61. A belső igazság (中孚, CSUNG FU)

A belső igazság ereje szempontjából a fő dolog az, hogy az ember maga belsőleg szilárd és felkészült legyen. E belső attitűdből fakad a helyes viszonyulás a külvilághoz. Ha azonban különféle titkos kapcsolatokat kívánnánk ápolgatni, az elpusztítaná a belső önállóságunkat. Minél inkább a mások által nyújtott támaszon alapulna biztonságtudatunk, annál jobban elfogna bennünket a nyugtalanság és aggódás, hogy vajon e titkos kapcsolatok valóban tartósnak fognak-e bizonyulni. Ezáltal elveszítenénk belső békénket és megfosztanánk magunkat a belső igazság erejétől.

Itt arról a befolyásról van szó, amit az ember belső lénye a hasonló lelkületű emberekre akaratlanul is gyakorol. A darumadárnak nem kell magas dombról mutogatnia magát. Még ha teljesen rejtve van is, amikor elhangzik hívása, fiókái meghallják és felismerik a hangját, és válaszolnak neki. Ahol vidám hangulat uralkodik, ott mindig akad egy pajtás is, aki megoszt az emberrel egy serleg bort.

Ez az a visszhang, amit a rokonszenv ébreszt az emberekben. Ahol tisztán és őszintén megfogalmazódik egy érzés, ahol a tett világosan kifejezésre juttatja az érzületet, ott ez rejtélyes módon a távolba is kifejti hatását, mégpedig legelőször azokra, akik belsőleg arra fogékonyak. Később azonban ez a kör egyre tágul. Minden hatás a saját bensőnkben gyökerezik. Ha ez teljesen nyíltan és erőteljesen megnyilvánul a szavainkban és a tetteinkben, akkor hatása is jelentős lesz. A hatások csupán visszatükrözik azt, ami a saját keblünkből kiárad. Minden, a hatás kifejtésére irányuló szándék csak szétrombolná ezt a hatást.

Konfuciusz azt mondja erről: "A nemes ember a szobájában tartózkodik. Ha jól beszél, szavai ezer mérföld távolságban is helyeslésre találnak. Hát még mennyivel inkább a közelben! Ha a nemes ember a szobájában időzik, s nem jól beszél, szavai még ezer mérföld távolságban is tiltakozásra találnak. Hát még mennyivel inkább a közelben! A szavak a saját személyiségből indulnak ki, s az emberekre fejtik ki hatásukat. A művek a közelben keletkeznek, s a távolban válnak láthatóvá. A szavak és alkotások a nemes ember sarokpántja és feszítősodronya. Amennyiben e pánt és a sodrony mozognak, megbecsülést, vagy szégyent hoznak a nemes emberre. A nemes ember szavain és tettein keresztül eget és földet megmozgat. Nem helyénvaló-e hát e dolgokban elővigyázatosnak lenni?"

Itt az erőforrás nem a saját énünkben rejlik, hanem a más emberekkel való kapcsolatunkban. Bármily közel állunk is hozzájuk, ha a súlypontunk bennük nyugszik, akkor nem kerülhetjük el, hogy állandóan öröm és fájdalom között hánykolódjunk. Egetverő ujjongás, majd halálos szomorúság - ez a sorsa mindazoknak, akik a más emberekkel, szeretteikkel való belső összhangtól függenek. Itt pusztán csak a törvény fogalmazódik meg, hogy ez a sorsuk. Hogy aztán valaki ezt az állapotot terhesnek érzi-e, vagy a szerelem nyújtotta legmagasabb boldogságnak tekinti, az már kinek-kinek a saját szubjektív megítélésén múlik.

Ahhoz, hogy a belső igazság erejét fokozni tudja, az embernek afelé kell fordulnia, ami fölötte áll, s amiből ezáltal világosságot tud meríteni, hasonlóan a Holdhoz, amit a Nap világít meg. Ebben ugyanakkor egy bizonyos fokú alázatra is szükség van, amit a még nem teljesen megtellett Hold jelképez. Amikor a Hold teliholdként teljesen szembenáll a Nappal, ugyanabban a pillanatban már megkezdődik fogyatkozása is. S ahogy alázatosnak és tiszteletteljesnek kell lennünk a megvilágosodás forrásával szemben, ugyanúgy le kell mondanunk a másik oldalon az emberi frakciózásról. Az ember csak akkor őrizheti meg belső szabadságát, ha megy előre a saját útján, mint ahogy a ló is szalad egyenesen előre anélkül, hogy fogattársára sandítana.

Itt az uralkodóról van szó, aki lénye erején keresztül mindent összetart. Csak akkor tud olyan lenni, amilyennek lennie kell, ha jellemének ereje oly átfogó, hogy képes mindazt befolyásolni, ami az uralma alá tartozik. A befolyásolóerőnek az uralkodóból kell kiindulnia. Ő az, aki az övéit mind egyesíti és szilárdan egybefogja. Egy ilyen központi erő hiányában minden külsődleges egyesülés csak látszat, ami a döntő pillanatokban összeomlik.

A kakas megbízható. Szólít, amikor itt a reggel. Maga azonban nem tud az égbe emelkedni. Csak kukorékol. Ugyanígy a puszta szavak is képesek lehetnek hitet ébreszteni. Olykor-olykor sikerülhet ez, azonban ha valaki állandóan így jár el, akkor annak rossz vége lesz.