha a herceg és segítőtársa mennek egymás elébe, akkor rendbe jön a világ. Az egymásnak rendeltetett és egymásra utalt elvek esetében szükségszerű, hogy elébe menjenek egymásnak. Azonban ez mentes kell, hogy legyen a tisztességtelen hátsó gondolatoktól, egyébként rosszra vezet.
Szél az ég alatt: ez az ELÉBE MENÉS képe. Így jár el a herceg, amikor elterjeszti utasításait, s közhírré teszi azokat a négy égtáj irányában.
A helyzet hasonló, mint a
"TEKINTÉS" (20. jel) esetében. Ott a föld fölött fújt az szél, itt pedig az ég alatt fúj. Mindkét alkalommal eljut mindenhová. Azonban ott a szél a földön, vagyis viszonylag lent helyezkedett el, s ebből adódott annak a képe, ahogyan az uralkodó megismeri a viszonyokat. Itt viszont a szél fönt fúj a magasban, s ez pedig arra a befolyásra utal, amit az uralkodó fejt ki utasításain keresztül. Az ég távol van a föld dolgaitól, azonban mégis ő hozza azokat mozgásba a szélen keresztül. Az uralkodó távol van a néptől, azonban utasításain és akaratnyilvánításain keresztül mégis ő mozgatja azt.
1. változó vonal
[A]
1. Teremtő
Vas féksaruval meg kell állítani. Üdvös az állhatatosság. Ha hagyja az ember odamenni, szerencsétlenséget ér meg. Még egy sovány disznó is képes megkergülni.
Ha egy alacsonyabbrendű elem lopakodik be, akkor az embernek azonnal energikusan meg kell azt állítania. A rossz befolyásokat azáltal lehet elkerülni, hogy következetesen leállítjuk őket. Ha hagyjuk őket tovább folyni, akkor abból biztosan baj támad. Nem szabad, hogy a befurakodott csekély volta könnyelműségre csábítson bennünket. Amíg a malac kicsi és sovány, még nem sok bajt csinál a kergeségével; ha azonban telezabálta magát és megerősödött, akkor előbújik a valódi természete, feltéve, hogy az ember korábban már nem szorította azt korlátok közé.
A fölső lábszárról hiányzik a bőr, és nehezére esik a járás. Ha az ember emlékezetében tartja a veszélyt, akkor nem követ el semmi nagyobb hibát.
Az ember belül kísértést érez arra, hogy összeálljon a magát felkínáló rossz elemmel. A helyzet nagyon veszélyes. Szerencsére a körülmények megakadályozzák az embert ebben. Szívesen hagynánk magunkat elcsábítani, azonban nem tehetjük. Ez a viselkedésben egyfajta fájdalmas határozatlanságot eredményez. Ha azonban az ember tisztába jön a helyzet veszélyességével, akkor legalább a nagyobb hibákat el fogja tudni kerülni.
5. változó vonal
[K]
50. Az üst
Fűzfalevelekkel betakart sárgadinnye: rejtett vonalak. Aztán égből pottyanik a számára.
A sárgadinnye a halhoz hasonlóan a sötét elv jelképe. Édes, de könnyen megrothad, ezért fűzfalevelekkel szokták betakarni, hogy megóvják. A helyzet olyan, hogy egy magasrendű, erős, önmagában megszilárdult ember eltűri és megvédi az alacsonyabbakat, akik a keze alatt vannak. Magában hordja a szépség és a rend erős vonalait, azonban nem szerez érvényt ezeknek. Nem terheli alárendeltjeit külső látszatokkal, vagy örökös korholással, hanem teljesen szabadjára engedi őket, szilárdan bízva az erős és tiszta személyiségben bennerejlő természetes átformáló erőben. S láss csodát: a végzet kedvezően alakul. Az alacsonyrendűekre hat a befolyás, s érett gyümölcsként hullanak az ölébe.
Szarvakkal jön elébe. Megszégyenülés. Makulátlanság.
Ha az ember már visszahúzódott a világból, annak tülekedése gyakran elviselhetetlenné válik a számára. Gyakran akadnak olyanok, akik nemes büszkeséggel távoltartják magukat minden közönséges embertől, s ha mégis elébük kerül egy ilyen, akkor azt gorombán elriasztják. Az ilyen embereket szidni szokták, mint akik gőgösek és hozzáférhetetlenek, azonban miután őket már nem kötik a világ magatartási szabályai, ez végülis nem is olyan rossz. Tudják, hogyan viseljék el higgadtan a világ nemtetszését.