29. A mélység, A víz (坎, KAN)

A jel a Kan alapjel ismétlődéséből áll. Egyike a nyolc kettősjelnek. A Kan jele beömlést jelent. Egy jang vonal ömlik be két jin vonal közé, s bezáródik azokba, mint a víz egy völgykatlanban. Ő a középső fiú. A Befogadó szert tett a Teremtő középső vonalára, s így keletkezett a Kan. Mint kép, a víznek felel meg, mégpedig abban az értelemben, hogy felülről érkezik, a földön is állandó mozgásban van a folyókban és az áramlatokban, s ez indít növekedésnek a földön minden életet. Az emberre alkalmazva a szívnek, a testbe zárt léleknek felel meg, vagy pedig a sötétség mélyén rejtőző világosságnak, az értelemnek. A jel neve e megismételt formában még egy további jelentéssel is bír, nevezetesen: ismétlődő veszély. Ez arra utal, hogy a jel objektív helyzetre hívja fel a figyelmet, amivel az embernek meg kell barátkoznia, s nem pedig valamiféle szubjektív érzületre. A szubjektív érzületnek betudható veszély ugyanis vagy vakmerőséget, vagy álnokságot jelent. Ezért van, hogy e veszélyt szakadékként is szokták jellemezni, vagyis olyan állapotként, amiben az ember egyszercsak benne találja magát, mint a víz a szurdokban, s ahonnan ugyanúgy ki is jöhet, mint ahogyan a víz, feltéve, hogy helyesen viselkedik.

A veszély ismétlődésével az ember hozzászokik ahhoz. A víz mutat példát arra, hogy mi a helyes magatartás ilyen helyzetben. Mindig továbbfolyik, s egyszerűen csak feltölt minden helyet, amin keresztülfolyik; nem riad vissza semmilyen veszélyes helyzettől, semmilyen szakadéktól, s bármi is történik vele, semmit sem veszít el saját lényegi természetéből. Minden körülmények között hű marad önmagához. Ugyanígy ha igazak tudunk maradni, akkor ezzel nehéz körülmények között is elérhetjük, hogy belül a szívünkben áthassuk a helyzetet. Ha pedig az ember belsőleg urává vált egy helyzetnek, akkor ebből már szinte magától következik, hogy a külső cselekedeteit is siker kíséri. A veszély közepette elsősorban alaposságra van szükség, vagyis arra, hogy az ember valóban elintézzen mindent, amit meg kell tennie; továbbá hogy állandóan továbblépjen, nehogy a veszélyben vesztegelve ottpusztuljon.

Aktív oldalról felfogva a veszélynek lehet egy olyan fontos alkalmazása, hogy óvintézkedés. Így például az eget veszélyes magasságai óvják meg mindenféle behatolási próbálkozástól. A földet hegyek és vizek tagolják, amelyek veszélyességükkel elválasztják egymástól az országokat. Ehhez hasonlóan az uralkodó is felhasználhatja a veszélyt óvó rendszabályként, hogy ezzel megvédje magát a külső támadásokkal és a belső nyugtalansággal szemben.

A víz szakadatlan áramlás révén éri el a célját. Kitölt minden mélyedést, s aztán továbbfolyik. A nemes ember ugyanígy jár el. Súlyt helyez arra, hogy a jó szilárd jellemvonásává váljon, s ne csak esetleges, elszigetelt megnyilvánulás maradjon. Mások tanítása esetén is minden a következetességen múlik; a tanuló ugyanis csak ismétlésen keresztül juthat az anyag birtokába.