A tó egy behatárolt teret tölt be. Ha ennél több víz kerül bele, akkor kiárad. Ezért kell az embernek gátakat emelnie köré. A képen víz látszik alul és víz felül, s közöttük az ég boltozata emel korlátot.

A "korlátozás" kínai jele tulajdonképpen azokat a merev ízesüléseket jelenti, amelyek a bambuszrudat tagolják. A hétköznapi életben ez a takarékosságot jelenti, ami szilárd korlátokat állít a költekezés elé. Az erkölcsi életben pedig azokat a szilárd korlátokat jelenti, amiket a nemes ember állít fel a saját magatartására vonatkozóan - nevezetesen a hűség és az önzetlenség korlátait.

Ítélet

KORLÁTOZÁS. Siker. A keserű korlátozást nem szabad állhatatosan gyakorolni.

A korlátozás fárasztó, mégsem hiábavaló. Ha az ember a hétköznapi életében takarékos, akkor ez igen jó felkészülést jelent az ínségesebb időkre. Ha visszafogottan viselkedik, megkíméli magát a megszégyenüléstől. De ugyanilyen nélkülözhetetlen a korlátozás a világ viszonyainak rendezettsége szempontjából is. A természet életében szilárd korlátokat állít a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka, s e korlátok révén nyeri el jelentését az év. Ugyanígy szolgálja a takarékosság a kiadások szigorú korlátozásával a javak megőrzését, s járul hozzá ahhoz, hogy az embereket ne érje kár.

A korlátozásban is szükséges azonban a mértéktartás. Ha az ember túlságosan keserű korlátokat akarna a saját természetére kényszeríteni, akkor csak szenvedne ezek alatt. Ha mások korlátozásában menne túl messzire, akkor azok fellázadnának. Ezért magát a korlátozást is korlátok között kell tartani.

Képzet

A tó fölött víz: ez a KORLÁTOZÁS képe. Így a nemes ember számol és mértéket alkot, s megvizsgálja az erény és a helyes életmód természetét.

A tó olyasmi, ami véges, míg a víz kimeríthetetlen. A tó a végtelen vízből csak egy meghatározott mennyiséget képes befogadni. Ebben áll a sajátszerűsége. Az egyén élete is különbségtétel és korlátok felállítása révén nyeri el jelentését. Csupán arról van itt szó, hogy e különbségtételnek, mely mintegy az erkölcs gerincét képezi, világosan meghatározottnak kell lennie. Az embereknek nem valók korlátlan lehetőségek. Utóbbiak esetén az életük csak szétfolyna a megfoghatatlanba. Az erőssé váláshoz a kötelességen keresztül történő, önként vállalt korlátozás szükséges. Az egyén, mint szabad szellem csak azáltal nyeri el jelentőségét, hogy felvállalja e korlátokat, s szabadon rögzíti a maga számára a kötelességek körét.

1. változó vonal 29. A mélység, A víz

Nem hiba, ha az ember nem megy az ajtón és udvaron kívülre.

Gyakran van, hogy az ember szeretne valamire vállalkozni, azonban áthághatatlannak tetsző korlátokat lát maga előtt. Ilyenkor fontos annak belátása, hogy kell megállni. Ha az ember ezt jól megérti, és nem próbálja áthágni az eléje állított korlátokat, akkor módja nyílik erőt gyűjteni, s ha eljön a megfelelő idő, képes lesz majd a határozott cselekvésre. Nagy jelentőségű dolgok előkészítésekor alapvetően fontos a hallgatás.

Konficiusz azt mondja erről: "Ahol rendetlenség üti fel a fejét, ott a szavak jelentik ennek az első fokozatát. Ha a herceg nem tart titkot, akkor elveszíti a szolgálóját. Ha a szolgáló nem tart titkot, akkor elveszíti az életét. Ha a még csírájukban lévő dolgokat nem tartják titokban, akkor ez árt a kiteljesedésnek. Ezért a nemes ember gondosan hallgat, s esze ágában sincs előlépni."

2. változó vonal 3. A kezdeti nehézségek

Bajt hoz, ha az ember nem megy az ajtón és udvaron kívülre.

Amikor eljött az cselekvés ideje, gyorsan meg kell ragadni az alkalmas pillanatot. Ahogy a víz eleinte csak gyűlik, gyűlik a tóban, anélkül, hogy túlcsordulna, ám amikor megtelt a tó, bizonyosan utat tör magának, ugyanúgy van ez az emberi életben is. Teljesen helyénvaló a halogatás mindaddig, amíg nem érkezett el az idő, ám egy perccel sem tovább! Ha az akadályok elhárultak, úgyhogy az ember cselekedhet, akkor a szorongó tétovázás már hiba, ami bizonyosan bajhoz vezet, mert az ember elszalasztja a kínálkozó alkalmat.

3. változó vonal 5. A várakozás, A táplálás

Aki nem ismer korlátot, annak lesz oka panaszkodásra. Makulátlanság.

Ha az embernek csak az örömökön és élvezeteken jár az esze, akkor könnyen elveszíti a szükséges korlátok iránti érzékét. Ha pedig átadja magát a tékozlásnak, akkor sajnálkozva kell tapasztalnia később a következményeket. Az embernek nem másokban kell a hibát keresnie. Az ilyesfajta kellemetlen tapasztalatok csak akkor szabadítanak meg bennünket a hibáinktól, ha be tudjuk látni, hogy mi magunk voltunk azok okai.

4. változó vonal 58. A derűs, A tó

Megelégedett korlátozás. Siker.

Minden korlátozásnak megvan a maga értéke. Amíg azonban e korlátozások betartása még állandó erőfeszítést igényel, addig sok energiafelhasználással járnak. Ahol azonban a korlátozás már természetessé vált, mint ahogy pl. a víznek a természetében rejlik, hogy lefelé follyon, ott szükségképpen sikerhez vezetnek, mert ebben az esetben éppenhogy energiát takarítanak meg. A tetterő, ami egyébként a tárggyal való hiábavaló küzdelemre fecsérelődne él, maradéktalanul az ügy javára fordítható, s ebben az esetben a siker nem maradhat el.

5. változó vonal [K] 19. A közeledés

Az édes korlátozás üdvözít. Megbecsülést hoz az odamenés.

Ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, a korlátozást helyes módon kell végrehajtani. Ha az ember csak másokat akar korlátok közé kényszeríteni, miközben önmagát ki akarja vonni azok alól, akkor e korlátokat az emberek mindig keserűen veszik tudomásul, s ellenállás lép fel azokkal szemben. Ha azonban az, aki vezető helyzetben van, önmagán kezdi a korlátozást, míg embereitől csak kisebb teljesítményeket követel meg, s szerény eszközökkel próbál elérni valamit, akkor ennek üdvös eredménye lesz. Ahol egy ilyen élő példakép működik, ott az előbb-utóbb követőkre talál, úgyhogy sikerülni fog, amire az ember vállalkozott.

6. változó vonal 61. A belső igazság

Keserű korlátozás: bajt hoz az állhatatosság. Eloszlik a bánkódás.

Ha az ember a korlátozásban túl szigorú, akkor a többiek nem fognak körülötte kitartani. Minél következetesebb e szigor, annál rosszabb; hosszú távon ugyanis nem lehet elkerülni a visszacsapást. Még az elgyötört test is megbosszulja magát, ha az ember túl szigorú aszkézist alkalmaz. Előadódhatnak ugyanakkor olyan pillanatok, amikor e kíméletlen szigor az egyetlen eszköz arra, hogy elejét vegyük a vétkezésnek és a megbánásnak; csupán tudni kell, hogy nem olyasmiről van szó, amit az ember rendszeresen és állandóan alkalmazhat. Vannak helyzetek, amikor a saját személyünkkel szembeni kíméletlenség az egyetlen eszköz lelkünk megmentésére, mely enélkül határozatlanságba és kísértésekbe merülne.

Cimkék

A Mélység háza(2.) Magjele 27.

A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.