18. A romlotton való munkálkodás (蠱, KU)

A Ku kínai írásjele egy olyan tálat ábrázol, amelynek tartalma elférgesedett. Ez a romlást jelenti. A romlás abból adódik, hogy az alsó ősjel szelíd közönye a felső ősjel merev tehetetlenségével párosul, úgyhogy a viszonyok teljes stagnálásba kerültek. Mivel ennek kialakulásában bizonyos vétkesség is fennforog, az állapot utóbbi megszüntetését követeli. Ezért van, hogy a jel értelme nem egyszerűen »a romlás«, hanem »a romlotton való munkálkodás«.

Ami az emberi hibák következtében romlott meg, azaz emberi munkálkodás révén tehető ismét jóvá. A romlás állapotát ezúttal nem a sors megváltoztathatatlan törvénye idézte elő, mint a PANGÁS esetében, hanem az emberi szabadsággal való visszaélés. Ezért is kecsegtet eredménnyel a jobbítás érdekében végzett munka, mert itt most az összhangban van az idő által kínált lehetőségekkel. Csak az embernek nem szabad visszarettennie a fáradozástól és a veszélyektől — amit a nagy vízen való átkelés jelképez -, hanem energikusan hozzá kell látnia. A sikernek azonban előfeltétele a helyes megfontolás. Ezt fejezi ki az a betoldás, hogy »A kiindulópont előtt három nap, a kiindulópont után három nap.« Először is az embernek ismernie kell a romlást előidéző okokat, hogy meg tudja szüntetni őket: ezért szükséges a körültekintés a kiindulópontot megelőző időszakban. Azután pedig az embernek gondoskodnia kell arról, hogy a dolgok biztosan átkerüljenek az új kerék- vágásba, hogy elkerülhető legyen a visszaesés. Ezért szükséges a körültekintés a kezdetet követő időszakban is. A közöny és a tehetetlenség helyébe, amik a romlást előidézték, eltökéltséget és energikusságot kell állítani, úgyhogy a vég után újrakezdés következhessék.

Amikor a szél a hegy alján fúj, akkor visszaverődik a hegyről és megrontja a növényzetet. Ez kihívást jelent a jobbításra. Ugyanígy van ez az alantas közfelfogással és divatokkal is, amelyek megrontják az emberi társadalmat. Ennek elhárításához a nemes embernek meg kell újítania a társadalmat. A módszer ugyanebből a két ősjelből adódik, csupán azok hatását rendezett egymásutániságban kell kifejteni. Először a pangást kell megszüntetni a közvélemény felrázásával (hasonlóan a szél izgató hatásához), majd pedig az emberek jellemét kell erősíteni és megnyugtatni (ahogy a hegy nyugalmat és táplálékot ad mindennek, ami a környezetében él).