8. Az összetartás (比, PI)

A víz a föld felszínén, ahol csak tud egybefolyik, például a tengerben, ahol az összes folyó összegyűlik. Olyan jelképről van szó, amely az összetartást és annak törvényszerűségeit fejezi ki. Ugyanez a gondolat nyilvánul meg abban is, hogy valamennyi vonal lágy, kivéve azt a szilárd vonalat, amely az ötödik helyet, az uralkodó pozícióját foglalja el. A lágy vonalak összetartanak, amennyiben valamennyiüket a vezető helyzetben lévő szilárd akarat irányítja, aki egyesülésük középpontjában áll. Azonban maga ez az erős, irányító személyiség is összetart a többiekkel, mivel azokban saját lényének a kiegészítését találja meg.

Arról van szó, hogy az ember összeáll másokkal, azzal a céllal, hogy az összetartáson keresztül a felek kölcsönösen kiegészíthessék és támogathassák egymást. Az ilyen szövetkezésnek kell, hogy legyen egy középpontja, aki köré a többiek tömörülhetnek. Az emberek összetartásának a gyújtópontjává válni nehéz feladat, ami nagy felelősséggel jár. Belső nagyság, következetesség és erő szükséges hozzá. Ezért aki maga köré akar gyűjteni másokat, annak először meg kell vizsgálnia magát, vajon eléggé érett-e a feladatra; aki ugyanis az erre való elhivatottság bélyege nélkül akarja ezt megtenni, az több kavarodást okoz, mintha semmilyen szövetkezésre nem került volna sor. Ahol azonban valódi gyülekezési pont van jelen, oda eleinte habozva, majd egyre határozottabban odagyűlnek mindazok, akik bizonytalanabbak. Akik túl későn érkeznek, azok maguk látják ennek kárát. Az összetartásnál ugyanis a megfelelő időpontnak is jelentősége van. A kapcsolatok bizonyos belső törvényszerűségeknek megfelelően kötődnek és szilárdulnak meg. A közös élmények azok, amik elmélyítik a kapcsolatokat, s aki túl későn érkezik, és ennek következtében nem vehet már részt ezekben a közös alapélményekben, az magára vethet, amikor majd mint későnjövő, zárt ajtókra talál.

Aki viszont felismerte az összetartás szükségességét, de nem érez magában elegendő erőt ahhoz, hogy a szövetkezés középpontjaként működjön, annak az a dolga, hogy maga csatlakozzék valamilyen szerves közösséghez.

A víz a földön feltölt minden bemélyedést, s szilárdan megkapaszkodik azokban. A régmúlt társadalmi szerveződései hasonló módon az urak és a függő helyzetben lévők közötti összetartás elvén alapultak. A víz magától összegyűlik, mert minden részében egyazon törvénynek engedelmeskedik. Így kell az emberi társaságot is összetartani egy olyan érdekközösségen keresztül, amelyben minden egyes ember az egész egy tagjának érezheti magát. A társadalmi szerveződés központi hatalmának kell arról gondoskodnia, hogy minden tag megtalálja a maga valódi érdekét az összetartásban, amint azt a nagykirály és a hűbérurak közötti paternalista viszony példázza a kínai ókorban.