Az árnyékos erő felemelkedőben van. A fény visszavonul előle egy biztonságos helyre úgy, hogy az ne tudjon ártani neki. E visszavonulás nem az emberi akarat kérdése, hanem a természeti események törvényszerűségei diktálják. Ezért a visszavonulás ebben az esetben kimondottan helyes magatartásmód, mert elkerüli az erők felmorzsolódását.
A hónapok közül a hexagramma a hatodik hónapnak július-augusztus) felel meg, amikor ismét kezdetét veszi a tél erőinek a működése.
VISSZAVONULÁS. Siker. A kicsi esetében előmozdító az állhatatosság.
A helyzet olyan, hogy az idő az ellenséges erőknek kedvez, amelyek előrenyomulásban vannak. Ebben az esetben a visszavonulás a helyes, s az ember éppen a visszavonulás révén érhet el sikert. A siker azt jelenti, hogy az ember képes a visszavonulást helyesen végrehajtani. A visszavonulás nem tévesztendő össze a fejvesztett meneküléssel, amikor az ember semmi másra nem gondol, csak hogy mentse a bőrét mindenáron. A visszavonulás éppenséggel az erő jele. Nem szabad elszalasztanunk az alkalmas pillanatot, amikor még erőink és hatalmunk teljes birtokában vagyunk. Ha kellő időben felismerjük az idő jelzéseit, akkor jól elő tudjuk készíteni az átmeneti visszavonulást ahelyett, hogy kétségbeesett élét-halál harcba kellene bocsátkoznunk. Így például nem szabad a terepet teljesen letakarítanunk az ellenfél előtt, hanem lehetőség szerint meg kell nehezíteni számára az előrenyomulást úgy, hogy egyes kisebb dolgokban még kitartóak vagyunk. Ilyen módon a visszavonulás közben már előkészíthetjük a későbbi ellentámadást. Az ilyen aktív visszavonulás törvényszerűségeinek a megértése nem könnyű. Fontos értelem rejlik az ilyen időszakokban.
Az ég alatt a hegy: ez a VISSZAVONULÁS képe. Így a nemes ember távol tartja magától a közönségest, nem haragosan, hanem méltóságteljesen.
A hegy az ég alá tornyosul, azonban a természetében rejlik, hogy végül megálljon. Az ég ezzel szemben visszahúzódik előle fölfelé a messzeségbe, úgyhogy elérhetetlen marad. Ez a kép mutatja meg, hogyan viszonyuljon a nemes ember a felemelkedő közönségesekhez: visszahúzódik előlük a saját szellemiségébe. Nem gyűlöli őket, hiszen a gyűlölet egyfajta személyes bevonódást jelentene, ami az embert a gyűlölet tárgyához köti. A nemes ember ereje (ég) abban mutatkozik meg, hogy méltóságteljes tartásával nyugalomba hozza (hegy) a közönségeset.
Visszavonulás közben a faroknál: ez veszélyes. Semmire sem szabad vállalkozni.
Miután a jel valami olyasmit ábrázol, ami visszavonulófélben van, az alsó vonal tekinthető a hátsó résznek, a legfölső pedig a fejnek. A visszavonulás során előnyösebb elöl lenni. Itt viszont az ember hátul van, közvetlenül fenyegetve az utánanyomuló ellenségtől. Ez veszélyes. Ilyen vészterhes körülmények között nem tanácsos bármire is vállalkozni. Az ember azzal tudja a legkönnyebben elkerülni a fenyegető veszélyt, hogy nyugton marad.
Megkötözi sárga bivalybőrrel. Senki sem képes őt kiszakítani.
A sárga a közép színe. Arra utal, ami helyes, ami a kötelesség szerint való. A bivaly bőre erős és elszakíthatatlan.
Miközben a nemes emberek visszavonulnak és a közönségesek előrenyomulnak, az az alacsonyabb személy, akiről e vonal esetében szó van, olyan erősen és szívósan tapad a nemesekre, hogy azok nem képesek őt lerázni magukról. És mivel azt akarja, ami a helyes, továbbá mivel akarata oly erős, célját el is éri. Ilyen módon a vonal mintegy alátámasztja az ítélet szavait: "A kicsi esetében (ami itt annyit tesz, mint: a közönséges ember számára) kedvező az állhatatosság".
Idegőrlő és veszélyektől terhes a feltartóztatott visszavonulás. Befogni az embereket, mint cselédeket és szolgálókat üdvözít.
Amikor itt volna az ideje a visszavonulásnak, s az embert ebben megakadályozzák, az kellemetlen és veszélyes egyszerre, mivel megfosztja az embert a cselekvés szabadságától. Ilyen esetben az egyetlen kiút, ha azokat az embereket, akik nem engednek távozni bennünket, úgymond a szolgálatunkba fogadjuk, hogy legalább a kezdeményezés maradjon a saját kezünkben, s ne kerüljünk tehetetlenül az ő uralmuk alá. Azonban még ha ez kiutat jelent is, örömtelinek a helyzet semmiképpen sem nevezhető. Mert ugyan mit is lehetne véghezvinni ilyen szolgákkal?
Az önkéntes visszavonulás a nemes embernek jót jelent, s hanyatlást a közönségeseknek.
A visszavonulásnál a magasabbrendű ember önként és megőrizve teljes szívélyességét vesz búcsút. A visszavonulás lelkileg is könnyű számára, mert ilyen módon el tudja kerülni, hogy erőszakot kelljen tennie a saját meggyőződésén. Ez csak a közönséges emberek számára jelent szenvedést, akiktől visszahúzódik, s akik a nemes ember vezetése nélkül szükségképpen romlásnak indulnak.
Barátságos visszavonulás. Az állhatatosság üdvözít.
A nemes ember dolga, hogy idejekorán felismerje, mikor érkezett el a visszavonulás ideje. Ha valaki a helyes pillanatot választja ki a visszavonuláshoz, akkor a visszavonulás teljesen baráti formák között mehet végbe, anélkül, hogy kényelmetlen vitákra, összeütközésekre kerülne sor. Azonban a külső forma minden szívélyessége ellenére is az elhatározás feltétel nélküli szilárdságára van szükség ahhoz, hogy az embert ne vigyék tévútra az egyéb, oda nem illő megfontolások.