3. A kezdeti nehézségek (屯, CSUN)

Ha az ember egy vállalkozás kezdetén akadályokba ütközik, akkor ne próbálja kierőszakolni a továbbjutást, hanem inkább óvatosan álljon meg és hagyjon magának egy kis szünetet. Ne hagyja magát ugyanakkor megzavarni sem, hanem szegezze tekintetét kitartóan és állhatatosan a céljára. Nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a megfelelő segítőtársakat. Ez azonban csak akkor fog sikerülni, ha az emberekkel való érintkezésében szerény és nem fölényes. Csak ebben az esetben tudja megnyerni magának azokat az embereket, akiknek a segítségével nekivághat a nehézségeknek.

Az ember akadályok és nehézségek közepette találja magát. Hirtelen átfordulnak a dolgok, mintha valaki érkezett volna egy lóval és kocsival, s kifogta volna a lovát. Az esemény annyira váratlan, hogy a jövevényben hajlamosak vagyunk rablót gyanítani. Fokozatosan kiderül azonban, hogy nincsen benne semmi rossz szándék, hanem csupán baráti kapcsolatokat keres és segítséget ajánl. Ezt az ajánlkozást azonban nem célszerű elfogadni, mivel nem a megfelelő oldalról érkezett; ehelyett jobb várni, amíg az idő be nem teljesedik — a tíz év zárt időszakasz, egy beteljesedésnyi idő. Ennek leteltével a dolgok maguktól visszatérnek ismét a normális kerékvágásba, s egyesülhetünk barátunkkal, aki nekünk rendeltetett.

A mátka képe, aki kedveséhez nehéz időkben is hű marad, egy sajátos élethelyzetre szóló tanácsot közvetít: ha nehéz időszakban, amikor akadályokba ütközünk, váratlan segítség ajánlkozik egy olyan irányból, amelyhez nincsen közünk, akkor jobb óvatosnak maradni és nem vállalni elkötelezettséget — ami szükségképpen ránk hárulna a segítség elfogadásával —, mivel ellenkező esetben csorbát szenvedne a döntési szabadságunk. Ha az ember kivárja a szükséges időt, akkor ismét nyugodt viszonyok lesznek és elérjük, amiben reménykedtünk.

E szakasznak egy eltérő fordítása is lehetséges, amiből egy másfajta értelmezés adódik: Nehézségek tornyosulnak. Ló és kocsi megfordulnak. Ha a rabló nem volna ott, jönne már a kérő. A leányzó hű, nem ígérkezik. Tíz év, akkor eljegyzi magát.

Ha az ember egy idegen erdőben akar vadászni és nincs vezetője, akkor nagy esélye van rá, hogy eltéved. Amikor nehézségek közepette találjuk magunkat, nem szabad meggondolatlanul és vezetés nélkül megpróbálnunk kilopakodni a helyzetből. A sors nem hagyja magát becsapni. A szükséges útmutatást mellőző, elhamarkodott törekvés kudarchoz és megszégyenüléshez vezet. Ezért a nemes ember, aki felismeri a jövendő csíráját, inkább lemond a kívánságáról, semminthogy kudarcot és szégyent hozzon a saját fejére azzal, hogy megpróbálja azt kikényszeríteni.

Az ember olyan helyzetben van, ahol kötelessége lenne cselekedni, azonban nincs elég ereje hozzá. Azonban alkalom kínálkozik arra, hogy kapcsolatokra találjunk. Ezt az alkalmat meg kell ragadni. Nem szabad engedni, hogy valamiféle hamisan értelmezett büszkeség, vagy tartózkodás visszatartson bennünket. A belső tisztaság jele, ha valaki képes rászánni magát az első lépés megtételére még akkor is, ha ez bizonyos önmegtagadással jár. Nehéz helyzetekben nem szégyen engedni, hogy segítsenek nekünk. Ha az ember megtalálja az alkalmas segítséget, akkor minden jóra fordul.

Az ember olyan helyzetben van, ahol semmi lehetősége a jószándékát olymódon kifejezésre juttatni, hogy az valóban formát öltsön, és mások megértsék. Valaki állandóan közbeavatkozik, és ellenállást tapasztalunk mindennel szemben, amit teszünk. Az embernek ilyenkor óvatosnak kell lennie, és csak fokozatosan szabad előrehaladnia. Nem szabad semmilyen nagyszabású vállalkozást erőszakkal keresztülvinnie, az ilyesmi ugyanis csak akkor sikerülhet, ha az ember általános bizalmat élvez. Csak a csendes, megbízható és lelkiismeretes munkával érhetjük el, hogy a viszonyok fokozatosan tisztázódjanak és elháruljanak az útból az akadályok.

Vannak emberek, akik számára a kezdet nehézségei túl nehéznek bizonyulnak. Megrekednek, s nem képesek átvergődni. Leengedik a karjukat és feladják a harcot. Az ilyen beletörődés a legszomorúbb dolgok közé tartozik. Ezért fűzi ehhez hozzá Konfuciusz a következő megjegyzést: „Véres könnyek hullanak: nem szabad engednünk, hogy az ilyesmi sokáig tartson."