37. A nagycsalád (家人, CSIA ZSEN)

A jel azokat a törvényszerűségeket ábrázolja, amelyek egy nagycsaládon belül működnek. A legfölső erős vonal az apának felel meg, a legalsó pedig a fiúnak; az ötödik erős vonal a férjet ábrázolja, a második gyenge vonal pedig a feleséget. Másfelől a harmadik és az ötödik helyen lévő erős vonalak két fivérként is felfoghatók, s ebben az esetben a hozzájuk tartozó gyenge vonalak a második, illetve a negyedik helyen a feleségeik. A jelben tehát minden családi viszony és kapcsolat kifejezésre jut azok lényegének megfelelően. Minden vonal az általa elfoglalt hely jellegének megfelelő természettel rendelkezik. Hogy a hatodik helyen, ahol az ember gyenge vonalra számítana, mégis erős vonal áll, az világosan jelzi azt az erős kezű uralmat, amit a család fejének kell gyakorolnia. Amikor e vonal tulajdonságait elemezzük, e helyen elsősorban nem mint hatodikat, hanem mint a legfölsőt kell tekintetbe vennünk. A NAGYCSALÁD a házon belül működő törvényeket mutatja be, amelyeket ha sikerül átvinni kívülre, akkor az államot és a világot is rendben tartják. Azt a befolyást, ami a család belsejéből kifelé árad, a tűz által gerjesztett szél képe ábrázolja.

A nagycsalád alapja a férj és feleség közötti kapcsolat. A kötelék, ami a családot összetartja, az asszony hűségén és állhatatosságán alapul. Az ő helye van belül (második vonal), míg a férj kívül (ötödik vonal) helyezkedik el. A természet nagy törvényének megfelelően férjnek és feleségnek egyaránt az őket megillető helyet kell elfoglalniuk. A nagycsaládban szigorú tekintélyelvnek kell uralkodnia: ezt személyesítik meg a szülők. A család akkor van rendben, ha az apa valóban apa, s a fiú valóban fiú; ha az idősebb testvérek mint idősebb testvérek töltik be helyüket, a fiatalabb testvérek pedig mint fiatalabbak; a férj valóban férj és a feleség valóban feleség. Ha pedig a család rendben van, akkor az emberiség összes társadalmi viszonyai is rendbejönnek. Az öt alapvető társadalmi viszony közül három a családon belül jelentkezik, nevezetesen: az apa-fiú viszony - melynek lényege a szeretet -, a férj-feleség viszony, - melynek alapja az illem -, s az idősebb és fiatalabb fivérek közötti viszony - ami a rend elvére épül. A fiúra jellemző szeretetteli tisztelet azután kötelességtudás formájában áttevődik a hercegre, a fiútestvérek között uralkodó rend és jóindulat pedig mint hűség a barátokra, mint alárendelődés az elöljáróval való kapcsolatra. A család a társadalom csírája: ez az a természetes talaj, ahol az erkölcsi kötelességek gyakorlását természetes vonzalmak könnyítik meg, s így teremthetők meg szűkebb körben azok az alapok, amelyekről kiindulva azután e kötelességek általában az emberi viszonyokra is kiterjeszthetők.

A meleg erőt hoz létre; ezt jelenti a szél, amit a tűz szít, s amely a tűzből indul ki. Ez a belülről kifelé irányuló hatás képe. Ugyanerre van szükség a család kormányzása esetében is. Itt is a saját egyéniségből kell a többiekre irányuló hatásnak kiindulnia. Hogy valaki képes legyen ilyen hatást kifejteni, ahhoz a szavainak erővel kell rendelkeznie; ez pedig csak akkor lehetséges, ha a szavak valami valódin alapulnak, mint ahogy a láng is a tüzelőből táplálkozik. A szavaknak csak akkor van befolyásuk, ha tényszerűek, s világosan az adott helyzetre vonatkoznak. Az általánosságokban fogalmazó beszéd, vagy figyelmeztetés teljesen hatástalan. Ezenkívül az ember szavait egész magatartásának is alá kell támasztania, mint ahogyan a szél is tartóssága révén tud hatást kifejteni. Csak a szilárd, következetes viselkedés fog a többiekre olyan benyomást gyakorolni, hogy azok hajlandóak legyenek ahhoz igazodni és alkalmazkodni. Ha a beszédünk és a magatartásunk nincs egymással összhangban, illetve önmagukon belül nem következetesek, akkor a hatás is elmarad.