A jel a Napot ábrázolja, amely a föld fölé emelkedik; a gyors és könnyű előrejutás képe ez, amely egyidejűleg egyre növekvő terjeszkedést és tisztaságot is jelent.
ELŐREJUTÁS: A nagyerejű herceget rengeteg lóval tisztelik meg. Egyetlen nap háromszor is fogadják.
Példázatként egy olyan időszakra történik utalás, amikor egy erős hűbérúr engedelmességben és békében az uralkodó köré gyűjtötte a többi hűbérurat. Az uralkodó ezért gazdagon megjutalmazta és a közvetlen közelébe emelte őt.
Az értelmezés két gondolatot rejt magában. Az egyik, hogy az előrejutás művelete tulajdonképpen egy függő helyzetben lévő személytől indul ki, akit a többiek magukhoz hasonlónak tekintenek, s akit ezért hajlandóak követni. E herceg elegendő belső tisztasággal rendelkezik ahhoz, hogy ne éljen vissza a hatalmas befolyással, amivel rendelkezik, hanem azt az uralkodó javára kamatoztassa. Az uralkodó viszont a maga részéről mentes minden féltékenységtől, gazdagon megajándékozza a nagy embert és tartósan a saját közelségébe vonja. Felvilágosult uralkodó és engedelmes szolgálók - ezek a nagy előrelépés feltételei.
A Nap a föld fölé emelkedik: Az ELŐREJUTÁS képe. Így a nemes ember maga teszi még ragyogóbbá tiszta hajlamait.
A föld fölé emelkedő Nap fénye természetéből adódóan ragyogóan tiszta; azonban minél magasabbra hág, annál inkább kiemelkedik a párás-füstös rétegekből, s egyre nagyobb területet világít be a maga eredeti tisztaságában. Ugyanígy az ember valódi természete is eredendően jó, azonban a földi dolgokkal való kapcsolat ezt elhomályosítja, s azért van szüksége a tisztulásra, hogy fel tudjon ragyogni a benne eredendően meglévő tisztaság.
Előrejutás, de visszautasítva. Az állhatatosság üdvözít. Ha az ember nem talál bizalomra, akkor maradjon szenvtelen. Nincs hiba.
Olyan időszakban, amikor minden az előrejutást sürgetné, az ember még mindig bizonytalanságban van afelől, hogy vajon az előrelépés során nem ütközik-e előbb-utóbb visszautasításba. Ilyenkor azt kell tenni, hogy az ember egyszerűen folytatja, ami a helyénvaló, s ez végül eredménnyel jár. Előfordulhat, hogy erőfeszítéseinket nem kíséri bizalom. Ebben az esetben nem kell mindenáron a bizalom elnyerésére törekedni; maradjunk higgadtak és derűsek, s ne hagyjuk magunkat méregbe gurulni. Akkor hibátlanok maradunk.
Előrejutva, de szomorúan. Az állhatatosság üdvözít. Az ember akkor az ősanyja részéről nagy boldogságban részesül.
Az előrejutás elakad; úgy érezzük, hogy nem tudunk kapcsolatba kerülni azzal a vezető helyzetben lévő személlyel, akihez belsőleg kötődünk. Ez szomorúsággal tölt el bennünket. Ilyen esetben azonban érdemes állhatatosnak maradni, s akkor az illető egyén egyszercsak anyai gyengédséggel magához von és nagy boldogságban részeltet bennünket. E jól megérdemelt boldogságot azért nyerjük végül el, mert a kölcsönös vonzalom nem valamiféle önző-pártoskodó indítékon alapul, hanem szilárd és helyes alapelveken.
Valamennyien egyetértenek. Eloszlik a bánat.
Az ember előretör, mégpedig mások társaságában, akiknek a támogatásával egyre feljebb emelkedik. Ezzel eloszlik a sajnálkozásra való ok, amit az jelentett, hogy még nem rendelkeztünk a kellő önállósággal ahhoz, hogy egyedül is érvényesülni tudjunk az ellenséges sorssal szemben.
Hörcsögszerű előrejutás. Az állhatatosság veszélybe sodor.
Az előrejutás időszakában az erős emberek, ha nem a megfelelő helyen vannak, könnyen nagy vagyonokat harácsolnak össze. Az ilyen magatartás azonban nem szereti a napfényt. Márpedig az előrejutás ideje mindig olyanidőszak is egyben, amikor a világosság napfényre hoz minden sötétben bujkáló ösztönzést, s ezért az ilyen viselkedés állhatatos továbbfolytatása szükségképpen veszélyt rejt magában.
Vége a bánkódásnak. Ne végy a szívedre nyereséget, vagy veszteséget. Üdvösek lesznek a vállalkozások. Minden előmozdító.
Olyan helyzetről van szó, ahol az előrejutás időszakában az ember vezető állásba kerül, azonban túlságosan szelíd és visszafogott. Ezért esetleg szemrehányásokkal illetheti magát, hogy nem volt elég energikus, nem tudta elég jól kihasználni a kedvező időszakot, s nem tudta a maga javára fordítani annak összes előnyét. Minden ilyen bánkódás eloszlik. Az embernek nem szabad a nyereséget, vagy veszteséget túlságosan a szívére vennie. Ezek mind mellékes dolgok. A fontos az, hogy ilyen módon lehetőséget biztosítottunk a magunk számára a sikerekben gazdag és áldásos működéshez.
A szarvakkal történő előrejutás csak akkor megengedhető, ha célja a saját területet megfenyíteni. A veszély tudata üdvözít. Makulátlanság. Az állhatatosság megszégyenülést okoz.
A lehajtott szarvakkal történő előrelépés - vagyis a támadó fellépés - csak olyan időszakokban célszerű, mint amilyenről itt is szó van, ti. amikor a saját embereink hibái ellen kell fellépnünk. Ennek során azonban tudatában kell lennünk, hogy az ilyen támadó fellépés mindig veszélyeket hord magában. Ezáltal elkerülhetjük azokat a hibákat, amelyek egyébként fenyegetnének, és sikerülhet elérnünk, amit akartunk. Ezzel szemben ha e túlságosan is energikus viselkedést tovább folytatjuk a szükségesnél, netán kívülállókkal szemben is alkalmazzuk, akkor ez megszégyenüléshez vezet.