Ji Csing Labirintus 2019

JI CSING LABIRINTUS
Interaktív, rituális önismereti előadás

Az Élőkép Színház nyolcszögletű labirintusában az ősi kínai javaskönyv, a Ji Csing, azaz a Változások könyvének üzeneteit kelti életre. A látogatók nyolcasával lépnek be a labirintusba, a bejáratnál – életük aktuális kérdésére fókuszálva – egy nyolcszögletű kerék segítségével kipörgetik maguknak azt a két jelet, melyeket a labirintusban bolyongva az azoknak megfelelő szereplőkkel interakcióba lépve fognak tudni önmagukra vonatkoztatni és megfejteni.

A labirintus 2019. 08. 08-13. között 6 napon keresztül napi 12 órát van nyitva: 12.00 – 24.00 óra között. Kapuzárás 23.00-kor.

szereplők:

ÉG: Munkácsy Ádám, Fekete Róbert
SZÉL: Ködmön Petra, Filep Mandula
FÖLD: Horváth Brigitta, Éri Ildikó
TŰZ: Tímár Dorka, Pataki Teréz
TÓ: Bodócs Diána, Kis Vera
HEGY: Fenyvesi András, Kalmár Ákos
DÖRGÉS: Szabó Ágnes, Lukács Gergő
VÍZ: Fenyvesi Boga, Bérczi Zsófia
KÖZÉP ŐRE: Szalay Heni, Burns Katalin
BEAVATÓ: Livingston Zoltán, Zemlényi-Kovács Barnabás

koncepció, rendezés és labirintusterv: Bérczi Zsófia
bambuszváz: Terebessy Tóbiás

rövid videó: https://youtu.be/K0Lk1VFAZcQ

Felhasznált irodalom:
- Müller Péter: Jóskönyv
- Richard Wilhelm: Változások könyve
- Ni Hua Ching: I Ching, A Változások könyve és a változatlan igazság

Sajtó szemelvények:

„A Ji Csing Labirintus az Élőkép Színház különleges képzőművészeti alkotása, egy nyolcszögletű, bambuszvázra feszített fehér vászonfalú építmény. Ha belépsz, azonnal belecsöppensz egy rituális és interaktív színházi előadásba, amelynek a végén választ kaphatsz egy számodra fontos kérdésre (...) a kulcs: a nyitottság és a be/elfogadás. Aki kétkedve, elutasítóan, túlságosan földhözragadtan lép be ebbe a különleges világba, az valószínűleg csalódni fog. Nem látványos show-kra, nagyívű beszédekre, a lenyűgözésre épül az előadás, hanem arra, ami bennünk zajlik. Saját magunkra, a személyiségünk, az életünk jobb megértésére. (Kiss Gréta: Egy színházi előadás, ami benned zajlik, femcafe.hu, 2017)

„Ami a Labirintusban történik, az egy beavató szertartásokon át vezető személyes megtapasztalás. Az előtérbe érkezők közösen megforgatják a Ji Csing trigramjaival díszített kereket, így kapja meg mindenki saját alsó és felső trigramábráját. A két trigramból összeálló hexagramot aztán a füzetükbe pecsételik. Ez a hatsoros vonalábra nem más, mint a Ji Csing Bölcseinek üzenete arra a kérdésre vagy élethelyzetre, amelyet a kerék forgatása előtt magukban megfogalmaztak. A trigramokhoz rendelt színeknek megfelelően a látogatók kalapot kapnak, és fel is övezik magukat. A Beavató ezután a Labirintus belsejébe vezeti a csoportot. A kerek tér körvonala mentén várnak rájuk a trigramokat megtestesítő, színes ruhás Kuák, akik az Ég, a Föld, a Hegy, a Tó, a Dörgés, a Víz, a Tűz és a Szél minőségeit jelképezik. A szertartás során minden Beavatott találkozik alsó és felső trigramjával, majd egy kapott kellékkel felszerelkezve, a Kuák eligazítását követően, kis bolyongásra indul a Labirintusba, hogy a trigramok minőségeit egy mozgásos játék során megtapasztalhassa. Ebben a Kuák különféle ráhatásokkal segítik. Ezután egy rövid, egyéni meditáció következik az alsó trigramot jelképező Kua “házában”, végül pedig a kolomp szavára ismét összegyűlő Beavatottak a Közép Őre vezetésével egy bambuszbotos, kántálós közös zenéléssel zárják a szertartások sorát. A Labirintusban való igazi bolyongás csak ezután következik. A kijutás kinek könnyen, kinek hosszú percek elteltével sikerül. (...)
Visszatekintve, most is ámulok az Élőkép Színház tagjainak összetételén. A sokféle, hiteles lelkiségen. A szerepjátszók kreativitásán, kitartásán. A nyitottságon. A tiszteleten. Ezt éltem meg, valahányszor az összes résztvevő, Kuák és Beavatottak, a folyamat egy pontján összegyűltek a Középtérben, és a csengő hangjára felnéztek a domború mennyezettükörbe, amely gyönyörű, színmintás egységgé rántotta össze a teret, és benne minket. Ezt éltem meg akkor is, valahányszor a feketeruhás Beavató bekísérte hozzám az új csoportot, és a szertartás forgatókönyve szerint mélyen meghajoltunk egymás előtt.” (Burns Katalin: Bolyongás a Ji Csing labirintusban, prae.hu, 2016)

Néhány idézet Müller Péter Jóskönyvéből:

Akit a Ji-king vezet, sohasem keresi a konfliktusokat. Minden helyzetben a harmónia fönntartására törekszik, s ha az mégis elvész, azon igyekszik, hogy azonnal visszaszerezze. Nem szívesen támad - csak akkor, ha már elkerülhetetlen. Ennek a békés magatartásnak az a bizonyosság az alapja, hogy az élet nem ellened, hanem érted van. Ami történik veled, az sorsszerű.

A mi valóságos létélményünk az, hogy idegenül élünk egy ellenséges világban, amely hazudni tudja csak a szeretetet. Ezzel a tudattal nem lehet harmonikusan élni. A Ji-king harmóniát akar teremteni, s ez az ellentétek, a Jin-Jang erők kiegyensúlyozásával történik. Ezért az „élet művészének” azt a korszerűtlen - de igaz - tanácsot adja, hogy ne tekintse ellenségének a világot, még akkor sem, ha a világ annak tekinti őt!

A „Szív” jelképét mindenki félreérti. Azt hisszük, itt laknak a tiszta érzelmek, mint ahogy a szeretetről is azt hisszük, hogy az valamiféle meleg, jóakaratú, szentimentális érzület. Nem így van. Aki a „Szívével lát”, tisztán lát! Az Egészet látja, együtt, mindenféle érzelmi elfogultság nélkül. Aki megtalálta lelke közepét, az önmagára talált; az lát, tud, ért, s amit tesz, helyes és pontos.

További infó: https://www.facebook.com/events/390964558423603/