A felső ősjel, amelynek képe az ég, felfelé irányuló mozgásban van, míg az alsó ősjel, a »víz« természete szerint lefelé irányul. A két fél mozgásiránya tehát ellentétes, s ebből adódik a viszály képzete.

A Teremtő tulajdonsága az erő, a Mélységé pedig a veszedelem, az alattomosság. Ahol az álnokság előtt hatalom áll, ott viszály keletkezik.

Egy harmadik levezetés a jellemre vonatkozóan adódik, amennyiben a mély belső alattomosság kifelé erős eltökéltséggel párosul. Az, akinek ilyen a jelleme, bizonyosan kötekedő típus.

Ítélet

VISZÁLY: Őszinte vagy, s akadályoztatást szenvedsz. Az óvatos megállás félúton üdvözít. A végigvitel balszerencsét hoz. Előmozdító ez látni a nagy embert. Nem előmozdító ez a nagy vízen való átkeléshez.

Viszály akkor keletkezik, ha az ember igaza tudatában ellenállásba ütközik. Ha nem volna meggyőződve a saját igazáról, akkor az ellenállás csak álnoksághoz, vagy erőszakos jogtipráshoz vezetne, de nem idézne elő nyílt viszályt.

Ha az ember viszályba keveredett, az egyedüli üdvözítő az a belső erővel teli megfontoltság, amely bármely időpontban kész a viszály elsimítására, s a félúton történő megegyezésre. A viszály továbbvitele a keserű végkifejletig még akkor is kedvezőtlen hatású, ha nekünk lett igazunk, mert életreszóló ellenségeket szerzünk vele magunknak. Fontos, hogy lássuk a nagy embert, vagyis egy olyan pártatlan személyt, akinek elég nagy a tekintélye ahhoz, hogy a vitát békésen elsimítsa, illetve igazságot tegyen. Másfelől a békétlenség idején elkerülendő a »nagy vízen történő átkelés«, vagyis az, hogy olyan veszélyekkel teli vállalkozásba kezdjünk, aminek a sikeréhez valamennyi erőnk összefogására szükség van. A belső viszály gyengíti az erőt a külső veszélyekkel való szembeszálláshoz.

Képzet

Ég és víz egymással ellentétesen haladnak: ez a VISZÁLY képe. Így a nemes ember minden ügyletében alaposan megfontolja a kezdetet.

A kép arra utal, hogy a viszály okai a két összetevő ellentétes mozgásirányában rejlenek. Ha egyszer az ilyen egymással ellentétes irányultságú törekvések jelen vannak, akkor a viszály bekövetkezése szükségszerű. Ebből az következik, hogy ha az ember elejét kívánja venni a viszálynak, akkor már a kezdet kezdetén mindent alaposan át kell gondolnia. Ha pontosan rögzítve vannak a jogok és kötelezettségek, vagy ha az emberek adott társulásában a résztvevők szellemi irányultsága egybevág, akkor az esetleges viszály okai eleve ki vannak küszöbölve.

1. változó vonal 10. A fellépés

Ha az ember nem erőlteti az ügyet, el van intézve egy kis szóváltással. Üdvös vége lesz.

Mindaddig, amíg a viszály még csak az elején tart, az ember legjobban teszi, ha ejti az ügyet. Különösen erősebb ellenféllel szemben nem tanácsos, hogy hagyjuk a dolgot a döntésig fajulni. Így lesz esetleg egy kis szóváltás, de a végén minden jóra fordul.

2. változó vonal 12. A pangás

Az ember nem bonyolódhat viszályba; jobb kitérni és hazamenni. Városa lakói, háromszáz háztartás marad így mentés a vétkességtől.

Ha olyan ellenféllel küzdünk, aki fölényes túlerőben van, nem szégyen a visszavonulás. Ha kellő időben visszahúzódunk, elkerülhetjük a rossz következményeket. Ha valaki hibásan felfogott becsületből mégis kiprovokálná az egyenlőtlen küzdelmet, saját fejére hozná a bajt. A bölcs engedékenység ebben az esetben az egész környezetünknek javára válik, mert ilyen módon megkíméljük embertársainkat attól, hogy bevonódjanak a viszályba.

3. változó vonal 44. Az elébe menés

Régi erényekből táplálkozni — állhatatosságot ad. Veszély, de üdvös vége lesz. Ha netán egy király szolgálatában állsz, úgy ne saját műre törekedj.

Itt figyelmeztetés történik arra a veszélyre, amit a túlzott terjeszkedésre való hajlam rejt magában. Csak az maradhat tartósan a birtokunkban, amit korábbi érdemeinkkel becsülettel megszolgáltunk. Az ilyen tulajdonnal kapcsolatban is előfordulhat, hogy valaki egyszer elvitatja tőlünk, azonban ami valóban a miénk, azt nem lehet tőlünk elrabolni. Ami ugyanis a saját jellemünk erejénél fogva tartozik hozzánk, azt nem lehet elveszíteni. Amikor az ember egy felsőbbség szolgálatába lép, a viszályt csak úgy tudja elkerülni, ha nem akar feladatokat a saját érdekében. Elég, ha elvégzi, amit kell. A dicsőséget meghagyhatja másoknak.

4. változó vonal 59. A feloldás

Az ember nem bonyolódhat viszályba, forduljon meg és fogadja el a sorsát, változzon meg, s békét talál az állhatatosságban. Üdv!

A belső kedély az elején békétlen. Az ember nem érzi j ól magát helyzetében, s a viszálykodáson keresztül szeretne jobb helyzetet kiharcolni magának. Ezúttal gyengébb ellenféllel van dolga — ez a különbség a második helyen lévő kilenceshez képest —, úgyhogy tulajdonképpen képes is volna erre. Mégsem szabad harcolnia, mert az igazság nem az ő oldalán áll, s így lelkiismeretével nem tudná a dolgot elfogadtatni. Ezért jobb, ha megfordul, s beletörődik a sorsába. Ha megváltoztatja a saját lelkületét, tartós békére találhat az örök törvénnyel való összhang megélésében. Ez lesz a végén üdvözítő.

5. változó vonal [K] 64. Beteljesülés előtt

Magasztos üdv fakad az őelőtte folytatott vitából.

Itt a viszály egy olyan döntőbíró elé kerül, aki hatalmas és igazságos, s aki elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy az igazságnak nyomatékot is kölcsönözzön. Az ilyenre az ember nyugodtan ráhagyhatja a vitás ügyeit. Ha igazunk van, akkor nagy sikert fogunk elérni.

6. változó vonal 47. A szorultság (A kimerülés)

Még ha netán egy bőrövet kapna is jutalmul, mire a reggelnek vége, háromszor elragadják tőle.

Itt olyasvalakiről van szó, aki a viszályt a keserű végkifejletig vitte, s győzelmet aratott. Elnyeri a kitüntetést, szerencséje azonban nem lesz tartós. Újabb és újabb támadásoknak lesz kitéve, s a következmény vég nélküli viszálykodás.

Cimkék

A Kapaszkodó háza(7.) Magjele 37.

A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.