1. Teremtő (乾, CSIEN)

A jel hat megszakítatlan vonalból áll. A megszakítatlan vonalak a fényteli, tevékeny, szilárd, szellemi őserőt jelentik. A jel természete szerint egyöntetűen erőteljes. Mivel semmiféle gyengeség nem tapad hozzá, lényege szerint az erőt képviseli. Ősképe az ég. Az erőt csak úgy lehet elképzelni, mint ami nem kötődik semmiféle meghatározott térbeli viszonylathoz, s ezért leginkább mozgásként ragadható meg. E mozgás alapjának az idő tekinthető. Vagyis a jel az idő hatalmát, illetve az időbeli fennmaradásnak, a tartamnak a hatalmát is kifejezi.

A jelek értelmezésekor mindig kettős szempontot kell érvényesíteni: egyfelől a makrokozmikusat, másfelől azt, hogy hogyan nyilvánul meg mindez az emberek világában. A világ történéseire alkalmazva, a jel az Istenség erőteljes teremtő aktivitását fejezi ki. Az emberi világra alkalmazva az emberek uralkodóinak és vezetőinek, szentjeinek és bölcseinek teremtő működését jelenti, akik e jelnek az erején keresztül ébresztik fel és bontakoztatják ki magasabb lényüket (A jel a kínai naptár negyedik hónapjának, május-júniusnak feleltethető meg, amikor a fényteli erők a tetőpontjukon állnak, vagyis még mielőtt a nyári napfordulóval kezdetét venné az év hanyatlása).

Az eredeti jelentés szerint az említett tulajdonságok páronként összetartoznak. Annak számára, aki ebben a jóslatban részesül, mindez azt jelenti, hogy a világ történéseinek ősmélységeiből siker száll majd rá, s minden azon múlik, hogy mennyire marad meg állhatatosan kizárólag az igaznál, nemcsak a saját, hanem a mások boldogságát is keresve.

Már nagyon korai időszakaszból is maradtak fenn fejtegetések a négy tulajdonsággal, s azok egyéb jelentéseivel kapcsolatban. Az a kínai szó, amit itt a »magasztos« kifejezéssel adtunk vissza, az »eredeti, fő, nagy« jelentésekkel rendelkezik. Erre mondja Konfilciusz magyarázatában, hogy „Magasztos, valóban, a Teremtő létesítőereje, minden létező ennek köszönheti a kezdetét. S ez az erő járja át az Ég egészét." Ez a tulajdonság ugyanis a három másikban is bennerejlik.

Még minden dolog kezdete mondhatni túlvilágon van ideák formájában, amelyeknek még meg kell valósulniuk. A Teremtőben azonban megvan az az erő, hogy alakot legyen képes kölcsönözni ezeknek az ősképeknek. Ezt fejezi ki a szövegben a »valóra válás« kifejezés. Ezt a folyamatot egy természeti képpel szokás ábrázolni: „Felhők szállnak, eső teszi a dolgát, s a különféle lények mind magukra öltik alakjukat." (Vö. a Teremtés könyvének 2. fejezetével (2:1-től), amely ugyancsak esőhullással indítja a különféle teremtmények kialakulását.)

Az emberi területre alkalmazva, e tulajdonság a magasztos sikerhez vezető utat mutatja meg a nagy ember számára: „Amennyiben teljesen tisztán látja az okokat és a következményeket, a kellő időben végig fog menni a hat lépcsőfokon, s a kellő időben felemelkedik rajtuk, mint hat sárkányon, föl az égbe." A hat lépcsőfok a jelben foglalt hat különböző helyzetnek felel meg, amit később a hat sárkány jelképez. A sikerhez vezető útként a szöveg a világ útjának (Tao) a felismerését és megvalósítását jelöli meg, amely a kezdeten és végen túlemelkedő törvényként előidéz minden időbe vetett jelenséget.

Minden egyes fokozat elérése egyben az előkészületet jelenti a következőre, s az idő akkor már nem akadály, hanem a lehetőségek valóra váltásának az eszköze.

Miután e két tulajdonság, a »magasztos« és a »valóra válás« egyaránt a teremtő aktust juttatta kifejezésre, a hozzájuk kapcsolódó másik két kifejezés, az »előmozdító« és az »állhatatos« a folyamatosan megvalósuló kiformálódásra utal, mint a fenn­tartás műveletére. Az »előmozdító« kifejezés szó szerint úgy hangzik, hogy »a lényegnek megfelelőt megalkotó», míg az »állhatatosnak« fordított szó pontos jelentése »igaz és szilárd«. „A Teremtő működése addig gyúrja és formálja a lényeket, amíg mindegyikük el nem nyeri valódi, neki megfelelő ter­mészetét, azután pedig a nagy összhangba illeszkedve tartja fenn őket. Ebben mutatkozik meg az állhatatosságon keresztül történő előmozdítás."

Az emberi területre alkalmazva azt tudhatjuk meg ebből, hogy hogyan hoz a nagy ember rendteremtő tevékenysége révén békét és biztonságot a világba: „Amikor a lények tömege fölé magasodik, az összes ország nyugalomban van együtt."

Egy másik spekuláció még tovább megy a »magasztos, valóra válás, előmozdító, állhatatos« szavak szétbontásában, s a négy emberi alaperénnyel állítja azokat párhuzamba. A »magasztosság« eszerint, amely alapprincípiumként egyszersmind az összes többi tulajdonságot is magában foglalja, a szeretethez volna rendelhető. A »valóra válás« minősége az illemnek felel meg, amely a szeretet megnyilvánulásait elrendezi, eligazítja, s ezáltal sikeressé teszi. Az »előmozdító« tulajdonság az igazságossághoz rendelhető. Ez hozza létre azokat az állapotokat, amelyekben mindenki elnyeri, lényének megfelelően azt, ami neki jár, ami az ő számára a boldogság. Végül az »állhata­tosság« vonása a bölcsességgel áll kapcsolatban, amely felis­meri minden történés változatlan törvényeit, és ezáltal képesé válik tartós állapotok létrehozására. E spekulációk nyomokban már Ven Jen munkájában is fellelhetők a Változások Könyve második részében, s ezek képezték a hidat, amelyen keresztül az öt átalakulási állapotnak (elemnek) az Írások Könyvében (Su King. A ford.) gyökerező bölcselete összekapcsolódhatott a Változások Könyvének filozófiájával, amely utóbbi tisztán a pozitív és negatív elvek poláris kettősségén alapult. Ez nyitotta aztán később tágra a kaput a mind messzebbre menő számszimbolikai fejtegetések előtt. (A Teremtő idézi elő minden lény kezdetét és nemzését, s ezért nevezhető égnek, kisugárzó erőnek, atyának, úrnak. Mármost kérdés, hogy vajon a kínaiak a Teremtőt ugyanolyan személyes formában gondolták-e el, mint mondjuk Zeuszt a görögök. A válasz az, hogy e probléma a kínaiak számára egyáltalán nem a legfontosabb. Az isteni teremtő elv mondhatni személyfölötti. Csupán mindent átható erejű tevékenysége az, ami érezhetővé és érzékelhetővé teszi. Van viszont ennek egy úgynevezett külső aspektusa is, s ez az ég. Az ég, mint minden létező rendelkezik saját szellemi öntudattal, s ez Isten, a legfőbb Úr. Abban, amit Teremtőnek neveznek, tulajdonképpen mindez benne van.)

Az ég képzetének megfelelő Csien jel megkettőződése — minthogy csak egy ég van —, valójában az ég mozgását jelenti. Az ég mozgásának a teljes ciklusa egy nap. A jel megkettőződése azt jelenti, hogy minden napra egy újabb nap következik. Ez hozza létre az idő fogalmát, s egyúttal mivel maga az ég az, amely kimeríthetetlen erővel végzi e mozgást —, az időbeli és időfeletti hatalmas tartamot, amely sohasem lankad el és sohasem jut nyugvópontra, amint egyik nap megállás nélkül követi a másikat. Ez az időbeli tartam a leképeződése annak az erőnek, ami a Teremtő sajátja.

A bölcs innen veszi a mintát ahhoz, hogyan fejlessze magát, hogy képessé váljon tartós hatás kifejtésére. Minden tekintetben következetesen erősítenie kell magát, tudatosan kiküszöbölve magából mindent, ami lehúzó, vagy közönséges. Így tesz szert arra a fáradhatatlanságra, amely önmagában zárt tevékenységi körökön nyugszik.