A jel négy erős belső vonalból és két gyenge külső vonalból áll. Amikor kívül vannak az erős vonalak és belül a gyengék, akkor az jó, mert semmi sincs túlsúlyban, nem forog fenn semmi rendkívüli. Itt azonban fordított a helyzet. A jel egy olyan gerendát ábrázol, amely a közepén vastag és nehéz, a két végén azonban túlságosan gyenge. Az ilyen állapot nem lehet tartós. Meg kell változtatni, túl kell jutni rajta, ellenkező esetben baj fenyeget.

Ítélet

A NAGY TÚLSÚLYA. A gerincgerenda meghajol. Előmozdító ez, hogy az embernek legyen, hová mennie. Siker.

A nagy túlsúlyban van. A hordozó erők számára túlságosan nagy a terhelés. A gerincgerenda, amelyen az egész tető nyugszik, behajlik, mert a súlyt tartó két vége túlságosan gyenge a teher elviseléséhez. Rendkívüli időszakról és helyzetről van szó, ahol a felülkerekedéshez éppen ezért rendkívüli intézkedések szükségek. Ezért az embernek azonnal cselekednie kell, hogy minél gyorsabban valami átmenetet találjon: ez sikerrel kecsegtet. Ugyanis noha az erős túlsúlyban van, azért középen, a belső súlypont körül tömörül, tehát forradalomtól nem kell rettegni. Erőszakos intézkedésekkel persze semmit sem lehet elérni. Az embernek a problémát a helyzet értelmébe történő szelíd behatolással kell megoldania (amit a belső jel, a Szun jellege sugall), s ebben az esetben sikerülni fog az átmenet más körülmények közé. Igazi fölényre van szükség; ezért a nagy túlsúlyának ideje kiemelkedő időszak.

Képzet

A tó a fák fölé emelkedik: ez a NAGY TÚLSÚLYÁNAK képe. Így a nemes ember, amikor egyedül áll, gondtalan, s rettenthetetlen, amikor le kell mondania a világról.

A nagy túltengésének rendkívüli időszaka olyan, mint egy áradás, amikor a tó szintje a fák fölé emelkedik. Az ehhez hasonló állapotok azonban átmenetiek. Az ilyen kivételes időszakban tanúsítandó helyes magatartást az egyes összetevő jelek világítják meg: a Szun képe a fa, amely akkor is szilárdan áll, amikor magányos; a Tuj tulajdonsága pedig a derű, amely rettenthetetlen marad akkor is, amikor le kell mondani a világról.

1. változó vonal 43. Az áttörés (Az elszántság)

Fehér gyékényt teríteni alá. Makulátlanság.

Aki rendkívüli időszakban akar valamihez kezdeni, annak rendkívüli óvatosságot kell tanúsítania, hasonlóan ahhoz, mint amikor az ember gyékényt terít le, mielőtt valami nehéz tárgyat a földre helyezne, nehogy összetörjön valamit. Az ilyen óvatosság túlzottnak tűnhet, mégsem hiba. Bármely rendkívüli vállalkozás csakis abban az esetben sikerülhet, ha az alapoknál és a kezdetnél a legnagyobb óvatosságot tanúsítjuk.

2. változó vonal [K] 31. A ráhatás (Az udvarlás)

Gyökérhajtást hoz egy száraz nyárfa. Egy idősebb ember fiatal feleséget kap. Minden előmozdító.

A fa közel van a vízhez, innen az öreg nyárfa képe, amely gyökérhajtást hoz. Ez a növekedési folyamatok különleges újraéledésére utal. Ilyen rendkívüli helyzet áll elő akkor is, amikor egy idősebb férfi fiatal leányt vesz feleségül, ha az illik hozzá. A helyzet rendkívüli volta ellenére minden jól megy.

Politikai értelemben arról van szó; hogy rendkívüli időszakokban kedvező lehet az alacsonyabb rétegekkel tartani, mert itt van adva a megújulás lehetősége.

3. változó vonal 47. A szorultság (A kimerülés)

A gerincgerenda megroggyan. Baj.

Olyan személyiségről van szó, aki a nagy túltengésének időszakában túlzott hevességgel akar továbbjutni. Nem fogad el másoktól tanácsot, ezért aztán a többiek sem támogatják őt szívvel-lélekkel. Ennek következtében a nyomás egyre nő, míg végül jön a megvetemedés, vagy a törés. Veszélyes időszakokban az önkényes nekifeszülés csak sietteti az összeomlást.

4. változó vonal [K] 48. A kút

A gerincgerendát aládúcolják. Üdv. Ha hátsó gondolatok volnának, megszégyenülés.

Az alul lévőkhöz való barátságos viszonyulás eredményeképpen a felelős személynek sikerül urrá lennie a helyzeten. Ha azonban kapcsolataival visszaélve arra próbálná meg felhasználni azokat, hogy személyes hatalmat és sikert érjen el a maga számára, ahelyett, hogy kizárólag a közösség megmentésével törődne, akkor ez szégyenletes volna.

5. változó vonal 32. A tartósság

Virágot hoz egy elszáradt nyárfa. Egy idősebb hölgy férjet szerez. Sem hiba, sem dicséret.

Az elszáradt nyárfa, ha kivirágzik, ezzel csak még inkább kimeríti erőit, s még közelebb kerül a végéhez. Az idősebb hölgy még egyszer szerez magának egy férfit, azonban megújulás már nem történik. Minden terméketlen marad. Így aztán csak a helyzet különössége marad meg, még akkor is, ha minden tisztességben zajlik le.

Politikailag ez arra utal, hogy ha az ember bizonytalan időkben feladja az alul lévőkkel való kapcsolatát, s csak a magas helyzetben lévőkkel tartja fenn a viszonyt, akkor ezzel olyan körülményeket teremt, amelyek nem bizonyulnak tartósnak.

6. változó vonal 44. Az elébe menés

Át kell kelni a vízen. A fejtető fölé emelkedik. Baj. Makulátlanság.

Itt olyan helyzet kerül bemutatásra, ahol a körülmények rendkívülisége a tetőpontjára hágott. Az ember bátor, és minden körülmények között végre akarja hajtani a feladatát. Ezzel veszélybe sodorja magát. A víz elönti az útját. Ez baj. Azonban az életünket adni a jó és helyénvaló érvényre juttatásáért semmiképpen sem hiba. Vannak fontosabb dolgok is, mint az élet.

Cimkék

A Gerjesztő háza(7.) Magjele 1.

A szöveg forrása a Richard Wilhelm: Ji King könyvének Pressing Lajos általi fordítása, a fordító és a kiadó engedélyével feltölve. A könyv megrendelhető a Helikon kiadó kínálatából a fenti linkre kattintva, amely további, ide nem feltöltött kommentárokat is tartalmaz.