Felül van Csien, az ég, alul pedig Csen, a mozgás. Az alsó jelet, a Csent az az erős vonal határozza meg, amit felülről, az égtől kapott. A mozgás ennek megfelelően az ég törvényét követi, s így az ember ártatlan, kifogástalan. Az az igazi és természetes, amit nem homályosít el semmiféle megfontolás és hátsó gondolat. Ahol tudatos szándék jelentkezik, ott az igazság és a természet ártatlansága elveszett. Az a természet ugyanakkor, amit nem a szellem irányít, nem valódi, hanem csak degenerálódott természet. A természetesség gondolatából kiindulva az elemzés még tovább is szőhető, úgyhogy a jel ezen kívül a szándékolatlanság, a váratlanság gondolatát is magában foglalja.
Az ÁRTATLANSÁG. Magasztos siker. Előmozdító az állhatatosság. Ha valaki nem igazán az, aki, akkor baja lesz, s nem előmozdító számára vállalkozni bármire is.
Az ember eredetileg jó természetet örökölt az égtől, hogy az minden mozgásában vezesse őt. Az odaadás révén, amit a benne lévő isteni irányában gyakorol, tiszta ártatlanságra tesz szert, mely egyszerűen, ösztönös biztonsággal teszi azt, ami helyes, anélkül, hogy fizetségre, vagy előnyökre vonatkozó hátsó gondolatok foglalkoztatnák. Ez az ösztönös biztonság magasztos sikert ér el, s ezt az állhatatosság is elősegíti. Azonban nem minden ösztönös jelent egyben természetességet is a szónak ebben a magasabb értelmében, hanem csak az, ami igaz is, ami egyezik az ég akaratával. E belső igazság hiányában a meggondolatlan, ösztönös magatartás csak bajt okozhat. Konfuciusz azt mondta erről: Aki eltérül az ártatlanságtól, hová jut? Az ég akarata és áldása nem kíséri többé tetteit."
Az ég alatt mennydörgés dübörög: Minden eléri az ÁRTATLANSÁG természetes állapotát. Így gondoztak és tápláltak minden lényt a régi királyok erényben gazdagon, s összhangban az idővel.
Amikor tavasszal a mennydörgés - az életerő - ismét mozgolódni kezd az ég alatt, minden sarjadzásnak és növekedésnek indul, s minden teremtmény részesedik az eredeti állapot gyermeki ártatlanságának teremtő természetében. Így járnak el a jó uralkodók is az emberek között: lényük belső gazdagságával gondoskodnak minden élőről és minden kultúráról, s a kellő időben megtesznek mindent, ami ápolásukhoz szüséges.
Ha az ember szántás közben nem gondol az aratásra, s az irtás során nem foglalkozik a mező hasznosításával, akkor előmozdító ez vállalkozni valamire.
Az embernek minden munkát önmagáért kell végeznie, amint azt az idő és a hely kívánja, s nem úgy, hogy közben az eredményre sandít. Akkor biztos lehet abban, hogy amire vállalkozik, az sikerrel jár.
Balszerencse, amire nem szolgáltunk rá: A tehén, amit valaki kipányvázott, a vándornak nyereség, a polgárnak veszteség.
Olykor előfordul, hogy az embert olyan balszerencse éri, amire nem szolgált rá, amiben más a ludas. Ahhoz hasonlít a helyzet, mint amikor valaki arra jön az úton és elköt egy, a közelben kipányvázott tehenet. Ez számára nyereség, a tulajdonosnak veszteség. Az embernek minden magatartásában, még ha az ártatlan is, igazodnia kell a kellő időhöz, máskülönben váratlan csapások érik.
Ne használj semmilyen orvosságot olyan betegség esetében, amelyben vétlen vagy. Meggyógyul az majd magától.
Kívülről, véletlenszerűen váratlan rossz ér bennünket, ami nem a saját természetünkben gyökerezik, nem belőlünk indul ki. Ilyenkor az embernek nem kell külső eszközökhöz folyamodnia annak leküzdéséhez, hanem elég, ha hagyja a természetet nyugodtan mozognia saját pályáján, s a dolog magától jobbra fordul.