A jel eredetileg állatbőrt jelent, amely az év során vedlés révén átalakul. Átvitt értelemben a "átvedlés" az állam életére is vonatkoztatható, azokat a nagy, forradalmi átalakulásokat értve ez alatt, amelyek a kormányzás rendjének megváltozásával járnak. A két alakzat, amelyből a jel összetevődik, nem más, mint a két fiatalabb leány, Li és Tuj, hasonlóan a Kuj, vagy
ELLENTÉT (38. sz.) jeléhez. Azonban míg ott kettejük közül az idősebb van felül, s lényegében csak az irányultságuk ellentétes, addig itt a fiatalabb került felülre, s a kétféle befolyás teljesen szembekerül egymással. Erőik küzdelembe keverednek egymással, mint a tűz és a víz (tó), amelyek közül mindegyik a másik teljes megsemmisítésére törekszik. Innen származik a forradalom gondolata.
FORRADALOM. A saját napodon hitelre találsz. Magasztos siker, az állhatatosságon keresztül mozdítandó elő. Megszűnik a bánkódás.
A politikai forradalmak rendkívül súlyos helyzetet teremtenek. Ilyet kizárólag rendkívüli vészhelyzetekben szabad kezdeményezni, amikor semmiféle más kiút nem áll rendelkezésre. Nem mindenki hivatott erre, hanem csak az, aki bírja a nép bizalmát, s ő is csak akkor, ha eljött ennek az ideje. A forradalom során az embernek helyes módon kell eljárnia, hogy a népnek öröme teljék benne, s az emberek felvilágosításával meg kell akadályoznia a kicsapongásokat. Ezenkívül teljesen mentesnek kell maradnia az önös céloktól, s valóban a nép nyomorúságát kell orvosolnia. Csak ebben az esetben járhat el úgy, hogy később nem kell semmit megbánnia.
Az idők változnak, s ezzel együtt változnak a követelmények is, hasonlóan az évszakok váltakozásához. A világ nagyobb évköreiben is megvan a népeknek és nemzeteknek a maguk tavaszi, vagy őszi időszaka, amelyek megkívánják a társadalmi élet megfelelő átformálását.
A tóban tűz: ez a FORRADALOM képe. Így a nemes ember rendbeteszi az időszámítást, és tisztázza az időszakokat.
Az alul lévő tűz és a felül lévő tó harcolnak egymással, s megsemmisítik egymást. Ugyanígy az év folyamán is végbemegy egy küzdelem a világos és a sötét erő között, ami előidézi az évszakok forradalmát. Az ember akkor tud urrá lenni a természet váltakozásán, ha felismeri annak törvényszerűségeit, s az idő múlását ennek megfelelően osztja fel. Ezáltal kerül rend és világosság az idő látszólag kaotikus váltakozásába, s válik az ember képessé arra, hogy előre felkészüljön a különböző időszakok követelményeire.
Ha eljött a saját napja, akkor forradalmasíthat az ember. A nyitás üdvözít. Makulátlanság.
Ha már mindent megpróbáltunk, hogy a viszonyokat megreformáljuk anélkül, hogy bármilyen eredményt elértünk volna, akkor szükségessé válhat a forradalom. Az ilyen mélyreható átalakítást azonban igen jól elő kell készíteni. Szükség van egy olyan egyéniségre, aki rendelkezik a megfelelő képességekkel, s emellett bírja a köz bizalmát. Ha találunk egy ilyen egyéniséget, hozzá nyugodtan fordulhatunk. Ez üdvös hatású, s nem követünk el hibát. Mindenekelőtt tisztáznunk kell saját belső viszonyunkat ahhoz az újhoz, aminek jönnie kell, mintegy elébe kell annak mennünk. Csak ezen keresztül válik a dolog kellően előkészítetté.
A nyitás bajt hoz. Az állhatatosság veszélyes. Csak ha a forradalom lehetősége már háromszor is szóba került, adhatja a fejét erre az ember, s talál hitelre.
Amikor szükségessé válik a változtatás, az embernek két hibától kell óvakodnia. Az egyik a túl hirtelen és nem kellően körültekintő cselekvés, ami mindig bajjal jár. A másik a túlzott maradiságból fakadó tétovázás, ami ugyanolyan veszélyes. Nem szabad ugrani az első olyan szóra, amely a fennálló rendszer megváltoztatására szólít. Az ismétlődő és megalapozott sérelmeket azonban nem engedhetjük el a fülünk mellett. Ha az embert háromszor is megszólítják a változtatást igénylő szavak, s jól átgondolta azokat, akkor hitelt adhat nekik és belemehet a dologba. Ebben az esetben ő maga is hitelre talál, s el fog tudni érni valamit.
Megszűnik a bánkódás. Az ember hitelre talál. Az államrend megváltoztatása üdvözít.
Egy olyan átalakításhoz, amely alapjaiban forgatja fel a dolgokat, megfelelő tekintélyre van szükség. Ehhez egyaránt szükséges a jellem belső ereje és az, hogy az ember befolyásos helyzetben legyen. Az embernek minden tettében valamilyen magasabb igazság szerint kell eljárnia, s nem szabad önkényeskednie, vagy kicsinyes indítékok alapján cselekednie. Ha így jár el, az nagy üdvöt eredményez. Ha a forradalom nem alapul ilyesfajta belső igazságon, akkor mindig rossz következményekkel jár, s nem ér el semmit. Az emberek végső soron csak olyan vállalkozásokat fognak támogatni, amelyeknek igazságos voltát ösztönösen érzik.
A nagy ember úgy változik, mint egy tigris. Még mielőtt jóslatot kérne, már hitelre talál.
A tigrisbőr jól láthatóan tagolt, sárga alapon fekete csíkos mintázata már messziről is jól kivehető. Ugyanígy van ez a nagy ember által végbevitt forradalmakkal is: tiszták és jól láthatóak a fő irányvonalai, úgyhogy azok bárki számára megérthetők. Így még arra sincs szüksége, hogy jóslatot kérjen, mert a nép magától mellé áll.
A nemes ember úgy változik, mint egy párduc. A közönséges embernek az arca vedlik át. A nyitás bajt hoz. Állhatatosságban időzni üdvözít.
Miután az alapvető, nagy kérdések már eldőltek, még a végrehajtás egyes részterületein kell kidolgozni az átalakításokat. Ezek a párducbőr ugyancsak jól látható, de kisebb foltjaihoz hasonlíthatók. Ennek nyomán a közönséges emberek körében is végbemegy egyfajta átalakulás. Ők is átvedlenek az új rendnek megfelelően. Az ilyen átvedlés persze nem igazán mélyreható, ezt azonban nem is lehet elvárni. Az embernek meg kell elégednie a lehetségessel. Ha túl messzire mennénk és túlságosan sokat akarnánk elérni, akkor ez csak nyugtalanságot idézne elő és szerencsétlenségekhez vezetne. A nagyszabású forradalmaknak ugyanis csak tiszta és stabil állapotok elérésére szabad törekedniük, amelyek az időszak adta lehetőségekhez képest általános megnyugvást biztosítanak.