56. A vándor (旅, LÜ)

Egy vándornak nem szabad feladnia a méltóságát, s útja során közönséges dolgokba keverednie. Minél alacsonyabb és védtelenebb kifelé a helyzete, annál jobban kell befelé vigyáznia a méltóságára. Nagyon téved ugyanis az idegen, ha azt gondolja, hogy viccelődéssel és mulatságos magatartással kedvező fogadtatásra találhat. Ennek csupán az lesz a következménye, hogy megvetik és lekezelően bánnak vele.

A vándor, akiről itt szó van, szerény és visszafogott. Belsőleg nem veszíti el magát, s ezért menedékre talál. Kifele sem veszíti el az emberek jóindulatát, s ezért mindenki támogatja, úgyhogy a végén még tulajdonra is szert tesz. Azonkívül csatlakozik hozzá egy hűséges és megbízható szolgáló, ami egy vándor számára felbecsülhetetlen értéket jelent.

Egy erőszakos idegenről van szó, aki nem tud viselkedni. Olyan ügyekbe és vitákba keveredik, amelyekhez valójában semmi köze. Ezáltal elveszíti menedékét. Saját szolgálójával is idegenként, lekezelően bánik. Ennek következtében elveszíti annak hűségét. Márpedig ha idegenként senki sincs, akire az ember támaszkodhatna, akkor az nagyon veszélyes.

A kép egy olyan vándort mutat be, aki kifelé tud mértéket tartani, jóllehet belül erős és célratörő. Így aztán legalább egy menedékhelyet talál magának, ahol elidőzhet. Az is sikerül neki, hogy tulajdonra tegyen szert. Vagyonával azonban nincs biztonságban. Állandóan résen kell lennie, s készen kell állnia arra, hogy akár fegyverrel is védekezzen. Ezért nem igazán érzi jól magát. Állandóan tudatában van annak, hogy idegen egy idegen országban.

Az államférfiak utazásaik során egy fácán ajándékozásával szokták a hercegnél tiszteletüket tenni. A vándor itt egy herceg szolgálatába kíván lépni. E célból elejt egy fácánt, amelyet első lövésre eltalál. Így barátokra tesz szert, akik dicsérik őt, s akik beajánlják. Végül a herceg elé bocsátják, aki hivatalt juttat a számára.

Gyakran adódnak körülmények, amelyek az embert arra ösztönzik, hogy idegenben próbáljon meg otthonra találni. Ha tudja, hogy hogyan kezelje az ilyen helyzetet, s hogyan kell magát a helyes módon bevezetnie, akkor szert tehet egy baráti körre, s még idegenben is képes lehet kialakítani a maga tevékenységi körét.

A madár képe, melynek leég a fészke, a menedékhely elvesztésére utal. Ha a madár fészke építésénél könnyelmű és elővigyázatlan volt, akkor könnyen elérheti egy ilyen csapás. Ugyanígy van ez a vándorral is. Ha hagyja magát belefeledkezni a mókába és kacagásba, s megfeledkezik arról; hogy ő csak egy vándor, akkor később lesz majd oka sírni és jajveszékelni. Ha ugyanis az ember könnyelműségében elveszíti tehenét - vagyis szerénységét és alkalmazkodóképességét -, akkor ennek rossz vége lesz.