10. A fellépés (履, LÜ)

A fellépés egyfelől a helyes viselkedés módját jelenti. Felül van az ég, az atya, alul pedig a tó, a legfiatalabb leány. Ez a magas és az alacsony közötti különbséget mutatja, amely a kiegyensúlyozottság, a helyes társasági magatartás alapját képezi. A »fellépés« ugyanakkor szó szerint a »valamivel szembeni fellépést« is jelentheti.' A kis »Derűs« fellép a nagy »erőssel« szemben. A két ősjel mindegyikének a mozgása felfelé irányul. Hogy az erős fellép a gyengével szemben, az annyira magától értetődő, hogy a Változások Könyve nem is különösebben említi. A gyengének az erőssel szembeni fellépése ebben az esetben azért nem veszélyes, mert nem követelőző módon, hanem derűvel történik, úgyhogy nem bőszíti fel az erőset, hanem az jóindulatúan eltűri.

(A német szövegben szereplő »Auftreten« valójában »fellépést« és »rálépést« jelent, s a szöveg erősen kihasználja a szó e kétértelműségét. Á magyar »fellépés« szó a »valamire történő fellépés« értelmében ritkán használatos, így e fordulatok nem voltak pontosan lefordíthatók. Van a magyar »fellépés« szónak ugyanakkor két olyan további jelentése, amely jól összhangban van az ősjel értelmezésével: az egyik a valamivel szembeni, vagy valaminek az érdekében történő kiállás; a másik pedig valamilyen szerep eljátszása. A fordításban a szövegösszefüggésnek megfelelően próbáltuk valamelyik változattal a szójátékot magyarra átültetni; ahol egyik jelentésárnyalat sem ad az eredetihez közeli jelentést, ott a szót olykor »rálépésnek« is fordítjuk. A ford.)

A helyzet valójában nehéz. Egymás közvetlen közelségében van a legerősebb és a leggyengébb. A gyenge az erős mögött halad és megpróbálja magára hívni annak figyelmét: Az erős azonban eltűri ezt és nem bántja a gyengét, mert az érintkezés derűs és ártalmatlan.

Az emberi viszonyokra alkalmazva olyan helyzetről van szó, amikor vad és megközelíthetetlen emberekkel van dolgunk. Ilyen esetben csak akkor érhetjük el a célunkat, ha fellépésünket a jó modor jellemzi. A helyes, illemtudó fellépés még az ingerlékeny emberekkel szemben is sikerre vezet.

Az ég és a tó képe olyan magasságbeli különbséget ábrázol, amely lényükből adódik, s amelyből ezért nem támadhat semmiféle irigység. Ugyanígy az emberek között is kell, hogy legyenek magasságbeli különbségek. Lehetetlen általános egyenlőséget megvalósítani. Fontos azonban, hogy a rangbéli különbségek megállapítása az emberi társadalomban ne önkényesen, vagy igazságtalanul történjék; ebben az esetben ugyanis elkerülhetetlenül irigység és osztályharc ütné fel a fejét. Ha viszont a rangbéli különbségek összhangban vannak a belső értékekkel, s a belső érdemek alkotják a külső rang mértékét, akkor az emberek elfogadják ezt és a társadalomban rend uralkodik.