"Vizigödör-leckék", "Úrrá lenni a vermeken (Kettős verem)", "A nehézség legyőzése"
A jel a Kan alapjel ismétlődéséből áll. Egyike a nyolc kettősjelnek. A Kan jele beömlést jelent. Egy jang vonal ömlik be két jin vonal közé, s bezáródik azokba, mint a víz egy völgykatlanban. Ő a középső fiú. A Befogadó szert tett a Teremtő középső vonalára, s így keletkezett a Kan. Mint kép, a víznek felel meg, mégpedig abban az értelemben, hogy felülről érkezik, a földön is állandó mozgásban van a folyókban és az áramlatokban, s ez indít növekedésnek a földön minden életet. Az emberre alkalmazva a szívnek, a testbe zárt léleknek felel meg, vagy pedig a sötétség mélyén rejtőző világosságnak, az értelemnek. A jel neve e megismételt formában még egy további jelentéssel is bír, nevezetesen: ismétlődő veszély. Ez arra utal, hogy a jel objektív helyzetre hívja fel a figyelmet, amivel az embernek meg kell barátkoznia, s nem pedig valamiféle szubjektív érzületre. A szubjektív érzületnek betudható veszély ugyanis vagy vakmerőséget, vagy álnokságot jelent. Ezért van, hogy e veszélyt szakadékként is szokták jellemezni, vagyis olyan állapotként, amiben az ember egyszercsak benne találja magát, mint a víz a szurdokban, s ahonnan ugyanúgy ki is jöhet, mint ahogyan a víz, feltéve, hogy helyesen viselkedik.
Az ismétlődő MÉLYSÉG. Ha igaz vagy, akkor siker rejlik a szívedben, s bármit teszel, sikerrel jársz.
A veszély ismétlődésével az ember hozzászokik ahhoz. A víz mutat példát arra, hogy mi a helyes magatartás ilyen helyzetben. Mindig továbbfolyik, s egyszerűen csak feltölt minden helyet, amin keresztülfolyik; nem riad vissza semmilyen veszélyes helyzettől, semmilyen szakadéktól, s bármi is történik vele, semmit sem veszít el saját lényegi természetéből. Minden körülmények között hű marad önmagához. Ugyanígy ha igazak tudunk maradni, akkor ezzel nehéz körülmények között is elérhetjük, hogy belül a szívünkben áthassuk a helyzetet. Ha pedig az ember belsőleg urává vált egy helyzetnek, akkor ebből már szinte magától következik, hogy a külső cselekedeteit is siker kíséri. A veszély közepette elsősorban alaposságra van szükség, vagyis arra, hogy az ember valóban elintézzen mindent, amit meg kell tennie; továbbá hogy állandóan továbblépjen, nehogy a veszélyben vesztegelve ottpusztuljon.
Aktív oldalról felfogva a veszélynek lehet egy olyan fontos alkalmazása, hogy óvintézkedés. Így például az eget veszélyes magasságai óvják meg mindenféle behatolási próbálkozástól. A földet hegyek és vizek tagolják, amelyek veszélyességükkel elválasztják egymástól az országokat. Ehhez hasonlóan az uralkodó is felhasználhatja a veszélyt óvó rendszabályként, hogy ezzel megvédje magát a külső támadásokkal és a belső nyugtalansággal szemben.
A víz szakadatlanul folyik és célhoz ér: ez az ismétlődő MÉLYSÉG képe. A nemes ember így erényben tartósan mendegél, s a tanítás foglalatosságát űzi.
A víz szakadatlan áramlás révén éri el a célját. Kitölt minden mélyedést, s aztán továbbfolyik. A nemes ember ugyanígy jár el. Súlyt helyez arra, hogy a jó szilárd jellemvonásává váljon, s ne csak esetleges, elszigetelt megnyilvánulás maradjon. Mások tanítása esetén is minden a következetességen múlik; a tanuló ugyanis csak ismétlésen keresztül juthat az anyag birtokába.
A szakadék veszélyes. Az embernek csak kis dolgok elérésére szabad törekednie.
Veszély közepette az embernek nem szabad mindenáron arra törekednie, hogy azonnal kikerüljön abból, tekintet nélkül a körülményekre. Az elején már azzal is elégedettek lehetünk, ha a veszély nem kerekedett felül rajtunk. Nyugodtan mérlegeljük az idő körülményeit, s elégedjünk meg a kis dolgokkal, mivel nagy sikert egyelőre nem lehet elérni. A forrás az elején ugyancsak takarékosan csordogál, s beletelik egy időbe, amíg sikerül utat vágnia magának a szabadba.
Elöl és hátul szakadék hátán szakadék. Ilyen veszélyben először is állj meg és várj, máskülönben gödörbe zuhansz a szakadékban. Ne így cselekedj.
Minden lépés, akár előre, akár hátra veszélybe sodor bennünket. Menekülésre gondolni sem lehet. Ezért az embernek nem szabad engednie, hogy cselekvésre csábuljon, mert annak következtében csak még mélyebben csúszna bele a veszélybe. Ehelyett meg kell állnia és szünetet kell tartania, amíg valamilyen kiút nem mutatkozik, bármilyen kellemetlen is az ilyen helyzetben való időzés.
Kancsó bor, hozzá egy csésze rizs, agyagedény egyszerűen benyújtva az ablakon át. Ez semmiképpen sem hiba.
Veszélyes időkben elmaradhatnak a körülményes formaságok. A fő dolog az igaz érzület. Szokás ugyan, hogy a hivatalnoknak, mielőtt alkalmazzák valahol, bizonyos bemutatkozó ajándékokat és ajánlásokat kell hoznia; itt azonban minden a végsőkig leegyszerűsödött. Az ajándékok szegényesek, s nincs ajánló sem, hanem az ember magát mutatja be; s mégsem kell az embernek mindezek miatt szégyenkeznie, ha egyedül azzal a tisztes szándékkal jött, hogy segítsék egymást a veszélyben.
A kép még egy másik gondolatot is sugall: az ablak az a hely, amelyen keresztül a világosság bejut a szobába. Ha az ember nehéz időkben fel kíván világosítani valakit, akkor azokkal a dolgokkal kell kezdenie, amelyek minden további nélkül tiszták és világosak, s azután ebből kiindulva lehet egészen egyszerűen továbbmenni.
A szurdok nem tölthető túlcsordulásig, csak a pereméig telik meg. Makulátlanság.
A veszély abból adódik, hogy az ember túl nagyot akar. A vizet nem lehet a szurdokban összegyűjteni, mert az csak a szakadék legalsó pereméig emelkedik, hogy onnan kijusson. Ugyanígy ha az ember veszélyben van, akkor csak a legkisebb ellenállás vonalán szabad haladnia, s akkor biztosan eléri célját. Nagy műveket nem lehet ilyen időkben véghezvinni; éppen elég, ha az ember kijut a veszélyből.