47. A szorultság (A kimerülés) (困, KUN)

Magyar kiegészítő nevek
"Levertség"
Taoista nevek
A Kimerülés
Angol kiegészítő nevek
"confining", "entangled"
Leírás
Felül a tó, alul pedig a víz. A tó üres és kimerült. Más módon is kifejezésre jut a kimerülés gondolata: legfölül egy sötét vonal található, amely lenn tart két világos vonalat; alul pedig a világos vonal beszorult két sötét közé. A fölső ősjel egésze is a sötét elvnek van alárendelve, míg az alsó ősjel a világosságelvhez tartozik. Így a közönséges emberek általánosan elnyomják és korlátok közé szorítják a nemeseket.
Ítélet
SZORULTSÁG. Siker. Állhatatosság. Üdvöt hoz a nagy ember. Makulátlanság. Ha az ember mondana valamit, nem talál hitelre.
A szorultság időszaka ellentéte a sikernek. Mégis sikerhez vezethet, ha a megfelelő emberre akad. Ha az ember, aki szorult helyzetbe került, erős, akkor bármi veszély közepette is derűs marad, s e derű képezi a későbbi sikerek alapját. Ez adja azt az ellenállóképességet, amely még a sorsnál is erősebb. Aki kimerül és hagyja, hogy a sors belsőleg megtörje, annak persze semmiféle siker sem jut osztályrészül. Akit azonban a megpróbáltatás csak meghajlít, anélkül, hogy megtörné, abban ez egy olyan visszaható erőt hoz létre, amely idővel bizonyosan meg fog nyilvánulni. Erre azonban a közönséges emberek nem képesek. Csak a nagy ember ér el üdvöt és marad makulátlan. Egyelőre azonban még meg van fosztva a külső befolyástól, mivel a szavainak nincs semmi hatásuk. Ezért a szorultság idején helyénvaló takarékoskodni a szavakkal, s belül kell erősnek maradni.
Képzet
A tóban semmi víz: ez a KIMERÜLÉS képe. Így a nemes ember arra teszi fel az életét, hogy kövesse az akaratát.
Ha a tóból lefolyik a víz, akkor az kiszárad és kimerül. Ez a sors. Az emberi életben ez a kedvezőtlen sorsalakulás képe. Ilyen időszakokban semmi mást nem lehet tenni, mint hogy az ember magára veszi a sorsát és hű marad magához. Utóbbi itt a saját lényünk legmélyebb rétegét jelenti, mert csak ez képes a külső sorson felülkerekedni.

1. változó vonal 58. A derűs, A tó

Az ember szorultan üldögél egy csupasz fa tövében, s sötét-borongós völgybe keveredik. Három évig nem lát semmit.
Ha szorult helyzetbe kerülünk, akkor az a legfontosabb, hogy erősek maradjunk, S belül urrá legyünk a vészhelyzeten. Aki gyengének bizonyul, azon erőt vesz a szorultság. Megül a csupasz fa alatt ahelyett, hogy továbblépne, s egyre mélyebbre merül a homályba és a búskomorságba. Ennek következtében helyzete egyre kilátástalanabbá válik: Ez a hozzáállás egyfajta belső vakság következménye, amelyen mindenképpen felül kell kerekednie.

2. változó vonal [K] 45. Az összegyűlés

Táplálék és bor mellett szorongatva. Éppen jön az ember a skarlátvörös térdkötéssel. Előmozdító ez áldozatot bemutatni. Erőszakosan előtörni rossz. Makulátlanság.
Itt belső szorongatottság lesz urrá az emberen. Külsőleg minden jól megy: van mit enni és inni. Azonban az embert kimeríti az élet monoton hétköznapisága, amelyből nem látszik semmilyen kiút. Azonban föntről segítség érkezik. Egy herceg keres maga mellé derék segítőtársakat - a régi Kínában a hercegek hordtak skarlátvörös térdkötést. Azonban még különféle akadályokat kell legyőzni. Ezért fontos, hogy az ima és áldozat erejével elhárítsuk e láthatatlan akadályokat. A nem kellően előkészített kitörés rosszra vezetne, még akkor is, ha erkölcsi szempontból nem feltétlenül helytelen. Az embernek belsőtürelemmel kell urrá lennie a kedvezőtlen helyzeten.

3. változó vonal 28. A nagy túlsúlya

Az ember hagyja, hogy kövek szorongassák, s bogáncsokra és tövisekre támaszkodik. Bemegy a házába, s asszonyát nem találja. Baj!
Itt egy olyan emberről van szó, aki a szorultság idején nyugtalan és határozatlan. Először megpróbál előretörni, majd elakad az akadályokban, amelyek egyébként csak abban az esetben jelentenek szorongattatást, ha az ember meggondolatlan módon közelít hozzájuk. Fejjel megy a falnak, s aztán szorongatva érzi magát a fal miatt. Ezenkívül olyan dolgokra támaszkodik, amelyeknek önmagukban nincs semmi tartásuk, s amelyek meglehetősen kétes értékűek azok számára, akik rájuk támaszkodnak. Végül határozatlanul megfordul és visszatér a házába, ahol azonban csak újabb csalódás várja, mert nincs már ott az asszonya.

Konfuciusz a következőket mondja erről: "Ha valaki hagyja magát olyasmitől szorongatni, ami nem is kellene, hogy szorongassa, akkor annak a nevét bizonyosan szégyen árnyékolja be. Ha olyan dolgokra próbál támaszkodni, amelyekre nem lehet támaszkodni, akkor az élete bizonyosan veszélybe kerül. Aki egyszerre van szégyenben és veszélyben, annak ütött a halálos órája; hogyan is láthatná akkor már az asszonyát!"

4. változó vonal 29. A mélység, A víz

Egészen lassan közeledik, arany hintóban szorongatva. Megszégyenülés, ám az ember mégiscsak végigjut.
Egy jómódú személy látja az alul lévők ínségét, és szívesen segítene is. Ám ahelyett, hogy gyorsan és határozottan munkához látna ott, ahol erre szükség van, óvatosan és tétovázva fog a dologhoz. Ennek következtében azután akadályokba ütközik. Nagyhatalmú és gazdag ismerősök a saját köreikbe vonják őt. Azt kell tennie, amit ők tesznek, s nem tudja magát kivonni a befolyásuk alól. Ezért nagy zavarban találja magát. Szorultsága azonban csak átmeneti. Természetének eredendő ereje képes közömbösíteni az elkövetett hibát, s célját előbb-utóbb eléri.

5. változó vonal [K] 40. A szabadulás

Orrát és lábait levágják. Szorongatja az embert a bíbor térdkötésű illető. Lassan öröm jön. Előmozdító ez áldozatot hozni és felajánlásokat tenni.
Valakit, aki a szívén viseli az emberek jóllétét, felülről is és alulról is szorongatnak (ezt jelenti a levágott orr és láb). Azok részéről sem kap semmi segítséget, akiknek pedig a kötelességük volna közreműködni a vészhelyzet enyhítésében (a miniszterek viselete volt a bíbor térdkötés). A dolgok azonban fokozatosan mégis jobbra fordulnak. Addig is a belső erők összeszedésével Istenhez kell fohászkodni, imádkozva és áldozatot mutatva be a köz javáért.

6. változó vonal 6. A viszály

Indák fojtogatják. Bizonytalanul mozog és azt mondja: "A mozgás megbánást eredményez." Ha az ember megbánást érez emiatt és útra kel, úgy üdvét megtalálja.
Az embert olyan béklyók tartják fogva, amelyeket könnyen leszaggathat magáról. A szorultság a végéhez közeledik. Az ember azonban még tétova. Még mindig a korábbi állapot befolyása alatt áll, s azt gondolja, hogy megbánná, ha megmozdulna. Amint eljut azonban a felismerésig, hogy meg kell változtatnia e lelki attitűdöt, s azt erős elszántsággal váltja fel, sikerülni fog urrá lennie szorultságán.
Cimkék
Cimke Leírás
Jellemformálás(7.) Ez jelenti a jellem próbáját. Tanácstalansághoz vezet, s ezáltal ér el sikereket. Általa tanuljuk meg csökkenteni a bennünk lévő haragot. Ez a jel vezeti be a képzett lelket a megmérettetések mezejére. Nehézségek és akadályok lépnek fel, amelyeket le kell győzni, még akkor is, ha gyakran leküzdhetetlennek látszanak. Korlátokkal találja magát szemben az ember, amelyeket nem tud áttörni, s amelyek leküzdése csak azok elismerése által válik lehetségessé. Amennyiben elismeri a dolgokat, amelyek elfogadására a sors kényszeríti, az ember meg tud szabadulni a kellemetlen gyűlöletétől. Hisz' mi értelme volna a sorssal hadakozni? S a harag ilyesfajta csökkenése révén a jellem megtisztul és magasabb szinte emelkedik.



A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.