18. A romlotton való munkálkodás (蠱, KU)

Magyar kiegészítő nevek
"A méreg", "A romlás", "Munkálkodás az elromlotton"
Taoista nevek
A Romlás
Angol kiegészítő nevek
"correcting",  decaying, "branch"
Leírás
A Ku kínai írásjele egy olyan tálat ábrázol, amelynek tartalma elférgesedett. Ez a romlást jelenti. A romlás abból adódik, hogy az alsó ősjel szelíd közönye a felső ősjel merev tehetetlenségével párosul, úgyhogy a viszonyok teljes stagnálásba kerültek. Mivel ennek kialakulásában bizonyos vétkesség is fennforog, az állapot utóbbi megszüntetését követeli. Ezért van, hogy a jel értelme nem egyszerűen »a romlás«, hanem »a romlotton való munkálkodás«.
Ítélet
A ROMLOTTON VALÓ MUNKÁLKODÁSNAK magasztos sikere van. Előmozdító ez átkelni a nagy vízen. A kiindulópont előtt három nap, a kiindulópont után három nap.
Ami az emberi hibák következtében romlott meg, azaz emberi munkálkodás révén tehető ismét jóvá. A romlás állapotát ezúttal nem a sors megváltoztathatatlan törvénye idézte elő, mint a PANGÁS esetében, hanem az emberi szabadsággal való visszaélés. Ezért is kecsegtet eredménnyel a jobbítás érdekében végzett munka, mert itt most az összhangban van az idő által kínált lehetőségekkel. Csak az embernek nem szabad visszarettennie a fáradozástól és a veszélyektől — amit a nagy vízen való átkelés jelképez -, hanem energikusan hozzá kell látnia. A sikernek azonban előfeltétele a helyes megfontolás. Ezt fejezi ki az a betoldás, hogy »A kiindulópont előtt három nap, a kiindulópont után három nap.« Először is az embernek ismernie kell a romlást előidéző okokat, hogy meg tudja szüntetni őket: ezért szükséges a körültekintés a kiindulópontot megelőző időszakban. Azután pedig az embernek gondoskodnia kell arról, hogy a dolgok biztosan átkerüljenek az új kerék- vágásba, hogy elkerülhető legyen a visszaesés. Ezért szükséges a körültekintés a kezdetet követő időszakban is. A közöny és a tehetetlenség helyébe, amik a romlást előidézték, eltökéltséget és energikusságot kell állítani, úgyhogy a vég után újrakezdés következhessék.
Képzet
Lenn a hegy alján fúj a szél: ez a romlás képe. Így a nemes ember felrázza az embereket, és erősíti a szellemüket.
Amikor a szél a hegy alján fúj, akkor visszaverődik a hegyről és megrontja a növényzetet. Ez kihívást jelent a jobbításra. Ugyanígy van ez az alantas közfelfogással és divatokkal is, amelyek megrontják az emberi társadalmat. Ennek elhárításához a nemes embernek meg kell újítania a társadalmat. A módszer ugyanebből a két ősjelből adódik, csupán azok hatását rendezett egymásutániságban kell kifejteni. Először a pangást kell megszüntetni a közvélemény felrázásával (hasonlóan a szél izgató hatásához), majd pedig az emberek jellemét kell erősíteni és megnyugtatni (ahogy a hegy nyugalmat és táplálékot ad mindennek, ami a környezetében él).

1. változó vonal 26. A nagy megszelídítő ereje

Helyrehozni, amit az apa elrontott. Ha van ott egy fiú, az elhunyt atya makulátlan marad. Veszély. Végül üdv.
Itt a romlás a hagyományokhoz való merev ragaszkodás következménye. E romlás azonban még nem fészkelte be magát mélyen, s ezért még könnyen kijavítható. Olyasmi ez, mintha a fiú hozna helyre egy botlást, ami az apjánál becsúszott. Ezáltal az apához nem tapad többé hiba. Az embernek azonban nem szabad elsiklania a veszély felett, s túl könnyen vennie az ügyet. Csak akkor fordul a végén minden jóra, ha az ember tudatában marad a veszélynek, amely minden újítással együttjár.

2. változó vonal 52. A nyugvás, A hegy

Helyrehozni, amit az anya elrontott. Nem szabad túl állhatatosnak lenni.
Olyan hibákról van szó, amelyek a gyengeség következtében idéztek elő romlást — ezt jelképezi az »anya által elrontott«. Kiegyenlítésképpen egyfajta gyengéd tapintatra van szükség. Az embernek nem szabad túlságosan nyersen eljárnia, nehogy durvaságával megsértsen valakit.

3. változó vonal 4. Ifjúkori bohóság

Helyrehozni, amit az apa elrontott. Lesz majd egy kis bánkódás. Semmi nagyobb hiba.
Olyasvalakiről van szó, aki miközben megpróbálta helyrehozni a múlt hibáit, túlságosan is hevesen járt el. Ennek következtében biztos, hogy itt-ott ki fognak alakulni kisebb súrlódások és árnyékmenetek. Azonban a túl sok energia még mindig jobb, mint a túl kevés. Ezért aztán ha az ember olykor kissé bánkódik is, a komolyabb hibáktól mentes marad.

4. változó vonal 50. Az üst

Eltűrni, amit az apa elrontott. A folytatás megszégyenüléshez vezet.
A vonal azt a helyzetet ábrázolja, amikor valaki gyengeségből nem lép fel a romlással szemben, amely a múltból fakad, s amelynek a jelei most kezdenek megmutatkozni, hanem ehelyett hagyja, hogy menjenek a dolgok a saját pályájukon. Ha ez így folytatódik, megszégyenülés lesz a következménye.

5. változó vonal [K] 57. A szelíd (Az átható, A szél)

Helyrehozni, amit az apa elrontott. Az ember dicséretre talál.
Az ember korábbi mulasztások nyomán kialakult romlással áll szemben. Nincs meg az ereje ahhoz, hogy egyedül kivédje; azonban derék segítőtársakra akad, akiknek támogatásával ha nem is egy teremtő újrakezdést, de legalább bizonyos alapvető reformokat sikerül véghezvinnie. Ez is megérdemli a dicséretet.

6. változó vonal 46. A felnyomulás

Nem szolgál királyokat és hercegeket. Magasabb célokat tűz ki magának.
Nem minden embernek kötelező belekeverednie a világ ügyes-bajos dolgaiba. Vannak olyanok is, akik belsőleg már annyira messzire fejlődtek, hogy teljes joggal hagyhatják a világot menni a maga útján, anélkül, hogy jobbító szándékkal a politikai életbe keverednének. Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy az ilyen emberek tétlenkedhetnek, vagy pusztán bírálgathatnak. Az ilyen visszahúzódást csak az indokolhatja, ha valaki az emberiség magasabb céljainak a saját személyiségében történő megvalósításáért fáradozik. Mert ha a bölcs távol tartja is magát a napi tülekedéstől, közben múlhatatlan emberi értékeket teremt a jövő számára.
Cimkék



A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.