A jel olyan tüzet ábrázol, amely a föld rejtett mélységeiből tör elő, s fellobogva bevilágítja és megszépíti a hegy égi magasságait. A kellem, a forma szépsége elengedhetetlen bármilyen egyesüléshez, ez teszi azt rendezetté és kellemessé, s óvja meg a kaotikus rendezetlenségtől.

Ítélet

A KELLEMNEK sikere van. Kicsiben előmozdító ez valamire vállalkozni.

A kellem sikert hoz. Azonban nem ez a lényeges: nem alap, hanem csak díszítmény. Ezért csak takarékosan, kis-mértékben szabad alkalmazni. Az alsó jelben, a tűzben egy lágy vonal lép be a két erős közé, s ezzel megszépíti azokat; a lényeg azonban mégiscsak a két erős vonal, míg a gyenge a megszépítő forma. A felső jelben, a hegyben az erős vonal határozottan fellép a csúcsra, úgyhogy itt is ezt kell meghatározónak tekinteni. A természetben az égen a Nap erős fénye látható. Ezen nyugszik az élet az egész világon. Ez a lényeg, ez az erő azonban képes arra, hogy alakot váltson, s a Hold és a csillagok formájában bájos változatosságban jelenjen meg. Az emberi életben a szép forma azt jelenti, hogy megvan ugyan a hegy szilárdságával rendelkező, szigorú rend, ez azonban a tiszta szépségen keresztül tetszetőssé van téve. Az égi formák szemlélete kölcsönzi azt a képességet, hogy az ember megértse az időt, s annak változó kihívásait. Az emberi élet formáinak szemlélete adja meg annak lehetőségét, hogy a világot formálni tudjuk. (Megjegyzés: a jel a nyugodt szépséget ábrázolja: belül tisztaság, kívül nyugalom jellemzi. Ez a tiszta szemléletnek a nyugalma. Amikor elcsitul a kívánás, s elnyugszik az akarat, akkor tud megnyilvánulni a világ, mint eszmei. S mint ilyen, szépnek mutatkozik, mert ki lett emelve a létezés küzdelméből. Ez a művészet világa. A puszta szemlélődés azonban nem nyugtatja el az akaratot végérvényesen. Az ismét felébred, s akkor mindez a szépség csupán a kiemelkedés tűnő pillanatának látszik. Ezért ez még nem az igazi módja a megszabadulásnak. Konfuciusz ezért maga is nagyon kényelmetlenül érezte magát, amikor egy alkalommal, megkérdezve a jóskönyvet, a KELLEM jelét kapta válaszul.)

Képzet

Tűz a hegy aljában: ez a KELLEM képe. Így jár el a nemes ember a folyó ügyek tisztázásában, vitás kérdéseket azonban nem merészel ilyen módon eldönteni.

A tűz, amelynek fénye bevilágítja és kellemessé teszi a hegyet, nem világít el nagy távolságra. Ugyanígy a kellemes forma elegendő lehet a kisebb ügyek tisztázásához és felderítéséhez, fontos kérdéseket azonban nem lehet ilyen módon eldönteni. Azokhoz sokkal nagyobb komolyság szükséges.

1. változó vonal 52. A nyugvás, A hegy

Kecsessé teszi a lábujjait, otthagyja a kocsit és megy.

A kezdeti, alárendelt helyzetben levés maga után vonja, hogy az embernek erőfeszítéseket kell tennie a saját előbbrejutása érdekében. Alkalma lett volna ugyan arra, hogy alattomban megkönnyítse a dolgát - ezt jelképezi a kocsi képe -, azonban egy önmagával szemben következetes ember megveti az ilyen kétes módon szerzett könnyebbséget. Kellemesebbnek találja a gyaloglást, mint hogy jogosulatlanul kocsira szálljon.

2. változó vonal [K] 26. A nagy megszelídítő ereje

Bájt kölcsönöz állán a szakállnak.

A szakállban nincs semmi önállóság, csak az ember állával együtt mozgatható. A kép ezért arra utal, hogy a forma csak mint a tartalom következménye és kísérőjelensége jöhet tekintetbe. A szakáll nélkülözhető dísz. Ápolgatása - ha az nem a megszépítendő belső tartalomra tekintettel történik - csupán az üres hiúság jele volna.

3. változó vonal 27. A szájsarok (A táplálás)

Kellem és nedű. A kitartó állhatatosság üdvözít.

Az ember kiemelkedően kellemes élethelyzetben van. Csillogó báj és borgőzös átszellemültség környezi. Ez a báj jól állhat neki, azonban könnyen el is merülhet benne. Ezért a figyelmeztetés, hogy ne merüljön el a kényelmes eszem-iszomban, hanem maradjon kitartóan állhatatos. Ez a siker alapja.

4. változó vonal 30. A kapaszkodó, A tűz

Kellem, vagy egyszerűség? Egy fehér ló jön, mintha szállna: Nem haramia ő, udvarolni akar a kellő időben.

Az ember olyan helyzetben van, amikor kételyek ébrednek benne, hogy vajon továbbra is a külső csillogás báját keresse-e, nem volna-e helyesebb visszatérnie az egyszerűséghez? E kételyben már a válasz is bennerejlik. Kívülről megerősítés közeledik, mely úgy vágtat, mint egy repülő fehér ló. A fehér szín az egyszerűségre utal. És még ha az első pillanatban csalódást okozna is, hogy az embernek nélkülöznie kell a kényelmet, amit más módon meg tudott volna teremteni magának: a baráttal és kérővel való hű kapcsolatban megnyugvást talál. A szárnyaló paripa a gondolkodás képe, amely átrepül a tér és idő állította minden korláton.

5. változó vonal 37. A nagycsalád

Kellem a dombokon és a kertekben. A selyemgöngyöleg kicsi és szegényes. Megszégyenülés, ám végül mégis üdv.

Az ember visszahúzódik az alsóbb emberekkel való érintkezéstől, akik csak a luxust és a pompát keresik, s elvonul a csúcsok magányába. Ott találkozik egy emberrel, akire felnéz, s akinek szeretne a barátjává válni. A vendégajándék azonban, amit fel tud ajánlani, szűkös és szegényes, úgyhogy szégyenkeznie kell. A dolog azonban nem a külső adományon múlik, hanem az igaz érzületen; így aztán végül minden jóra fordul.

6. változó vonal [K] 36. A fény elsötétedése

Egyszerű báj. Makulátlanság.

Itt, a legfelső fokon az ember letesz minden ékszert. A forma nem takarja el többé a tartalmat, hanem teljesen érvényre juttatja azt. A legmagasabb kellem nem az anyag külső díszítésében áll, hanem annak egyszerű, ugyanakkor a célnak tökéletesen megfelelő kialakításában.

Cimkék

A Nyugvás háza(2.) Magjele 40.

A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.