Felül a Derűs, melynek jellege az öröm, alul pedig a Gerjesztő, melynek jellege a mozgás. Az öröm a mozgásban követéshez vezet. A Derűs a legfiatalabb leány, a Gerjesztő pedig a legidősebb fiú. Az idősebb férfi aláveti magát egy fiatal hölgynek, s tekintettel van arra. Ezáltal indítja a leányt követésre.
A KÖVETÉSNEK magasztos sikere van. Előmozdító az állhatatosság. Makulátlanság.
A követés eléréséhez az embernek először meg kell értenie, hogyan tud ő maga a másikhoz igazodni. Csak a szolgálaton keresztül juthat el az ember az uralomhoz; mert csak ebben az esetben nyeri el az alatta lévők örömteli egyetértését, ami a követéshez szükséges. Ahol alattomossággal vagy erőszakkal, összeesküvéssel vagy pártoskodással kényszerítik ki az alkalmazkodást, ott mindig ellenállás képződik, amely megakadályozza az önkéntes követést.
Az örömteli mozgás azonban rosszra is vezethet. Ezért szerepel mintegy feltételként, hogy »előmozdító az állhatatosság«, vagyis a következetesség abban, ami helyénvaló, valamint a »makulátlanság«. Mint ahogy saját magunk is csak e feltételek megléte esetén várhatjuk el, hogy kövessenek bennünket, ugyanígy nekünk sem szabad másokat követnünk, ha e feltételek hiányoznak, különben csak ártalmunkra válik.
A követés elnyerésének gondolata az időszak követelményeihez való igazodás révén igen nagy és fontos eszme, s ezért hangzik a hozzákapcsolódó ítélet is oly kedvezően.
A tó közepén mennydörgés: ez a KÖVETÉS képe. Így a nemes ember szürkületkor nyugalomra, s pihenőre tér.
Ősszel az elektromos erő ismét visszahúzódik a földbe és elnyugszik. A tó közepén lévő mennydörgés képe nem a mozgásban lévő mennydörgést, hanem a téli nyugalomban lévő mennydörgést hivatott ábrázolni. E képből az idő követelményeihez való igazodás értelmében adódik a követés eszméje. A mennydörgés a tó közepén a sötétség és elnyugvás idejére utal. Így a nemes ember is, miután egész nap fáradhatatlanul tevékenykedett, éjszaka megengedi magának a nyugalmat és a pihenést. Bármely helyzet csak abban az esetben lehet kedvező, ha az ember képes ahhoz igazodni, s nem őrli fel magát hibás ellenállással.
Megváltozik a mértékadó. Az állhatatosság üdvözít. Kimenni az ajtóhoz a forgalomba tetteket terem.
Vannak olyan kivételes helyzetek, amikor a vezetők és a vezetettek viszonya megváltozik. Az igazodás és követés eszméjében bennrejlik az is, hogyha az ember másokat vezetni akar, akkor megközelíthetőnek kell maradnia, s tekintettel kell lennie az alárendeltek nézeteire is. Ilyenkor csak az a fontos, hogy az ember szilárd elvekkel rendelkezzen, s hogy ne ingadozzon ott, ahol csak pillanatnyi véleményekről van szó. Ha az ember kész arra, hogy mások véleményét is meghallgassa; akkor nincs többé szüksége arra, hogy mindig csak a hasonló gondolkodásúakkal, vagy pártbeli elvtársaival üljön össze, hanem kimehet az ajtóba, s ott mindenféle emberrel kapcsolatba léphet, legyen az bár barát, vagy ellenség, Csak ezen keresztül vihet az ember véghez valamit.
Ha valaki az erős férfihoz ragaszkodik, akkor elveszíti a kisfiút. A követésen keresztül megtalálja az ember, amit keres. Előmozdító ez állhatatosnak maradni.
Ha az ember megtalálta a helyénvaló kapcsolatot a jelentős emberekkel, akkor ezzel természetszerűleg együttjár egy bizonyos veszteség is. Az embernek el kell különülnie attól, ami alacsonyrendű és felszínes. Legbelül azonban mégis elégedettséget érez, hiszen megtalálta azt, amire az egyénisége kibontakoztatásához szüksége volt, s amit keresett. Fontos azonban, hogy szilárd maradjon. Az embernek tudnia kell, hogy mit akar, s nem szabad engednie, hogy pillanatnyi vonzalmak eltérítsék.
A követés sikert terem. Az állhatatosság bajt okoz. Igaznak lenni, s az úton így haladni - tisztaságot eredményez. Hogyan lehetne ez hiba?
Ha az ember rendelkezik bizonyos befolyással, akkor gyakran sikerül követőkre találnia azzal, hogy szívélyes az alatta lévőkkel. Azoknak az embereknek a szándéka azonban, akik hozzá csatlakoznak, nem tisztességes. Valójában csak a saját személyes előnyeiket keresik, s talpnyalással és alázatoskodással próbálják magukat nélkülözhetetlenné tenni. Ha valaki olyannyira hozzászokik az ilyen párthívekhez, hogy szinte már létezni sem tud nélkülük, akkor az bajt terem. Csak ha teljesen szabadok vagyunk a saját énünktől, s meggyőződésünk kizárólag arra irányul, ami helyes és tényszerű, tehetünk szert arra a tisztaságra, amelynek révén keresztül tudunk látni az ilyen embereken, s mentesek maradunk a hibáktól.
Szilárd ragaszkodásra lel, s ehhez még kötve van. A király bemutatja őt a Nyugati Hegységnek.
Olyan emberről, magasztos bölcsről van szó, aki a saját személyét illetően már maga mögött hagyta a világi ügyeket. Talál azonban magának egy követőt, aki megérti őt, s nem tágít mellőle. Így hát mégegyszer visszatér a világba, és segít az illetőnek művét véghezvinni. Így örökre szóló kötelék képződik kettejük között.
A hasonlat a Csou dinasztia történetéből származik. E dinasztia azzal tisztelte meg az arra érdemes segítőtársakat, hogy helyet biztosított számukra az uralkodócsalád számára fenntartott ősök templomában, a Nyugati Hegységben. Ezáltal ezek az emberek mintegy felvételt nyertek az uralkodóház sorskörébe.