A felső ősjel, Csien képe az ég, az alsóé, Li-é a láng. A tűz természete az, hogy felfelé lobog, az égbe. Ez fejezi ki a közösség eszméjét. Az öt erős vonalat a középponti jellegű második vonal egyesíti. A jel éppen ellentéte a
7. számú jelnek, a
HADSEREG-nek. Utóbbi esetében a háborús sereg lényegét a belső veszélyesség és a külső fegyelem jellemzi, s összetartásához az egyetlen erős vonalra van szükség a sok gyenge között. Itt viszont belső tisztaság társul a külső erővel. Ez a jellege az emberek békés egyesülésének, melynek összetartásához az egyetlen lágy szükséges a sok szilárd között.
KÖZÖSSÉG az emberekkel a szabadban: siker. Előmozdító ez a nagy vízen való átkeléshez. Előmozdító a nemes állhatatossága.
Az emberek valódi közössége csak valamilyen egyetemes érdek alapján valósulhat meg. Az emberek között a sok én külön-külön kis céljai nem hozhatnak létre tartós közösségét, hanem az csak az egész emberiség számára fontos célokból fakadhat. Ezért mondja a szöveg, hogy a »közösség az emberekkel a szabadban« vezet sikerhez. Ahol egy ilyen egység megvalósul, ott még az olyan nehéz és veszélyes feladatok is végrehajthatók, mint amilyen az átkelés a nagy vízen. Ahhoz azonban, hogy sikerüljön létrehozni egy ilyen közösséget, olyan állhatatos és felvilágosult vezetőre van szükség, aki érthető, világos és kellőképpen lelkesítő célokkal rendelkezik, továbbá megvan benne az az erő, amivel ezeket keresztül tudja vinni. (A belső jel tisztaságot, a külső pedig erőt jelent).
Az ég együtt a tűzzel: ez a KÖZÖSSÉG képe. A nemes ember így tagolja a törzseket, s megkülönbözteti a dolgokat.
Az égnek ugyanaz a mozgásiránya, mint a tűznek, s mégis különbözik attól. Ahogy az időt a világító égitestek mozgása alapján tagoljuk és felosztjuk, ugyanúgy az emberi társadalomnak, s bármely valóban egybetartozó dolognak is szervesen tagolódnia kell. A közösség nem lehet az egyének puszta keveréke, s a dolgok összekeverése. Ez csak káoszt teremtene, nem közösséget. A közösség tagolt sokrétűséget igényel ahhoz, hogy rendben tudjon működni.
2. változó vonal
[K]
1. Teremtő
Közösség érdekszövetségben: megszégyenülés.
Itt fennáll a veszély, hogy személyes és önző érdekek alapján külön párt képződik. Az efféle pártok nem adnak teret mindenkinek, hanem kizárásos alapon működnek, s előítéleteket gerjesztenek az emberek egy részével szemben, hogy a többieket ez alapján gyűjtsék maguk köré. Az ilyen pártok mindig alacsonyrendű indítékokból keletkeznek, s ezért hosszú távon megszégyenüléshez vezetnek.
Fegyvereket dug a bozótba, s felmászik az előtte lévő magas dombra. Három évig nem emelkedik fel.
Itt a közösség bizalmatlanságba csapott át. Az emberek nem bíznak egymásban, rejtett kelepcéket állítanak egymásnak, s megpróbálják a másikat messziről kifürkészni. Kemény ellenfélről van azonban szó, akivel nem lehet ilyen módon elbánni. A kép azokra az akadályokra utal, amelyek a másokkal való közösség kialakulásának útjában állanak. Az embernek saját magának is hátsó gondolatai vannak, s arra törekszik, hogy alkalmasint meglepje a másikat. Azonban pontosan ez tesz bennünket bizalmatlanná, mert ugyanezt az alattomosságot tételezzük fel az ellenpárt részéről is, amit aztán megpróbálunk kikémlelni. Ennek következtében egyre inkább eltávolodunk a valódi közösségtől. Minél tovább tart el, annál jobban elidegenedünk.
Felmászik a falra, de támadni képtelen. Üdv!
Itt közelebb kerülünk az egyenetlenséget követő megbéküléshez. Noha még állnak a falak, amelyek elválasztanak és szembeállítanak bennünket, azonban a nehézségek, amelyekkel szembe kell néznünk, túl nagyok. Vészhelyzetbe kerültünk, s ez mindenkit kijózanít. Nem tudunk továbbharcolni egymás ellen, ám pontosan ez az, ami üdvös lesz.
A közösséget képező emberek először sírnak és jajveszékelnek, később azonban nevetnek. Nagy csaták után sikerül nekik, hogy összejöjjenek.
Két olyan emberről van szó, akik kívül elkülönülnek egymástól, a szívük mélyén azonban egyek. Az életben elfoglalt helyzetük távol tartja őket egymástól. Sok gát és akadály támad közöttük, amelyek elszomorítják őket. Azonban nem hagyják, hogy bármilyen akadály is eltántorítsa őket egymástól, hanem hűek maradnak. S noha az akadályok legyőzése nehéz küzdelmeket kíván, végül diadalmaskodnak, s aztán amikor egymásra találnak, szomorúságuk örömbe vált át.
Konfuciusz ezt mondja erről: "Az élet a komoly embert hepehupás, tarka ösvényre vezeti. Gyakran megakasztja a haladást, míg egyszercsak simán továbbengedi. Itt egy csillogó gondolat könnyedén szavakká formálódik, Ott a súlyos tudás is terhes hallgatásba burkolózik: Azonban hol két ember szíve legmélyén egységet képez, Ott kettős erejük felér a vas és érc erejéhez. S hol két ember a szíve mélyén megérti egymást teljesen, Ott szavaik úgy hangzanak, mint az orchidea-illat, fűszeres-édesen."
Közösség a réten: semmi megbánás.
Itt hiányzik a szívből fakadó meleg kapcsolat. Az ember valójában már kívüláll a többiekkel való közösségen, mégis velük tart. A közösség nem ölel fel mindenkit, hanem csak azokat, akik közel laknak egymáshoz. A rét a város melletti legelő. Az emberek egyesülésének végső célját itt még nem sikerült elérni, mégsem kell, hogy szemrehányással illessük magunkat. Az ember egyszerűen csatlakozik a társasághoz, anélkül, hogy különösebb egyéni célja lenne.